Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-115

162 J15. országos ülés janins 3. 1882. Ily előzmények után, a minister ur által előtérbe hozott jogi vélemény kell hogy óvatosságra intsen, miután az ily jogi vélemények árát már oly gyakran s oly drágán fizette meg az ország. Nekünk az ily egyoldalú s a tapasztalatok szerint megbizhatlan jogi véleményekre építenünk nem lehet, nem szabad; sőt ellenben a minister ur ezen nyilatkozata által arra érezhetjük magunkat ösztönözve, hogy a felmerült elhalasztási vagy visszautasítási javaslatok valamelyikét magunkévá tegyük, annál inkább, mert már a tegnapi napon kidugta a szeg a zsákból a fejét s megütközve és megbotránkozva győződhettünk meg arról, hogy itt ismét a cameratieum borravalós scandalumainak ismétlésével állunk szemben, a midőn egyesek a közügy rovására akarnak meggazdagodni, mert 120—130 ezer forintnyi honoráriumot csak oly üzletnél lehet igérni, mint ez, a melynél a már egyszer megígért 9 millió helyett, a kincstár megelégszik annak harmadrészével. Mindezek alapján én hozzájárulok Krisztinkovieh barátom határozati javaslatához, esetleg Somssich Pál képviselő ur indítványához. A mi Polonyi barátom indítványát, illetőleg házszabály - magyarázatát illeti, én vele tökéletesen osztozom abban, hogy a közvetítők incompatibilisek az e tárgyban való felszólalás és szavazásra; de én ezt kiterjesztendó'nek vélem mindazokra, a kik ez ügyben érdekelve, vagyis a kik ily überlandi földek birtokában vannak, már pedig ugy tudom, hogy a túloldali képviselő urak között többen vannak ezen kényes helyzetben. Hinni akarom, hogy ha a házszabályok nem szabnák is elejükbe a tartózkodást: az elnöki magyarázatból kifolyó illem szabályait irányadóknak fogják tekinteni s óvakodni fognak saját előnyükre az állam megkárosítását szavazataikkal elősegíteni. {Helyeslés.) A t. ház méltósága kívánja meg első sorban, hogy e fontos kérdésben elhamarkodva ne járjunk el s azért Krisztiokovieh határozati javaslatához járulok s kijelentem, hogy még ezen vagy hason értelmű határozati javaslatok elesése esetében sem fogadom el a beterjesztett törvényjavaslatot általánosságban sem a részletes tárgyalás alapjául és a szerződés beczikkelyezéséhez hozzá nem járulhatok. [Elénk helyeslés a széhö baloldalon.) Unger Alajos: T. ház! Az előterjesztett törvényjavaslatból azt látjuk, hogy itt nemcsak jogi, hanem közgazdasági és pénzügyi kérdésekről is van szó. Én megengedem, hogy közgazdasági és pénzügyi tekintetben a törvényjavaslat elfogadása a kincstárra, illetőleg az országra előnynyel jár. Azonban azt hiszem, hogy a közgazdasági és pénzügyi tekintet itt oly szoros összefüggésben van a jogi kérdésekkel, hogy teljes megnyugvással nem szavazhatunk a kérdéses összegre, mielőtt a háznak a jogi kérdésekre kirendelt szakbizottsága ezen ügyről nem nyilatkozott. E szakbizottság arra való, hogy a képviselőnek egyes jogi szakkérdésekben ne esak felvilágosítást, de szavazatára nézve esetleg megnyugtatást is szolgáltasson. (Ugy van! balfelöl.) Oly fontos kérdés az, mely most szőnyegen forog, melynél nemcsak szolgalmakról, de telekkönyvek rendezéséről, a lakosság és a községek közti jogviszonyok mérlegeléséről, jogok szerzéséről és elévüléséről van szó, a melyek még bíróságok által sem egy könnyen dönthetők el. Ily esetben minden képviselőnek először lelkiismeretét kell megnyugtatnia, hogy egy 5 millióról szóló törvényjavaslatra „igennel" vagy „nemmel" szavazhasson. E kérdést nem tartom párt-kérdésnek s ezért kijelentem, hogy a menynyiben látni fogom, hogy azon felelősség, a melyet a ministerium a képviselőházra akar hárítani azzal, hogy az általa megkötött szerződést az országgyűléssel szavaztatja meg, nem olyan, a mely a jövőre nézve az országra szavatosságot és terheket hárít, én „igennel" fogok szavazni. Nem gyanúsítok senkit, hogy miféle honoráriumot kötött ki magának ; de nem tartom ildomosnak, ha az, a ki ily módon van érdekelve, ezen ügybe beleszól, szavaz és többséget igyekszik szerezni a törvényjavaslatnak. Nézetem szerint a honorárium kérdése nem tartozik az országgyűlés elé, mert nem fekszik előttünk kérvény a honorarium leszállítása iránt. Egyébiránt vannak esetek, hogy a bíróságok a szerződésileg vagy egyességileg kikötött honoráriumot azon felek kérelmére, kik terhelve érezték magukat, leszállították. Részemről kénytelen vagyok kifejezést adni annak, hogy bár magam is jogász vagyok, ezen kérdésekben lelkiismeretem megnyugtatásával nem vagyok képes szavazni, mert az összeg nagy és a lefolyt hosszú időn át bonyolulttá vált az ügy. Ha valaki beteg, a legkitűnőbb orvosokhoz fordul tanácsért s csak nkkor, ha ezek megnyugtatták, teszi meg mindazt, a mit meg kell tenni. A ministeri felelősség, hogyha a minister maga rendelkezik, igen szép, de ha az ily fontos szerződésre nézve az országgyűlés határozatát kéri ki, ezzel saját felelősségét gyengíti és a felelősséget az országgyűlésre hárítja. (Ugyvan! a baloldalon.) Kijelentem, hogy mint képviselő megnyugvással nem szavazhatok a törvényjavaslatra, mielőtt azt a jogügyi bizottság nem tárgyalta. Pártolom Helfy képviselő ur indítványát. (Helyeslés a szélső balon.) Herman Ottó: T. ház! Mindenekelőtt con-