Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.
Ülésnapok - 1881-114
156 114. országos ülés junims 2. 1S82. kérdések, egyáltalában, melyek szakkérdések, még könnyebben követhetnek el botlást, mint egyesek. Különösen akkor, midőn egy nagy számú tanácskozó testületben ezen kérdések olykép hozatnak elő, hogy kellőleg előkészítve nincsenek. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És ne méltóztassék a pénzügyminister urnak — hogy ugy fejezzem ki magamat — a pénzügyi bizottság hátamögé bújni. (A pénzügyminister tagadólag int.) Meghiszem, hogy nem volt intentiója, de ugy néz ki, midőn azt mondja, hogy ha szükségesnek találta volna a pénzügyi bizottság az igazságügyi bizottság meghallgatását, akkor a pénzügyi bizottság ezt indítványozta volna és nem határozott volna a dologban. Mert tudjuk, hogy a pénzügyi bizottság sohasem tartja feladatának azt, hogy a kérdéseknek jogi oldalát is épen azon színvonalon és épen azon figyelemmel tárgyalja, mint a kérdéseknek pénzügyi oldalát. És semmi esetre sem volt a pénzügyi bizottság azon a nézeten és nem lehetett azon a nézeten, hogy az ő általa teljesített megvizsgálás az igazságügyi bizottság megvizsgálását teljesen feleslegessé tenné. Ha igy magyaráznék a pénzügyi bizottság jelentését, nézetem szerint félremagyaráznék azt. Én tehát nagyon kérem a t. házat, hogy ilyen államjószág elidegenítése tárgyában, melynek jogi oldala a legellenkezőbb szempontokból feszegettetik, hol a kérdés lényegét maga a minister ur is azzal jelöli meg, hogy a fő kérdés az, kinek van joga a birtokhoz, kinek nincs; hol a kérdés összefüggését a jogi szemponttal helyesen kiemelte Somssich Pál képviselő ur, mondom, az ügy ezen oldalának felderítését elmulasztani ne méltóztassék. Nem is értem, hogy a pénzügyminister ur miért vonakodik, hogy ezen ügyben, melyet jó hiszemmel terjesztett elő és melynek helyes elintézési módja iránt teljesen bizik, mondom, miért vonakodik beleegyezni abba, hogy a ház a teljes felvilágosítás birtokában határozzon. Miért ürügyekkel kikerülni, hogy ezen helyes előkészítési stádium mellőztessék? (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Áz mondatik, hogy mindenki meggyőződhetett az előterjesztett indokolásból a jogi kérdés mibenléte iránt. De kérdem, vájjon oly törvényjavaslatok, melyek jogi természetűek, máskor nem láttatnak-e el szintén kimerítő indokolással; és mégis áttétetnek az igazságügyi bizottsághoz. Azért kell ezen törvényjavaslatot is az igazságügyi bizottsághoz utasítani, mivel nem lehet mindenki képes az ügy jogi oldalát teljesen megítélni. Ha tehát komolyan vesszük az indokokat, melyeket a minister ur előadott, komolyan nézzük meg az ügy állását, akkor jogunk van azon kérést intézni a t. többséghez, hogy valamint mi i ezt nem tekintjük semmi tekintetben pártszempontból eldöntendőnek, ne méltóztassanak ezt az előkészítési indítványt ugy tekinteni, mintha az pártazempontból lett volna előterjesztve és ha keblükben az elfogultságot — a mely hiszem, hogy nincs meg — feléledni nem engedik, akkor meg vagyok győződve, hogy hozzá járulnak azon indítványhoz, melyet Somssich Pál t. képviselőtársam beterjesztett és az ügyet előkészítés végett a jogügyi bizottsághoz fogják utalni. (Élénk helyeslés balfelöl.) Móricz Pál: T. képviselőház! Mindenekelőtt kijelentem, hogy helyeslem azokat, a miket Szilágyi Dezső képviselő ur, Gödi Károly képviselő úrra vonatkozólag mondott; de megvagyok győződve, hogy azzal, hogy az illető képviselő azt mondotta, hogy „személyes kérdésben" kér szót, mintegy azt mondotta, hogy ő is igy fogja fel a kérdést és a szavazástól tartózkodni fog. (Nagy zaj balfelöl. Gödi Károly szólani akar.) A t. háznak teljes jogában lett volna már akkor, mikor e törvényjavaslatot a pénzügyi bizottsághoz utasította, egyszersmind a jogügyi bizottsághoz is utasítani és ha talán akkor méltóztattak volna felszólalni, stmmi ok nem lett volna arra, hogy mért ne utasíttatott volna oda; ámbár részemről azt tartom, hogy a tulajdonjog kétségtelenül az államé és azt nem viciálja semmi bérbeadás és azért egyezik az állam, mert ő a tulajdonos és eladja azt véglegesen. Az, hogy mások is tartanak igényt hozzá, az más kérdés; azok érvényesíthetik jogukat, ha van, bármikor, mert annak a törvényjavaslat nem praejudikál. A mi a dolog lényegét illeti, én magam sem tartom ezt az állam szempontjából nagy előnynek, én a vételt olcsónak tartom; hanemha azt veszem tekintetbe, hogy ezek árvizterületek, hogy e complexumban oly birtokok vannak, melyek a vételárnak alig érik meg V 4-edét és azon szabályozási költségek, a melyek a vételár hegyébe jönnek, tetemesek, ha mindezt tekintetbe veszem, azt hiszem, hogy a t. ház ezen törvényjavaslatot, mely egy régóta és sokszor megájuló kérdést megoldani hivatva van, legnagyobb nyugalommal elfogadhatja s azért én a törvényjavaslatot megszavazom. (Helyeslés a jobboldalon.) Polonyi Géza: T. ház! A házszabályokhoz kérek szót. A mai ülés folyamán egy oly sajátságos és eddig — hála az égnek! — praecedens nélkül álló eset fordult elő, a melyre nézve én kötelességemnek tartom, mint képviselő, a ház méltósága érdekében is, hogy a házszabályok helyes interpretátiót találjanak, felszólalni. Itt, t. ház, ma i az ország és világ színe előtt megjelenik egy
