Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.
Ülésnapok - 1881-109
8 108. országos ülés május 23. 1882. törvénysértésnek, hogy a miatt mindazon bonyodalmakat elő kellett volna idézni, melyek saját beismerése szerint is ebből következnének. Ha gr. Apponyi azt állítja, ügy nem lehet ugyanazt állítani a delegátió többségéről. A delegátió többsége nem azért szavazta meg azon összegeket, mert habár törvénysértésnek tartotta, bonyodalmakat nem akart volna előidézni, hanem azért szavazta meg, mert magát illetékesnek tartotta, azért szavazta meg az osztrák delegátió is és azért fogadta el az országgyűlés minden észrevéfel nélkül ezen pontra, t. i. az építkezésre nézve, elfogadta a birodalmi tanács és megerősítette ő Felsége. Tehát a delegátiók, az országgyűlés és a birodalmi tanács fogadták el az 1879-iki határozatak érintett értelmezését. És ha igy meggyőződésem szerint a jog szempontjából alig lehet kifogást tenni a történt megszavazás ellen, még kevésbé lehet tenui ezélszerűségi és sztíkségességi szempontból. Egyik beszédében a Józsefvárosnak általam mélyen tisztelt képviselője azt monda : ha nem akarjuk, hogy ezen megszállás moloch legyen, melynek a monarchia évenkint kénytelen legyen folytonos nagy áldozatokat hozni, akkor gondoskodni kell a jövőre nézve biztosítékról, hogy ezen bajok meg ne újuljanak, hogy azon terhek óriási mértékben ne emelkedjenek. Azon építkezések, melyekről szó van, e biztosítékok egyikét képezik. Ezen építkezések által lehetségessé váland, hogy kisebb számú katonaságot tartsunk ezen tartományokban, lehetségessé váland, hogy kevesebb költséggel ugy a békés lakosokat megoltalmazzuk, mint a turbulens elemeket megfékezzük ; (Helyeslés a jobboldalon) lehetségessé váland épen azon czél elérése, melyet, mint kívánatost, a képviselő ur jelzett. Reám nézve az illetékesség kérdése tisztában van. Meggyőződésem, hogy a sióban levő költségek megszavazása a delegátiót illette és illeti. Feltéve azonban, de meg nem engedve, hogy a törvények értelme kétes, hogy férne azokhoz szó, hogy lehetne ezt kétségesnek mondani, ugy hiszem, hogy ily esetben az interpretatiónak egyik főszabálya az, hogy a törvényt a törvényhozó intentiójának, a törvény alapjának és czérjának megfeleJőleg kell magyarázni. Lehet-e az olyan magyarázatot a törvényhozás intentiójának, a törvény alapjának megfelelőnek mondani, mely consequentiájában oda ve zetne, hogy azon törvény kétségtelen érfelmű intézkedését is meg kell támadni. Azon határozati javaslat pedig, mely beadatott, nem csak az 5 milliót vagy a 885,000 frt leszámításával, 4.715,000 frtnyi, hanem az összes megszavazott összeget tagadja meg, nem tagadtataak meg csak azok az összegek, a melyek megszavazására nézve illetéktelennek mondatik a delegátió, de megtagadtatnak azon összegek is, a melyeknek megszavazására a delegátió az 1867: XII. törvényczikk alapjáu kétségtelen joggal bir; (Helyeslés jobb/elöl) megtámadja a delegatiónak kétségbe nem vont illetékességi körében hozott határozatát is, a delegatiónak, mely Magyarországot a birodalmi tanácsban képviselt országok irányában utasítás nélkül, tehát a maga törvényes hatáskörében teljhatalommal képviseli; megtagad oly összeget, a melyről a törvény világosan mondja, hogy az többé kérdés alá nem kerülhet, tehát oly magyarázatot ad a törvénynek, a mely logicai consequentiával azon képviselő urakat, a kik a határozati javaslatot beadták és pártolták, arra vezette, hogy a törvénynek általuk sem kétségbe vett és vehető intézkedését megtámadni kényszerültek. Nem akarok reflectálni azon bonyadalmakra, melyek ebből erednek, de ki kell jelentenem, hogy valamely törvénynek oly interpretatióját, a mely azon törvény intézkedéseinek tökéletes meghiúsítására vezet, felfogásom szerint elfogadhatónak nem tartom. Én a közjogi alapon állok s egész ősziuteséggel megvallom, hogy a közösügyekről hozott törvényeknek bármely részben való megingatását hazámra nézve végzetes ballépésnek tartom. (Derültség a szélső baloldalon. Helyeslés jobbfelöl.) S mivel a beadott határozati javaslatok talán az illetők inteutiója ellenében is — de felfogásom szerint logicai következetességgel ezen törvények kétségtelen határozatainak meghiúsítására vezetnek, azért azokat el nem fogadom, hanem a törvényjavaslat elfogadását ajánlom. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ónody Géza: T. ház! (Halljuk!) Ma az igazságügyminister ur ajkairól az alkotmányjogi elveknek oly magyarázatát és felfogását, hallottuk kifejezni, a mely mi előttünk eddig egészen új, ismeretlen volt. Az igazságügyminister ur beszédében azt állítja, hogy a hadügy főczélja a háború. Megvallom t. ház, ez mind előttem s azt hiszem, elvtársaim előtt is eddig egészen új értelmezése a hadügynek, mert nézetem szerint a hadügynek nem a háború, hanem a védelem képezi a főczérját. De ha tekintjük azon politikát, melyet önök az igazságügyminister úrral együtt folytatnak, akkor értjük az ő felfogásának eme magyarázatát, ha azonban a népjogokat tekintjük és a népjog szerint fogjuk fel a hadügynek czélját, akkor egyátalában nem vagyunk képesek állítását felfogni. A népek esze egyátalában nem jár háborúkon, hódításokon ; hatalmát a nép nem a fegyverek erejében keresi, előttük a fegyver nem hódítások, hanem a béke és közszabadság megóvásának eszköze. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az nem kivan százezerekre menő hadsereget, sem