Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-109

8 108. országos ülés május 23. 1882. törvénysértésnek, hogy a miatt mindazon bonyo­dalmakat elő kellett volna idézni, melyek saját beismerése szerint is ebből következnének. Ha gr. Apponyi azt állítja, ügy nem lehet ugyanazt állítani a delegátió többségéről. A delegátió többsége nem azért szavazta meg azon összege­ket, mert habár törvénysértésnek tartotta, bo­nyodalmakat nem akart volna előidézni, hanem azért szavazta meg, mert magát illetékesnek tartotta, azért szavazta meg az osztrák delegátió is és azért fogadta el az országgyűlés minden észrevéfel nélkül ezen pontra, t. i. az építkezésre nézve, elfogadta a birodalmi tanács és megerő­sítette ő Felsége. Tehát a delegátiók, az ország­gyűlés és a birodalmi tanács fogadták el az 1879-iki határozatak érintett értelmezését. És ha igy meggyőződésem szerint a jog szempontjából alig lehet kifogást tenni a történt megszavazás ellen, még kevésbé lehet tenui ezél­szerűségi és sztíkségességi szempontból. Egyik beszédében a Józsefvárosnak általam mélyen tisztelt képviselője azt monda : ha nem akarjuk, hogy ezen megszállás moloch legyen, melynek a monarchia évenkint kénytelen legyen folytonos nagy áldozatokat hozni, akkor gondoskodni kell a jövőre nézve biztosítékról, hogy ezen bajok meg ne újuljanak, hogy azon terhek óriási mértékben ne emelkedjenek. Azon építkezések, melyekről szó van, e biztosítékok egyikét képe­zik. Ezen építkezések által lehetségessé váland, hogy kisebb számú katonaságot tartsunk ezen tartományokban, lehetségessé váland, hogy keve­sebb költséggel ugy a békés lakosokat meg­oltalmazzuk, mint a turbulens elemeket meg­fékezzük ; (Helyeslés a jobboldalon) lehetségessé váland épen azon czél elérése, melyet, mint kí­vánatost, a képviselő ur jelzett. Reám nézve az illetékesség kérdése tisztá­ban van. Meggyőződésem, hogy a sióban levő költségek megszavazása a delegátiót illette és illeti. Feltéve azonban, de meg nem engedve, hogy a törvények értelme kétes, hogy férne azokhoz szó, hogy lehetne ezt kétségesnek mondani, ugy hiszem, hogy ily esetben az in­terpretatiónak egyik főszabálya az, hogy a tör­vényt a törvényhozó intentiójának, a törvény alapjának és czérjának megfeleJőleg kell magya­rázni. Lehet-e az olyan magyarázatot a törvény­hozás intentiójának, a törvény alapjának meg­felelőnek mondani, mely consequentiájában oda ve zetne, hogy azon törvény kétségtelen érfelmű intéz­kedését is meg kell támadni. Azon határozati javaslat pedig, mely beadatott, nem csak az 5 milliót vagy a 885,000 frt leszámításával, 4.715,000 frtnyi, hanem az összes megszavazott összeget tagadja meg, nem tagadtataak meg csak azok az összegek, a melyek megszavazá­sára nézve illetéktelennek mondatik a delegátió, de megtagadtatnak azon összegek is, a melyek­nek megszavazására a delegátió az 1867: XII. törvényczikk alapjáu kétségtelen joggal bir; (Helyeslés jobb/elöl) megtámadja a delegatiónak kétségbe nem vont illetékességi körében hozott határozatát is, a delegatiónak, mely Magyarországot a birodalmi tanácsban képviselt országok irá­nyában utasítás nélkül, tehát a maga törvényes hatáskörében teljhatalommal képviseli; meg­tagad oly összeget, a melyről a törvény világosan mondja, hogy az többé kérdés alá nem kerülhet, tehát oly magyarázatot ad a törvény­nek, a mely logicai consequentiával azon kép­viselő urakat, a kik a határozati javaslatot be­adták és pártolták, arra vezette, hogy a törvény­nek általuk sem kétségbe vett és vehető intéz­kedését megtámadni kényszerültek. Nem akarok reflectálni azon bonyadalmakra, melyek ebből erednek, de ki kell jelentenem, hogy valamely törvénynek oly interpretatióját, a mely azon tör­vény intézkedéseinek tökéletes meghiúsítására vezet, felfogásom szerint elfogadhatónak nem tartom. Én a közjogi alapon állok s egész ősziute­séggel megvallom, hogy a közösügyekről hozott törvényeknek bármely részben való megingatását hazámra nézve végzetes ballépésnek tartom. (De­rültség a szélső baloldalon. Helyeslés jobbfelöl.) S mivel a beadott határozati javaslatok talán az illetők inteutiója ellenében is — de felfogá­som szerint logicai következetességgel ezen törvények kétségtelen határozatainak meg­hiúsítására vezetnek, azért azokat el nem foga­dom, hanem a törvényjavaslat elfogadását aján­lom. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ónody Géza: T. ház! (Halljuk!) Ma az igazságügyminister ur ajkairól az alkotmányjogi elveknek oly magyarázatát és felfogását, hallot­tuk kifejezni, a mely mi előttünk eddig egészen új, ismeretlen volt. Az igazságügyminister ur beszédében azt állítja, hogy a hadügy főczélja a háború. Megvallom t. ház, ez mind előttem s azt hiszem, elvtársaim előtt is eddig egészen új értelmezése a hadügynek, mert nézetem szerint a hadügynek nem a háború, hanem a védelem képezi a főczérját. De ha tekintjük azon politikát, melyet önök az igazságügyminister úrral együtt folytatnak, akkor értjük az ő felfogásának eme magyaráza­tát, ha azonban a népjogokat tekintjük és a nép­jog szerint fogjuk fel a hadügynek czélját, akkor egyátalában nem vagyunk képesek állítását fel­fogni. A népek esze egyátalában nem jár háború­kon, hódításokon ; hatalmát a nép nem a fegy­verek erejében keresi, előttük a fegyver nem hódítások, hanem a béke és közszabadság meg­óvásának eszköze. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az nem kivan százezerekre menő hadsereget, sem

Next

/
Oldalképek
Tartalom