Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-112

112 112. országos ülés május 26. 1882. részéről, nem, még tán azt sem mondom, hogy visszautasítom, én csak csodálkozással azt constatálom, hogy a ministerelnök ur még ily szó kiejtését is megengedi magának, (Ugy van! a szélső haloldalon.) T. ház! A ministerelnök urnak egy nézetét akarom még megemlíteni, melyet e hosszú vita folytán többször kifejezett velünk szemben. De mielőtt ezt tenném, a Szilágyi Dezső t. képviselő ur által beadott határozati javaslatra megjegyzést kell pár szóval tennem részint magam, részint barátaim nevében s indokolnom, hogy miért fogadjuk el esetleg azt, ha az általam és Helfy t. barátom által benyújtott kisebbségi vélemény el üem fogadtatnék. Mi ezen határozati javaslathoz hozzájárulunk részben azért, részben más okokból, mint melyeket akár Szilágyi, akár gr. Apponyi t. képviselőtársam kifejtett. Hozzájárulunk ahhoz, mert mi azon kifejezés alatt, hogy abból a bosnj^ák politikából ki kell bonyolódni, a magunk nézetét és különösen csakis azt értjük. És hozzá járulunk ahhoz tekintet nélkül azon indokokra, melyek azon határozati javaslatban előfordulnak. Azon indokok közt ugyanis fel van említve azon veszély is, melyet ezen bosznyák politika a monarchia úgynevezett dualisticus szervezetére nézve méhében rejt. Mi e dualisticus szerkezetnek valami nagy barátjai nem vagyunk. Van egy eset és fájdalom, a t. ministerelnök ar kormányzata óta mindinkább szaporodnak ezen eset lehetőségei, mikor mi védelmezzük ezen 67-es szerkezetet is. Ezen eset akkor állhat elő, mikor politikája következtében ellenállhatatlanul oda kezdenek fejlődni a viszonyok, hogy Magyarországnak még azon szabadsága és függetlenségének még azon halvány biztosítékai is eltűnjenek és tőlünk eloceupáltassanak, melyeket az 1867. meghagyott. Ha ily veszélyek környékeznek bennünket, mint már többször előfordult az eset, akkor oda vagyunk kényszerítve, hogy még ezt is védjük. De mikor elérkezettnek látjuk az időt, hogy a nemzet elég erős ezen szerkezet félretételére, akkor nem habozunk azon szerkezetet nyomban elejteni s helyébe a függetlenség szerkezetét állítani. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Csak ezt akartam erre megjegyezni. És mikor az igazságügyminister ur nagy önérzettel elénk áll és azt mondja, thogy „Én a közjogi alapon állok s egész ó'ezineséggel megvallom, hogy én a közösügyekről hozott törvények bármely részben való megingatását hazánkra nézve végzetes ballépésnek tartom": midőn ő ezt mondja, nem kétlem, hogy ez egyúttal az ő meggyőződése is és mint ilyenről, tiszteletlenül nem nyilatkoztam és nem nyilatkozom. De mikor maga az igazságügyminister ur ugyanazon beszédben constatálja azt, faogy ezen bosznyák politika újabb közösügyeket teremt, tehát azt a közjogi alapot, melyhez 8 oly nagy önérzettel ragaszkodik, ezen bosznyák politika már megmásította : ám maga mondja meg, hogy ezen büszke kijelentésére mi súlyt fektessünk mi. (ügy van! a szélső baloldalon.) Mert bár mi ellenkező nézetben vagyunk, de reánk mindig nagy benyomást tesz, ha találunk a túloldalon egy férfiút, ki nézetünk szerint irtózatosan téves politikája mellett, de tiszta meggyőződéssel áll. De midőn az a férfiú igazságyügyminister és nagy jogász és maga ugyanazon beszédben constatálja, hogy ezenközjogialapot már ezen politikamegváltoztatta, mert új közös ügyekkel tetézte, már akkor ránk ezen, kinyilatkoztatás imponáló hatást nem gyakorol. (Helyeslés a szélső' baloldalon.) Az igazságügyminister ur minket int, mint egy ókori kenetteljes próféta, hogy a törvényesség nagy erőt ad s az ahhoz való ragaszkodás ugy hat ránk mint az anyaföld Anteusra, ki valahányszor a földdel érintkezett, mindannyiszor új erőt nyert a küzdelemre, tehát nekünk is a törvényesség adja meg az erőt. Megjegyzem, hogy én ugyan megszoktam az igyazságügyminister ur és az egyetemi tanár urak tankönyveiben, hogy egy tömeg auctorra hivatkoznak, de ha az igazságügyminister ur ily ideákkal áll elő, akkor mondja meg legalább az aucíort, a honnan azokat meríti. Deák Ferencz már más viszonyok közt 1866-ban elmondta ezt. Anteus és a föld nagy erőt adó természete régi dolog, régi nóta. Semmi esetre sem illő a bosznyák dologra, a melyhez WÜÖriben az igazságügyminister urnak bizony-bizony semmi köze sincs. (Derültség balfelől.) Nem ő csinálta azt. Nem rontotta s nem javította ezt. De az ő szép és jó hírnevét, a melyet az igazságügyminister ur a tudomány és a politika becsületes és tisztességes szolgálatában oly méltán megszerzett, kár a bosznyák politikával elrontani. (Élénk helyeslés szélső balfelől.) Áttérek beszédem végére, különösen a ministerelnök urnak egy nézetére, a melyet megjegyzés nélkül nem hagyhatok azért, mert a bosznyák politikával összeköttetésben fejeztetett ki. Azt mondja a ministerelnök ur, hogy 8 sem itt, sem a korona tanácsában más politikát bizony nem követ, mint azt, a mely saját meggyőződésével egyezik ; hogy ő azt a politikát követi, a mely az 8 nézete és a mely az ő nézete szerint az ország érdekében áll. Maga ez az elv nézetem szerint teljesen helyes. És ha a ministerelnök ur 1875 óta mindig csak a maga politikáját, a maga nézetét követte, ha sohasem követett más nézetet mint a magáét: —"no akkor ugyan nem tudom, hogy hol szerezte e nézetet, mert 1875-ig annak még csak nyomát sem adta, hogy ez lenne nézete — akkor sajnálkozásomat kell kifejeznem felette, hogy nincs jobb nézete,