Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-112

112 112. országos ülés május 26. 1882. részéről, nem, még tán azt sem mondom, hogy visszautasítom, én csak csodálkozással azt con­statálom, hogy a ministerelnök ur még ily szó kiejtését is megengedi magának, (Ugy van! a szélső haloldalon.) T. ház! A ministerelnök urnak egy nézetét akarom még megemlíteni, melyet e hosszú vita folytán többször kifejezett velünk szemben. De mielőtt ezt tenném, a Szilágyi Dezső t. képviselő ur által beadott határozati javaslatra megjegyzést kell pár szóval tennem részint magam, részint barátaim nevében s indokolnom, hogy miért fo­gadjuk el esetleg azt, ha az általam és Helfy t. barátom által benyújtott kisebbségi vélemény el üem fogadtatnék. Mi ezen határozati javas­lathoz hozzájárulunk részben azért, részben más okokból, mint melyeket akár Szilágyi, akár gr. Apponyi t. képviselőtársam kifejtett. Hozzá­járulunk ahhoz, mert mi azon kifejezés alatt, hogy abból a bosnj^ák politikából ki kell bonyo­lódni, a magunk nézetét és különösen csakis azt értjük. És hozzá járulunk ahhoz tekintet nélkül azon indokokra, melyek azon határozati javas­latban előfordulnak. Azon indokok közt ugyanis fel van említve azon veszély is, melyet ezen bosznyák politika a monarchia úgynevezett dualisticus szervezetére nézve méhében rejt. Mi e dualisticus szerkezet­nek valami nagy barátjai nem vagyunk. Van egy eset és fájdalom, a t. ministerelnök ar kor­mányzata óta mindinkább szaporodnak ezen eset lehetőségei, mikor mi védelmezzük ezen 67-es szerkezetet is. Ezen eset akkor állhat elő, mikor politikája következtében ellenállhatatlanul oda kezdenek fejlődni a viszonyok, hogy Magyar­országnak még azon szabadsága és független­ségének még azon halvány biztosítékai is eltűn­jenek és tőlünk eloceupáltassanak, melyeket az 1867. meghagyott. Ha ily veszélyek környékez­nek bennünket, mint már többször előfordult az eset, akkor oda vagyunk kényszerítve, hogy még ezt is védjük. De mikor elérkezettnek lát­juk az időt, hogy a nemzet elég erős ezen szer­kezet félretételére, akkor nem habozunk azon szerkezetet nyomban elejteni s helyébe a függet­lenség szerkezetét állítani. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Csak ezt akartam erre megjegyezni. És mikor az igazságügyminister ur nagy önérzettel elénk áll és azt mondja, thogy „Én a közjogi alapon állok s egész ó'ezineséggel megvallom, hogy én a közösügyekről hozott törvények bár­mely részben való megingatását hazánkra nézve végzetes ballépésnek tartom": midőn ő ezt mondja, nem kétlem, hogy ez egyúttal az ő meggyőződése is és mint ilyenről, tiszteletlenül nem nyilatkoztam és nem nyilatkozom. De mikor maga az igazságügyminister ur ugyanazon beszéd­ben constatálja azt, faogy ezen bosznyák politika újabb közösügyeket teremt, tehát azt a közjogi alapot, melyhez 8 oly nagy önérzettel ragasz­kodik, ezen bosznyák politika már megmásította : ám maga mondja meg, hogy ezen büszke ki­jelentésére mi súlyt fektessünk mi. (ügy van! a szélső baloldalon.) Mert bár mi ellenkező nézetben vagyunk, de reánk mindig nagy benyo­mást tesz, ha találunk a túloldalon egy férfiút, ki nézetünk szerint irtózatosan téves politikája mellett, de tiszta meggyőződéssel áll. De midőn az a férfiú igazságyügyminister és nagy jogász és maga ugyanazon beszédben constatálja, hogy ezenközjogialapot már ezen politikamegváltoztatta, mert új közös ügyekkel tetézte, már akkor ránk ezen, kinyilatkoztatás imponáló hatást nem gyakorol. (Helyeslés a szélső' baloldalon.) Az igazságügy­minister ur minket int, mint egy ókori kenettel­jes próféta, hogy a törvényesség nagy erőt ad s az ahhoz való ragaszkodás ugy hat ránk mint az anyaföld Anteusra, ki valahányszor a föld­del érintkezett, mindannyiszor új erőt nyert a küzdelemre, tehát nekünk is a törvényesség adja meg az erőt. Megjegyzem, hogy én ugyan meg­szoktam az igyazságügyminister ur és az egye­temi tanár urak tankönyveiben, hogy egy tömeg auctorra hivatkoznak, de ha az igazságügy­minister ur ily ideákkal áll elő, akkor mondja meg legalább az aucíort, a honnan azokat meríti. Deák Ferencz már más viszonyok közt 1866-ban elmondta ezt. Anteus és a föld nagy erőt adó természete régi dolog, régi nóta. Semmi esetre sem illő a bosznyák dologra, a melyhez WÜÖriben az igazságügyminister urnak bizony-bizony semmi köze sincs. (Derültség balfelől.) Nem ő csinálta azt. Nem rontotta s nem javította ezt. De az ő szép és jó hírnevét, a melyet az igaz­ságügyminister ur a tudomány és a politika be­csületes és tisztességes szolgálatában oly méltán megszerzett, kár a bosznyák politikával elron­tani. (Élénk helyeslés szélső balfelől.) Áttérek beszédem végére, különösen a mi­nisterelnök urnak egy nézetére, a melyet meg­jegyzés nélkül nem hagyhatok azért, mert a bosznyák politikával összeköttetésben fejeztetett ki. Azt mondja a ministerelnök ur, hogy 8 sem itt, sem a korona tanácsában más politikát bizony nem követ, mint azt, a mely saját meg­győződésével egyezik ; hogy ő azt a politikát követi, a mely az 8 nézete és a mely az ő nézete szerint az ország érdekében áll. Maga ez az elv nézetem szerint teljesen helyes. És ha a ministerelnök ur 1875 óta mindig csak a maga politikáját, a maga nézetét követte, ha sohasem követett más nézetet mint a magáét: —"no akkor ugyan nem tudom, hogy hol szerezte e nézetet, mert 1875-ig annak még csak nyomát sem adta, hogy ez lenne nézete — akkor sajnálkozásomat kell kifejeznem felette, hogy nincs jobb nézete,

Next

/
Oldalképek
Tartalom