Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-112

|Qg 112. országos ülés május 26. 1882. vezetés, ügyes, szellemes hadjáratot vitt ottan •éghez, mert katonái vérét, életét nagyban kímélte, {Tetszés a szélső baloldalon) ugyanaz a Joannovics generális a lázadás kiütése napján a lázadás szomszédságában ott volt egy pár század legénységgel, ügyelni a határokra, oly formán, mint most a monteaegróiak teszik a mi fölkelőinkkel. Ez történt, ismétlem, Julius 7-éu. Azutáu ment a szerb fejedelem Bécsbe; mert megjegyzem, hogy Bosznia akkori kormányzója, Dervis pasa, a kit uralkodónk dalmát útján igen szívesen fogadott, igeu rövid processust csinált a fölkelőkkel : nem kellett neki 30 millió forint és 76 ezer katona, 5000 emberrel rendet csinált Boszniában, pedig tökéletesebbet, mint a mostam ministerium és a mostani kormányzat 76,000 emberrel. Julius hónap folyamán a lázadók tökéletesen le voltak verve s akkor megint látták Európa diplomatái, hogy a nevesinyei lázadásból is bajosan lesz keleti kérdés ; akkor utazott Milán fejedelem, most már Milán király o Felsége, jó tanácsért Bécsbe, sőt gondolom pisztolyokért és haudzsárokért is. A mint Milán visszament a maga országába , rögtön elkezdődött a szerb mozgalom és Milán alig pihente ki a bécsi utazás fáradalmait, már gr. Andrássy Gyula a mai kabinet — a Tisza-kabinet — beleegyezésével a nagy memorandumot elkészítette, melyben felhívta a konstantinápolyi kormányt, hogy vagy segítsen népein, vagy pedig leveszik róla kezüket az európai hatalmak. Bár levették volna! De inkább rátették. (Zajos tetszés a hal- és szélső' baloldalon.) S mert Boszniában nem sikerült a keleti kérdést felpiszkálni, akkor aztán neki lódították a szerb fejedelemséget és neki lódították Montenegrót s a mikor a török seregek mind a kettőt leverték: megint ez a kormáay Andrássyval együtt állta útját annak, nehogy a török kizsákmányolja a győzelmet. (Zajos helyeslés, éíjensés és taps a szélső baloldalon.) Ez az igazi története annak a lázadásnak. Oroszország a maga lustaságával csak a második évben ment belé a heczbe, neki csak a következő esztendőben jutott eszébe a bulgárokat fellázítani. Igen, mert ő nem igen bízott Ausztria fidelitásában. (Tetszés a szélső baloldalon.) Tehát megvárta azt, hogy előbb Ausztria mind a két kezével könyökig vágjon belé a keleti kérdésbe és midőn látta, hogy Ausztria egészen benne van, akkor ő kezdte ráhúzni a maga nótáját Bulgáriában. Ez a története azoa napoknak. (ügy van! a szélső baloldalon.) Jókai Mór t. képviselő ur valószínűleg nem hiszi, hogy ez igy történt. Ezek a dátumok azonban helyesek és hogy azok a dátumok igy történtek egymás utáa, azt biztosan merem állítani. Ekkor aztán itthon is történt egy dolog, a mi 1867 óta nem történt meg és csak Tisza Kálmán új koronatanácsos idejében történt meg, (Halljuk!) hogy t. L, midőn az 1876. évi közös költségvetés megállapítására a delegatiók összeültek, azt hiszem Bécsben, a diplomatiai iratokról, jegyzékváltásokróí vörös könyvet abban az évben nem adtak. Minden más évben adtak, de abban az évben nem. (ügy van! a szélső baloldalon.) A jelenlegi ministerelnök ur mioisterségét azzal vezette be, hogy azon, ha nem is nagy fontosságú, de az alkotmányos életre nézve mégis jellemző, mert a nemzeti ellenőrzési jog iránt némi tiszteletet tanúsító eljárás is az ő koronatanácsosi minőségének első évében megvonatott a nemzettől, t. i. a vörös könyv előterjesztése. Azt mondták akkor a delegatióban — és hogy Hegedűs Sándor képviselő ur milyen kifogást tett ez ellen, azt nem tudom — azt mondták, hogy a keleten a viszonyok még olyan bonyoíódottak, olyan éretlenek, hogy mi bizony azokról nem látjuk időszerűnek, hogy a nemzet képviseletét felvilágosítsuk. Higyje meg a t. ház egyébiránt, hogy mi nagyon belátjuk, hogy ha lett volna annak a kabinetnek, különösen az új koronatanácsos idejében oly valami actusa, mely e nemzetnek vagy Ausztriának érdekeivel megfér és a mellett elég tisztességes dolog lett volna azt napvilágra bocsátani, bizony-bizony azon vörös könyv nem maradt volna el. (Igaz! a szélső baloldalon.) És mikor már később a vörös könyvnek némely actái napvilágot láttak, de a legfontosabbak természetesen nem, a mikor pár év múlva Tisza Kálmán és a volt külügyminister előállottak indokát adni a bosnyák politikának, körülbelül ugy adták elő, mint most Jókai Mór t. képviselő ur, a dolgok lefolyását. De ez csak utólag kigondolt mese, (Igaz! a szélső baloldalon) még pedig igen durván hamis mese, mert a tényeknek egész láuczolata és azok eredménye homlokegyenest ellenkezik azon indokolással, melyet egykor gróf Andrássy Gyula, most Jókai Mór és Tisza Kálmán folytonosan előterjesztettek, (ügy van! a szélső baloldalon.) Azt mondja a t. ministerelnök ur, Polit Mihály képviselő urnak azon szemrehányására, hogy miért nem tud erős lenni a korona tanácsában és miért tud erős lenni csak a nemzetiségekkel szemben, azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy nem lehet azt tudni a képviselő urnak, hogy mit csinál ő a korona tanácsában és általában azt mondja, hozzánk fordulva, (Halljuk!) hogy nem szokás akár az ellenzék képviselőit, akár még a többség tagjait is beavatni abba, hogy mit csinál a ministerelnök a korona tana-