Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-112

112. országos ül; és májas 26. 1882. ÍOÍ geket; de körülbelül nem csalódom, ha azt mondom, hogy az occupationális költség azon része, a mely Magyarország képviselőházában megszavaztatott, 60 milliónál többre nem megy. {Mozgás a baloldalon.) Azon 60 millió frt azonban nem nyomja egészben az adófizető polgárok vállát. Ebből a 60 millióból körülbelül 10 millió fedeztetett a közös activákból és a rokkantak alapjából. (Ellenmondások. Zaj a szélső baloldalon.) Én most azonban arról akarok beszélni, hogy a polgárok terhe eddig tényleg mivel növekedett. A polgárok terhe csupán azon összeggel növekedett, a melyet kölcsön utján voltunk kénytelenek fedezni. Növekedett pedig azért, mert ezen kölcsön után kamatok fizetendők. Ha nagyon bőségesen számítok, ezen kamatokat 4 millió frtnál többre nem lehet tenni, (ügy van! jobbfelöl.) Tehát ezen 4 millió frt az, a mivel Magyarország adóterhe ezen bosnyák politika következtében növekedett. (Felkiáltások a szélső baloldalon: De nincs pénz az iskolákra!) Erről is fogok beszélni. Ez ugyan nagy összeg, hanem e között és a között, midőn egy képviselő ur azt mondja, hogy a magyar földbirtokos minden második forintját a bosnyák politikára fizeti, óriási különbség: van. (üqy van! jobb/elől.) De azt is mondják t. ház —és épen a képviselő ur közbeszólása késztet arra, hogy hamarabb térjek e tárgyra — hogy nincs pénz az iskolára. De hát t. ház, olyan állam, mely minden szükséges és hasznos kiadását rögtön tudná fedezni, olyan állam nincs Európában. A leggazdagabb államok sem képesek rögtön fedezni szükségleteiket, mert — hála Istennek, a civilisatió annyira haladt, hogy nem képzelhető, hogy még a leggazdagabb államokban is lehessen annyi pénz (Felkiáltások a szélső baloldalon : Hogy Bosnyák országban occupáljon!) hogy minden hasznos és szükséges befektetés után még pénz is maradjon. Minden ország kénytelen bizonyos egymásutánt megtartani ezen szükségleteknél. Csak ezt tesszük mi is. De ha valaki azt mondja, hogy nekünk azért, mert Boszniára költünk, nincsen semmi pénzünk saját hasznos befektetéseinkre, akkor én t. ház, csak az 1882. évi budgetre ^hivatkozom, a melyben több, mint 30 millió van előirányozva hasznos befektetésekre és beruházásokra. Például a Tiszaszabályozásra, vasutakra stb. (ügy van! jobbfeló'l.) De azt is méltóztatott mondani t. ház, hogy ezen költségek lehetetlenné teszik a pénzügyi rendezést. No hát, méltóztassék meggondolni t. ház, hogy azon idő alatt, mely alatt Boszniára milliókat költöttünk, ugyanazon idő alatt mennyit jövedelmezett a valóságban a renteconversió. Az a rente-conversió az, mely azt bizonyítja, hogy a külföldnek sokkal nagyobb bizalma van Magyarország hitelképessége és fennállása iránt, mint önöknek. (Igaz! a szélső baloldalon.) Azon rente-conversió az adófizető polgárok terheit 2 millió írttal csökkentette. (ügy van! a jobboldalon.) Tehát ugyanakkor, midőn a bosnyák occupátió érdekében 4 millió frttal terheltük a polgárokat, ezen egy művelet által 2 milliót levettünk vállaikról. (ügy van! a jobbfelöl. Elénk ellenmondás a szélső baloldalon. Halljuk!) De most t. ház, kérdezem, hogy ha ezen politikát nem követjük, ha nem megyünk Boszniába, ha e helyett egy nagy háborúba keveredünk, vagy ha ma onnan rögtön kivonulunk, azt gondolják-e önök, hogy az ingyen mehetne? Ez igen nagy tévedés volna. Hogy egy nagy háború többe került volna, mint Bosznia megszállása, remélem azt nem fogja tagadni senki, (Mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk ! a jobboldalon.) de hogy az a kivonulás Boszniából szintén költségeket vonna maga után, azt is méltóztassék elhinni. (Halljuk!) Miért, t. ház? Azért, mert ez a monarchia, midőn ama tartományokat megszállta, bebizonyította azt, hogy életérdekének tartja e tartományok megszállását. Azt gondolják most önök, hogy ha mi kényteleneknek nyilváivtjuk magunkat életérdekeink megóvására, (Mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) arra, hogy keleten rendet tartsunk, azt hiszik önök, hogy a politikai impotentia ezen beismerése semmiféle befolyással nem lenne pénzügyeinkre ? (Elénk helyeslés jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) És meggondolták önök, hogy mit tesz az, ha a külföld elveszti bizalmát ezen monarchia nagy hatalmi állása és fennállása iránt? (Tetszés a jobboldalon) Meggondolták önök, hogy csak egy százaléknyi esése a magyar értékpapíroknak mily rendkívüli károkat okozna az országnak ? (Helyeslés jobbfelőL Mozgás a szélső halddolon.) Meggondolták, hogy mi évenként 40—50 milliót költünk oly ezélokra, melyeket csak kölcsönökkel fedezhetünk és ily viszonyok közt csak egy százaléknyi esése a magyar értékpapiroknak fél milliót venne ki a magyar kincstárból ? (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nyugtalanság a szélső baloldalon.) Igen, t. ház, ez kétségtelen dolog. És ha önök erre azt mondják, hogy maga a lázadás kitörése is befolyással volt értékpapiraink árfolyamára: az igaz. De ez csak addig tartotr, mig oly hadsereggel jelentünk meg ott, mely megmutatta, hogy a monarchia képes ott a rendet fentartani. (Zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Ezen csökkenése a monarchia hitelének csak pillanatnyi volt, de az, a mit az önök politikája involválna, az maradandó