Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-91

91. országos ülés márerias SÍ. 188249 javaslat egyik szakaszában levő rendelkezés, — elő is adta tegnap, mely részben, — nem felel meg azon szellemnek, melyet szerinte a 67-iki törvény alkotói e törvényben érvényre juttatni kívántak. A harmadik vélemény a mérsékelt ellenzék köréből merült fel, mely párt a kormánypárttal ugyanazon alapon levőnek állítja magát. Ez már nem elégedett meg azzal, hogy mint a kormánypárti képviselő, a javaslat egy részét helytelenítse, hanem elveti a törvényjavaslatot még általánosságban is, mert nemcsak egy, hanem több tekintetben ellenkezőnek állítja azt a 67-iki törvény szellemével. Én abban, hogy a 67-iki törvény megalkotói e törvényt legalább rosszabbá tenni nem óhajtják, mindenesetre jó jelenséget látok. De semmiesetre sem hivatásunk nekünk az, hogy annak jó vagy rósz voltát akkor, midőn annak bizonyos részéről kell csak intézkedni, kimutassuk. Ez hivatása azoknak, kik e törvény alapján állanak. Én ezeket egymásra utalom, végezzék egymásközt e kis perpatvart. Én és a függetlenségi párt tagjai hazánk függetlenségének biztosítását óhajtván, nem ez okból kívánjuk visszautasítani e törvényjavaslatot, hanem nekem mindenesetre kötelességem utalni a ház azon tisztelt tagjait, kik ez alapon állanak, hogy a t. pénzügy mi nister urnak azon tegnapi csekély vigaszával, melylyel önöket megnyugtatni kívánta, hogy t. i. azon veszteség, mely itt mutatkozik, egy másik alakban nyereség által pótoltatik, ne engedjék magukat kielégíttetni. Ez ugy hiszem, önökre sem hat, reánk pedig annál kevésbé hathat. Mert azt nem lehet tagadni, hogy a vámjövedelem, bármi tekintetek jöttek is közbe, nem hozta meg azon eredményt, melyet önök abból reménylettek. És rá kell utalnom álláspontomból arra, hogy bár folyjék be az önök által reménylett 10 milliónyi vámjövedelem az ország pénztárába, melyet a t. előadó ur 1881-re említett, ez meggyőződésem szerint egy oly országra, minő Magyarország, népességre és nagyságra nézve nem tekinthető kellő jövedelemnek. Eltekintve ezektől, most már bezárom indoíásomat azzal, hogy én tőlem, ki 1881-ben már, midőn a közösügyi kiadások megszavazásáról volt szó, azt a költségvetésbe bevétetni nem kívánta, nemcsak helyesnek, de következetesnek és jogosnak is fogják találni önök, ha ezt ma is, épen ugy, mint akkor megtagadom és igy a törvényjavaslatot ez indokból nem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés a szélsS balfelöl.) Orbán Balázs: T. ház: Én az előttünk levo törvényjavaslatnak már magát a czímét is nagyon jellemzőnek találom, mert abban határKÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. V. KÖTET. vám-feleslegről van szó; de a melyre mégis rá kell fizetnünk. (Derültség a szélső bal/elől.) De maga a törvényjavaslat is oly zavaros, oly complicált, mint czíme s czíme ép oly furfangos és bonyolult, mint a közös vámrendszer, a melylyel önök megnyomorították szegény hazánkat. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon) Akkor a midőn a kormány a közös vámterületet rádisputálta a törvényhozás félrevezetett többségére, azt mindenféle képzelt előnyök csecsebecséivel aggatta körül, hogy a rideg valóságot eltakarja. (Igaz! a szélső balon.) De minket akkor sem vakított el a tacticázásnak bűvészete, mi már akkor felismertük annak horderejét s felmutattuk azon roppant veszteségeket, a melyek a közös vámterület révén hazánkra fognak nehézkedni. A kormány és a pénzügyi bizottság akkori előadója, akkor nagy költői képzelődéssel ecsetelték előttünk a közös vámterület üdvös és nyereményes voltát. Vérmes reményeik vajmi hamar csalódássá s a határvám-felesleg vajmi gyorsan változott át veszteséggé. (Igaz! a szélső baloldalon.) A vámszerződés tárgyalásakor különféle számítások merültek fel az önálló vámterület nyereményeit érdeklőleg. Én magam is koczkáztattam egy ily számítást, mely szerint az önálló magyar vámterület jövedékét 35—40 millióra tettem. Számítási alapul azt vettem fel, hogy hazánkba évente 400 millió értékű külföldi árúczikk hozatik be, a mire hacsak 10% csekély behozatali vámot tettünk volna is, az kiadta volna a 40 millió bruttó, vagyis a 35 millió tiszta jövedelmet. Mások 30 millióra, a legpessimisticusabb nézetűek sem számítottak 23 milliónál kevesebbre. Igen természetes, hogy a közös vámterületnél e jövedelemnek több, mint felerésze elesik, miután az Ausztriából importált czikkek — pedig onnan importáltatik legtöbb — vámmentesen jönnek hazánkba, de még igy is a külföldről bejövő czikkek vámjövedéke megközelíti a 32 millió frtot, a minek harmadrésze, tehát 10 millió frt a vámszerződés értelmében is minket illetne. Úgyde az osztrákok ezen quota szerinti jövedelmi részesedést is elkuruzsolják tőlünk; már 1880-ban 3.769,000 frtra apasztották, tehát V» részére devalválták a határvám összes jövedelmét; de igy is még alamizsnaként juttattak nekünk is valamicskét. Ezen felemésztési procedúra azonban a rákövetkezett 1881-ik évben már odáig fejlődött, miszerint jövedelmi részesedés helyett 543,163 frt ráfizetést követel tőlünk a közös pénz ügy mi nister ur, a mit természetesen a mi udvarias kormányunk (Derültség a szélső baloldalon) ezen tör7