Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.
Ülésnapok - 1881-108
376 l 08, országos ülés május 22. 1882. positive rósz és a legrosszabb politika az lenne, a melyhez saját existentiánk bizonyos megrontására önmagunk szolgáltatnánk eszközöket, azt positive tudom, azt tán senki nem vonandja kétségbe. Ezt a politikát észlelem én, a kormány előttünk fekvő javaslatában s azért azt nem is fogadom el, hanem csatlakozom Szilágyi Dezső t. képviselőtársam mindkét határozati javaslatához. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal és a szélső haloldalon.) Elnök: T. ház! TJgy látom 7*3 óra van s még egy interpellátió is van bejelentve. Méltóztatik talán a t. ház megengedni, hogy a szőnyegen levő tárgy folytatása a holnapi ülésre halasztassék. Még Istóczy Győző képviselő ur kivan a napirendhez szólni. (Halljuk! Halljuk!) Istóczy Gyó'zó': T. ház! A napirendhez kívánok szólni. (Halljuk!) Méltóztatik a t. ház tudni, hogy a beérkezett kérvények közt több sürgős is van; ezek között Szatmár megyének és több törvényhatóságnak felirata az oroszországi zsidók bevándorlásának megakadályozására vonatkozólag. Minthogy hir szerint a pünkösdi ünnepek után érdemleges ülések többé nem tartatnak, a pacificationális hitelről szóló törvényjavaslatnak tárgyalása pedig, a mint a dolog áll, csak szombaton érhet véget: ennélfogva bátor vagyok a t. házhoz azt a kérdést intézni, hogy mely napon fognak a kérvények tárgyaltatni? Tisza Kálmán minlsíerelnök: T. ház! Csak egyben tartozom rectiíicatióval, miután a mit a t. képviselő ur mondott, az én nyilatkozatomra vonatkozik, hogy én azon óhajnak adtam igenis kifejezést, táplálom most is, hogy bár lehetne a dolgot oda vinni, hogy pünkösd után új tárgy ne legyen többé a képviselőházban felveendő, de egyfelől akkor is megmondottam, hogy még pünkösd után ülések tartása szükséges lesz, mert a legjobb esetben is a főrendiház üzenetei csak pünkösd után jöhetnek ide. Az pedig, bogy pünkösd után érdemleges tárgyalás ne legyen, még eddig nemcsak elhatározva, de még indítványozva sincs. (Helyeslés. Ugy van!) Elnök: En is tartozom a felszólalt t. képviselő urnak azzal a kijelentéssel, hogy tudtomra a kérvényi bizottságnak jelentése a szál mármegy ei feliratra vonatkozólag még beadva nincs. Erről nincs semmi tudomásom. De különben, ha a kérvényi bizottságnak a kérvények iránti jelentése beadatik, az mindenesetre az ülések érdemleges befejezése előtt el fog végeztetni, mert hiszen a szokás mindig az volt, bogy a kellő időben beadott jelentések tárgyaltattak. Én azt hiszem, hogy ha a kérvényi bizottság be fogja adni jelentését, még mindig lesz idő annak tárgyalására. Vizsolyi Gusztáv : T. ház! Az elnök nr kijelentése után ugyan felesleges volna többet mondani, mert a kérvényi bizottság jelentésének napirendre tűzése iránt akkor lesz hivatva a t. ház határozni, mikor a jelentés beadatik; azonban mint a nevezett fbizottság elnöke, kötelességemben állónak tartom már ma bejelenteni, hogy a szatmármegyei feliratra vonatkozó előterjesztése a bizottságnak holnap fog a háznak benyujtatni, tehát holnap lesz alkalom annak napirendre tűzése iránt határozni. (Helyeslés.) Elnök: A holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülés napirendje lesz a mai tárgyalás folytatása. Most következik Lázár Mihály képviselő ur interpellátiója. Lázár Mihály: T. ház! A „Székelyföld" czímű lapban, mely Háromszék megyében szerkesztetik, egy közlemény, illetőleg interpellátió jelent meg az ottani méltóságos főispánhoz és az országgyűléshez intézve. Miután én azon megyének és épen azon szerencsétlen kerületnek vagyok szerencsés képviselője lenni, a mely kerület lakói kénytelenek idegen államba menni, hogy maguknak és családjuknak a mindennapi élelmet is megszerezhessék, bátor vagyok, hogy a t. háznak különben is már kifárasztott figyelmét hoszasan igénybe ne vegyem, azon intcrpellátiót egyszerűen felolvasni. (Halljuk! Olvassa.) „Alázatos kérelem a méltóságos főispán úrhoz és a háromszék megyei országgyűlési képviselő urakhoz! Háromszék megye azon részéi, mely Felvidék név alatt ismeretes, már évek óta nagymérvű terméketlenség sújtotta. Bélafalva, Kurtapatak, Esztelnek, Gsomortán, Almás, Lemhény, Bereczk, Kézdi-Mártonos határain, a múlt évben nem volt aratás, mert az őszi-gabonát, mint szemnélküli szalmát voltunk kénytelenek lekaszálni. Folyamodtunk a tek. közigazgatási bizottsághoz közbenjárásért, hogy vetőmag-segélyt nyerjünk; a járási szolgabírói hivatal felvette a kárt és be is terjesztette, de — fájdalom — eredménytelenül, mert segélyben nem részesültünk. Őszi vetéseinkhez kölcsön vettük a magot; földeinket megműveltük, de a zord tél és száraz tavaszi idő annyira tönkre tette, hogy azokat ma vagy ki kell szántanunk, vagy pedig földeinktől semmi termést nem fogunk venni. Tavaszi vetőmagunk nincs, élelmünkre pénzen vásároljuk a gabonát s a kilátás még szomorúbb, mert az idén is semmi terményre nem számíthatunk. Alázatos kérelmünk abban összepoutosul: méltóztassanak a méltóságos főispán ur és a nagyságos képviselő urak valami segélyforrásról gondoskodni ez évre, mert népünk itt is az
