Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.
Ülésnapok - 1881-108
374 108. országos ülés május 22. 1882. lehet, de nem vég megoldás. Ez eszme nálunk a reactió eszméje csak, a melylyel meg lehet ugyan rontani az osztrák-magyar monarchia jelenlegi alapjait, de nem lehet vele sem a birodalmat regenerálni, sem pedig a szláv elemeket ezéljuktóí eltántoritani, vagy pedig őket kielégíteni. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha egy erős, egy consolidált állam terjeszkedik, ha tartományokat hasznos Önzésből hódít, az még érthető. De ha azt, egy legkülönbözőbb bel- és külbajok által látogatott állam teszi, ha az osztrák-magyar monarchia teszi azt, hogy midőn saját országában is felhalmozva hever a gyúanyag .{Helyes! Helyes! bal/elöl.) épen akkor egy kitörésben levő vulkánt siet bekebelezni: no t. ház, ez egy oly politika, a melyet kizárólag csak azon ember bölcseségével tudnék párhuzamba tenni, ki látván a szomszéd házának égését, nehogy utána az övé is leégjen, az égő üszköket saját csürjébe czipeli, hogy ott oltsa el azokat. (Élénk helyeslés balfelöl!) De téve tagadva, t. ház, hogy e foglalási politika sikerülhetne és hogy az a mostani osztrák-magyar birodalom nagyobfaítására, az uralkodó ház hatalmának gyarapítására szolgálna is, kérdem, vájjon ez esetben reánk magyarokra nézve nem volna-e szintén veszedelmes? Ez esetben kétségtelen, hogy a nemzetiségi arányok ezen államban okvetlenül megváltoznának s mi magyarok többé nem a különböző nemzetiségi minoritásokkal, hanem egy compact, bennünket briäusi karokkal átölelő, a magyarságot agyonszorító szláv többséggel állunk szemben. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Már, t. ház, nekünk az ilyen alternatíva semmi örömet és vigaszt nem nyújthat. — Ha én és hazám magyarok nem lehetnénk, ugy megvallom, hogy előttem közönyös, vájjon a katholikus vagy orthodos szlávság, a fehér vagy a fekete^ czár uralmába veszett-e oda nemzetiségem. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélsőbaloldalon). Ha aztán ezen veszélyes politikai actió származását kutatjuk — fürkészszük : minden oldalról, mint a legkeserűbb gúny hangzik a válasz, hogy hisz ez az occupátió a magyarok érdekében, a magyarok által inaugurál tátott, azt mondják, hogy ez gróf Andrássy politikája. Hiszem, hogy nem igy van. Ez az irány, ez az eszme régibb dátumú. (Elénk helyeslés balfelöl.) A dalmátba Hinterland s az elveszett olasz birtok, a füstbement német positió fejében keleten keresni kárpótlást, két olyan eszme, mely bizonyos körökben sokkal korábban keletkezett, mintsem a birodalmi közös ministerium vezetése egy magyarra bízatott volna. (Helyeslés balfelöl.) Nekünk elég szomorú, hogy ezen politikát egy magyar effectnálta, ki, mily arányban s miképen fog e politikáért felelni, azt még csak a jövő mutatja meg, de azt hiszem, hogy a ki hozzá becsületes magyar nevét adta, az sejtheti előre a felelőssége súlyát már csak azon néma hallgatásból is, a melylyel a magyar közvélemény és közérzüiet ezen egykor annyira ünnepelt név felett mindenütt, hol vele találkozik, ma már egyszerűen és hidegen a napirendre tér. (Helyeslés balfelbV) E Hinterland politikája, t. ház, az én meggyőződésem szerint az absolitismus, a reactió és különösen a soldateska magzatja; a magyar kormányé csak a felelősség érte. (Ügy van! a balés szélső baloldalon.) Én, t. ház, nem akarom sérteni a hadsereget, sőt azt újabb néphadi szervezetében tisztelem s annak nagy fontosságot tulajdonítok. De a hadsereg iránti minden tekintet sem terjedhet ki odáig, hogy ignoráljuk vagy elfeledjük, hogy a hadsereg egy része, különösen pedig annak azon része, melyet cuphonistice „katonapártnak" szoktak nevezni, a dolgok új rendje, az alkotmányosság, a dualismus, de kivált minden ellen, a mi magyar, mély ellenszenvvel, hogy ne mondjuk, gyűlölettel viseltetik. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez a notorietás által bizonyított tény, oly téoy^ melylyel szemben minden szokásos szépítgetés, tagadás nem volna egyéb hipokratikus önámításnál. (Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez az 1867-iki politikai átalakulás által minden traditióiban, érzelmeiben megsértett katonapárt volt az, mely Boszniára és Herczegovinára legelébb vetette szemét, mely az occupátiót , igazabban az annexiót leginkább sürgette, hogy azzal hanyatló prestigéjét helyreállíthassa és hogy az elfoglalt vidékeken további czéljai számára magának jó refugiumot alkothasson. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Az eszme tehát rég készen volt, a terv már csak a kivitelre alkalmas időre várt, midőn számára külügyeink akkori vezetője a berlini congressustól a consensust megszerezte. (Helyeslés balfelöl.) Az occupatio megtörtént. Hogy mily mérvben és irányban hatott vissza társadalmunkra, fmanciánkra, alkotmányos életünkre, szóval minden viszonyainkra, azt érzi, látja és tudja jól mindenki, erről nem beszélek. Most már csak az marad fel kérdésül: ugyan mi következhetik még ezután ?
