Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-108

108. országos ülés május 22. 1882. ggg ott tartását pénzügyileg és veszedelem van alkotmányunkra az ottmaradásban. Tehát vonuljunk ki. Es mégis mit mond gr. Apponyi Albert ur? Azt mondja: óvjuk meg a monarchia prestige-ét. Hisz ha elmondjuk Európának, hogy kivonulunk azért, mert gr. Apponyi Albert azt mondja, hogy nem birjuk el a 75,000 embert s hogy a pénzáldozat veszedelem: hol van a monarchia prestige-e? Hogy akar t. képviselőtársam ily elvet kimondani és azután odáig sem menni, mint a szélsőbal, hogy ha már a szerencsétlenség megvan, tegyük meg legalább egyszerre a szükségeseket. (Tetszés jobbfelöl.) Igaz t. ház, ezen ügy nem népszerű és a közvélemény bizonyos árnyalata által, őszintén megvallom, nem helyeseltetik. A népszerűség valóban oly kincs, melyet meg kell becsülni, mig az embernek kötelessége megengedi, mert hisz ez az a delejes melegség, mely áthatja a kebelt, hevíti a szivet és még a gyengébb tehetségnek és jellemnek is szárnyakat ad és botor politikus és gondatlan, még saját önző czéljai szempontjából ki minden megfontolás nélkül e kincset magától eldobja. (Tetszés jobbfelöl.) Tovább megyek t. ház, a közvéleménynek bizonyos árnyalatai vannak. Csak különböztessük meg. Van közvélemény, a mely a kávéházakban és utczán képződik; van közvélemény, a mely a népgyűléseken és népkörökben képződik; van közvélemény, a mely a magasabb osztályok körében, a kaszinókban és társaskörökben képződik és van közvélemény, a mely a választási urnáknál képződik. Szerencsés politikus, a ki mindegyik közvéleményt kielégíteni és összeegyeztetni tudja. Vannak a nemzet életében oly pillanatok, a midőn egy-egy nagy alak az összes közvéleményt, habár nem hosszúidéig, kibékíteni birja; azonban t. ház, nehéz viszonyok közt, különösen pedig a conjuncturális politikában, a mihez hozzászólhat mindenki és a miből következtethet mindenki, a nélkül, hogy igazában ismerné az előzményeket és előre láthatná a következményeket, ilyenkor igen, a közvéleménynek bizonyos támaszára szükségünk vau és annak mennél több rétegét birjuk, annál inkább megfelelhetünk kötelességünknek, mert akadálytalanul haladhatunk a czél felé. Ez tagadhatatlan és ugyan t. ház, mi érdek vezetheti azon férfiakat, a kik a kormányon ülnek, anyagilag függetlenek, szép múlttal, tehetséggel és belátással birnak, a mint ezt az ellenzék részéről is elismerték, legalább négyszemközt elismerik, mi érdek vezetheti ezt a pártot, egy nagy pártot, mely a kormány köré csoportosul minden fenyegetés, zaj, tüntetés és gyűlölet daczára, mely e politikát támogatja és a mely azt ez idő szerint még ezélszerűnek tartja? (Zaj a szélső baloldalon.) A ki ugy gondolkozik, hogy akár egyeseket, akár az összességet, KÉPYH. NAPLÓ. 1881—84. V. KÖTET. érdek vagy hiúság vezeti, az mondja meg szemébe annak és igazítsa el azt négyszemközt, de a parlament szentélyét ne sértsük meg gyanúsításokkal, félreértésekkel, ne iparkodjunk ugy emelkedni vagy feltűnni akarni, hogy másokat minél feketébbre fessünk, hanem iparkodjunk nemes versenyben a haza valódi érdekeinek előmozdítására. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Vannak t. ház, pillanatok, midőn egyes dolgok reám is — hiszen én nem vagyok oly nagy tehetség, mint Szilágyi Dezső képviselő ur — egyes dolgok a conjuncturális politika terén némelykor ólomsúlylyal nehezednek lelkiismeretemre és azt hiszem, mindnyájunk lelkiismeretére és töprengünk azok felett, mert a nemzetközi viszonyoknál fogva és az illetékes forumok meg nem állapodása következtében lehetetlen azokat előre megbeszélni, előre elmondani, előre vita tárgyává tenni. Az ily dolgokkal szemben az ellenzéknek igen könnyű a következményekre való minden tekintet nélkül követeléseket felállítani. És ez nemcsak helyes, de azt hiszem, szükséges is, mert hangot kell adni a nemzet nevében minden érdeknek és követelésnek. Hiszen bármily rossznak tartsák alkotmányos viszonyainkat, ez directe vagy indirecte kihatással mindig van. Hanem a kormánynak, a kormánypártnak ily dolgokkal, különösen a conjuncturális politikának válságos perczeiben előállani nem lehet és a mennyiben ismeri a múltat, annyiban vezeti őt az abban szerzett tapasztalás és meggyőződés és ha az egyes ember fél a jövő veszélyeitől, ugy gondolkodik, hogy azon férfiak, a kiket a nemzet évtizedeken át felkarolt, őket bizalmával ruházta fel, befolyásuk, tehetségük és jellemüknél fogva elég garantiát adnak a nemzetnek, hogy e setét helyzetben vezethessék. Én ezen férfiakat pártolom és elfogadom a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés jobb/elöl.) Elnök: Szalay képviselő ur kívánja szavai értelmét helyre igazítani. Szalay Imre: Hivatkozva a már ÍJtöbb izben tanúsított gyakorlatra, kérem a t. házat, méltóztassék még egyszer meghallgatni, mert előbbi beszédembe oly kifejezések csúsztak be, a melyeket a vita hevében lehet ugyan kiejteni, de ha kiejti valaki és később helytelennek taríja, kötelessége helyre igazítani. Ezt teszem én is, annyival is inkább, mert azon szavakat, melyeket én kiejtettem, nem a ministerelnök személyére — és ezt méltóztassék a t. ház figyelembe venni —- nem személyére, hanem azon rendszerre értettem, melyet követ. Tisza Kálmán személyének e szavakkal összeköttetése e részben nincs. (Helyeslés.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk!) Előttem szólott Hegedüs Sándor képviselő ur előadása következtében, kénytelen vagyok a ház 47