Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.
Ülésnapok - 1881-108
362 108 országos ül tények? Feltéve azon nagyon kellemetlen esetet a ministerelnök úrra nézve, hogy ugy járna, mint Írország ministere, nem hogy megölnék, hanem felakasztanák, (Mozgás) mit használna az a hazának, miután jogait feladta? Az a büntetés nem használna nekünk épen semmit g hazánknak sem. Azt mondta Csiky t. képviselőtársunk, hogy az az úgynevezett közvélemény relativ dolog. Én az ő okoskodását sok tekintetben elfogadom, hanem a consequentiát is kivonom belőle s ez az: ha ő azt állítja ellentétben velünk, hogy a boszniai háború a közvéleménynyel nem ellenkezik, próbálja meg és tartson népgy üléseket; majd meglátja, hogy alig kezdene a boszniai foglalás érdekében beszélni, ugy elkergetnék onnan, mint ha ott sem lett volna. (Derültség a szélső" baloldalon.) Azt mondotta a ministerelnök ur, hogy ha kimegyünk Boszniából, akkor ez gyengítené nagyhatalmi állásunkat. Én nem akarom felhozni azt, a mit a legutóbbi időben felhoztak már képviselőtársaink közül többen, hogy az olaszországi várnégyszög átengedése, vagy azt megelőzőleg a solferinói és magentai csaták a prestigenek jobban ártottak, mint ártana az, ha ott hagynók Boszniát. Annál inkább szükséges ezt nekünk tennünk, mert micsoda dicsőséget talál a ministerelnök ur abban, ha azon nyomorult 7—8 ezer insurgenst, kiket ők is rablóbandáknak neveznek, í 50,000 katonával levernek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én, t. ház, azt hiszem, hogy a nagyhatalmi állásnak ép ugy nem felel meg az, mint a nagyhatalmi állásnak nem felelt meg az 1848 —49-iki emlékezetes háború is, midőn a németeket sohasem látták másutt, mint a hátuk közepéről, mert a magyar hadsereg lelkesült honvédsége hazafiságából mindenütt kiporolta őket és kikergette az országból, ugy, hogy a nagyhatalmi állás prestigeje daczára kénytelenek voltak Oroszországot segítségül hivni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha mi Oroszországgal szemben — s azt hiszem, ez eszmét a t. ministerelnök ur, bármi jó logikája van is, kihozni nem fogja — hogy ha neki szabad Boszniába emissariusokat küldeni, mert hisz a ministerelnök ur a főispánokhoz ehifrirozott sürgönyt küldött, hogy a hol ily emissariusokat találnak, azokat rögtön fogják el — talán maguk a főispánok — (Derültség bal felől) akkor, ha mi elmegyünk Lengyelországba és a harczot a lengyel szabadság érdekében folytatjuk, az egész világ azt fogja mondani, hogy nemesen cselekedtünk, mig Oroszországról azt nehezen mondja el valaki. S milyenek a hadügyi csete-paték Boszniában ? Ez épen jellemző az ottani hadviselésre nézve. Mikor a boszniai fuvar kirendeltetett törvénytelenül és jogtalanul, mert ha tőlünk függött volna, a ministerelnök ur nem ott ülne, hanem a május 22. 18s2. • börtönben, mert a vádlottak padján állott, a boszniai fuvart azzal indokolták, hogy a mi fiainkat étlen akarja elveszteni a szélső baloldal? S mik történnek ott? A múltkor olvastam egy brochuret, melyben az mondatik, hogy a hires Filipovics tábornok, kinek 40—60 porczió fourage-ja volt, melyeket meg nem ehetett, bár nagy suittel járt, busz porcziót elköltött, a többi 40 porcziót fölpakoltatta — nem törődve a kiéheztetett hadsereggel — odább vitette és Bródban eladta. (Mozgás a szélső balon.) T. ház! Ha a főhadvezénylet ily féle dolgokat tesz, ugyan milyen lehet az az állapot, a melyről a ministerelnök ur és többi mim*stertársai oly nagy lelkesedéssel szóknak. Ha jól emlékszem, ép a ministerelnök ur volt az, ki itt a házban azt mondotta, hogy nekik Oroszországra nézve az a főczéljuk van, hogy idegen, a nemzettel ellentétes államalakulások ne történhessenek. S mit mutat a történelem? Ott van ép Bulgária, mely, ugy hiszem, új államalakulás. A minisíerehíök urnak tehát, ugy látszik, a diplomatiában ép oly szerencsétlensége volt, mint a vámkérdésben és minden kiegyezésben Ausztriával szemben, hogy a fejedelemnek tetszését kinyerni és aggályait eloszlatni, ugy látszik nem képes. Azt mondja Jókai Mór képviselő ur, hogy azért veszett el Törökország, mert késett s csak fél kezét nyújtotta ki akkor, mikor egész marokkal kellett volna a kardot megszorítania. Hát mi nem késtünk el t. ház? Mi állott a mi érdekünkben? Törökország létele. (Ugy van! a szélső halon.) Az orosz mumussal mindig fenyegettek bennünket : le kellett nekünk azt a védbástyát döntenünk? A józan ész azt mondja, hogy ha valaki ellen védbástya kell, ne romboljuk azt le, hanem építsünk még jobbat, nagyobbat. Azt is említé Jókai Mór képviselő ur, hogy a miut Törökországgal, ugy Magyarországgal is egy tragi-comédiát kezdettek játszani. Igaz, hanem két felé választva. A kezdete eomédia volt, még pedig, hogy a comédiához elkeriilhetlen dolog, a zene se hiányozzék, Andrássy minister ur bandával akart bevo:mini Boszniába s azt elégnek tartotta ; hanem ebből a comédiából szomorú tragédia lett a Maglajnál elesett huszárok hullái által, azon vérpatakok következtében, a melyek Boszniában idegen érdekekért kiontattak. (Ugy van! a szélső balról.) Azt mondja Jókai Mór t. képviselő ur, hogy ha valami bajuk van, mi rettenetesen örülünk. Nem akarok félreértetni, mert hiszen van a túloldalon is néhány t. képviselőtársam, a kinek a baján, őszintén mondva nem örülnék; de annyit mondhatok, hogy ha a t. ministerelnök urat
