Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.
Ülésnapok - 1881-108
350 " ,S * orSÍ!á g° s ülé bizonyítja a nemzetiségi törvénynek alkotása s tiszteletben nem tartása. Az 1868-ban alkotott nemzetiségi törvény ^Erdélyben, hol addig a magyar, német és román nyelv teljesen egyenjogú volt a hivatalos használatban, az ott divatban volt nyelvszabadságot tetemesen megszorította, a német és román nyelv használatát csak a községben, részben a törvényhatóságban és az első fokú bíróságok előtt engedve meg. De ezen törvénynek a nem magyar ajkúak mellett szóló határozatai sem hajtatnak végre. Csak egy vagy két példa felhozására szorítkozom. Például Küküllő megyében a német községnek megtiltatik a német nyelv használata a megyei hivatallal való érintkezésben. A Balkán-félszigeten az államalkotási processus már a nemzetiségi elv alapján kezdődött; de ezen nemzetiségi elv romboló hatással kezdene lenni, ha azon theoria lábra kapna, hogy az egyik vagy a másik államban vezérlő nemzetiségnek nemcsak szabad, hanem kell is a más nyelvtíeket nemzetiségükből kivetkőztetnie, hogy ez román föld, tehát románizálni kell, hogy az szerb föld, tehát szerbesíteni kell, hogy azon másnyelvűek, kik saját nemzetiségüket vallják, rósz állampolgárok, idegenek, államellenesek s csak azon esetben lépnek a hazafiak sorába, ha saját nemzetiségüket többé nem vallják s evvel az első lépést anyanyelvükről való lemondásra tették. Ezen theoriának további következménye az, hogy ilyen állam a szomszéd állam területe után sóvárog, hol szintén vérrokonak laknak, hogy ezeket uralomhoz juttassa s a nemzetesítési vágyát kielégítse. Ezen theoria tehát csak örök háborúkra-vezetne, Vegyes ajkú államok, mint a balkán-félszigeti államok és Magyarország is, csak azon esetben é;üetnek békességben egymással, ha minden állam a nemzetiségi kisebbségek felvirágzását egész anyagi és morális erejével támogatja. Továbbá a törvényszéki végtárgyalás —sajtópereken kivül —• Nagy-Szebenben és másutt is a német vagy románajkú vádlott előtt, ki magyarul nem tud, kizárólag csak magyarul foly és a vádlott védőjének sem szabad a vádlottat annyanyelvén védeni. Valamint a közigazgatás és jogszolgáltatás, ugy közoktatásügyi törvényhozásunk s kormányzatunk magyarosításra ezéloz. T. ház! Visszatérek a boszniai kérdésre. Monarchiánk a múlt századokban fényesen bizonyította egybeolvasztás! képességét, midőn a törököktől visszahódított területeket, melyek akkor ép oly elhanyagolt állapotban voltak, mint most Bosznia és Herczegovina, civilizálta. Ha monarchiánk most többé nem lenne képes Bosznia és Herczegovina civilizálására, nem Bosznia volna a hibás, hanem monarchiánknak belviszonyai okozta tehetetlensége, azon minden növekedést és fejlődést akadályozó bérviszonyok okozta stagnamájus 22. 1882 tió, mi az államok életében egyértelmű a halállal. A történelmi tapasztalás már kijelöli azon utat, melyet monarchiánknak Bosznia és Herczegovinára nézve követnie kell. A törököktől visszahódított területeken a nemzetiségi sajátságok, sőt előítéletek is figyelemre vétettek. Az egyházi viszonyok szabályoztattak, a fő- és alpapi rendnek állása javíttatott, a miből az occirpált tartományokra nézve az következnék, hogy nagyobb gondot kell fordítani a görög-keleti egyházra s nem volt tanácsos a szürke cseri barátokat a Síádler püspök kíséretében bevonult jezsuiták által elkedvetleníteni. A félbarbár nép katonai fegyelem által rendre neveltetett. Továbbá a lakosok kereseti képessége s szaporodása előbb mozdittatott előre, mielőtt súlyos adókkal terheltettek. Végtére colonistákat hívtak be az országba, a kik a földmívelést javították, az ipart meghonosították és városokat alapítottak. De a colonizátióra nemcsak — mint már említettem — a nemzetiségeknek valódi jogegyenlősége szükséges, hanem a municipális és községi autonómia tiszteletben tartása is. Hogy mennyire eltért épen a magyar kormányférfiak eljárása ilyen tisztelettől, azt legjobban az erdélyi szászok ellen alkalmazott közigazgatási rendszer illustrálja. Eltekintve attól, hogy a királyföldnek sarkalatos törvények által biztosított municipális egysége megszüntetett az uniotörvénynyel ellentétben, a szászoktól megtagadtatnak az általános törvények és a municipális- és községi törvény által biztosított önkormányzati jogok. A megyei és községi gyűlések által hozott, jól megfontolt határozatok semmiseknek tekintetnek; és elegendő, hogy a közgyűlés egyik vagy másik tagja — nem magán, hanem közügyben — a legtöbb esetben a főispán intésére folyamodványt terjeszt a t. kormány elé az illető határozat ellen és ezen határozat füstbe megy; de nemcsak hogy füstbe megy, hanem, ha az igen t. ministernek tetszik, egyszersmind elrendeli, hogy a törvényhatóság vagy község akaratának ne tekintessék az, a mit a törvényszerű képviselet határozott, hanem miért a közgyűlés egyik vagy másik tagja folyamodott. Hogy ily eljárás következtében az önkormányzat torzképpé lesz, az igen természetes. Az igen t. belügyminister ur ép ilyen módon jár el a szász egyetemmel szemben; azt nyilatkoztatta az egyetem vagyonkezelési statútumává, mit egykét emberből álló törpe kisebbség a minister ur parancsára mondott és nem azt, mit az egyetem többsége határozott. így a minister ur, a kormányt illető felügyeleti jogot rendelkezési joggá változtatta át és a tulajdonjogot tényleg megsemmisítette. Ilyen kormányrendszerrel nem lehet morális hódításokat keresztülvinni sem itthon, sem kinn.
