Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-107

342 107. országos ülés májns 20. 1882. balfelöl.) Elmondatott Jókai képviselő ur által, hogy ha igy tovább megy a költekezés, az áldozatok szakadatlan sora : akkor meg fog fogyni azok száma, a kik e politikát támogatják; és elmondotta Dárday képviselő ur, hogy ha megnyugvást nem nyer az iránt, hogy jövőre következetesebb, ezélszerűbb politika által ez áldozatok ily mérvben nem növekednek, egy fillért sem szavaz meg tovább. És mindezen felhívásokkal szemben a ministerelnök urnak válasza kettő volt. Az egyiket felolvasom : „Megkívánom még itt jegyezni, a nélkül, hogy a részletekbe bocsátkozzam, hogy bizonyosan értik és érzik a kormányon is azt, mi iránt a kívánság itt már kifejeztetett, mentül előbb oda fejleszteni a viszonyokat, hogy egy teljesebb, tisztább képe legyen a törvényhozó testületeknek, mint a minő most van." A t. ministerelnök ur tehát ily óriási áldozatok megszavazásának idejében, midőn a legellentétesebb követelmények állittatnak fel, mi nagyon természetes is, eszméknek és szellemeknek azon anarchiájában, melyet a kormány részéről gyakorolt öntudatos vezetésnek teljes hiánya előidéz, mondom, ezen helyzettel és sötétséggel szemben más biztatást nem tud nekünk adni, mint azt, hogy minél előbb oda fejlődnek a dolgok — nem oda, hogy az áldozatok mérve csökkenjen, hogy politikai aggodalmaink megnyugtatva legyenek — de : „Hogy tisztább képe legyen a törvényhozó testületeknek, mint a minő most van." (Derültség a bal- és szélső balon.) És mit vár a t. ministerelnök ur attól, ha majdan megnyerték a tisztább képet a törvényhozó testületek? Azt, hogy „Mindazok, kik nem előzetes ellenszenvvel fogadnak mindent, mi Boszniára és Herczegovinára vonatkozik — tehát Dárday képviselő ur is, — meg fognak nyugtatva lenni azok által, miknek megteketését mi óhajtjuk". (Derültség a bal- és szélső balon.) És megvallouuegész őszintén gyarlóságomat, hogy én ezt nem értem, (Dárday Sándor közbeszól: En értem!) én ezen mondásokat ismételt és hosszas tanulmányozás után sem vagyok képes megérteni (Derültség halfelőt) és azért engem azon remény teljesülésének nagy valószínűsége hogy t. i. Jókai és Dárday képviselő urak meg lesznek nyugtatva, nem elégít ki. Én tudom, hogy a t. ministerelnök ur nem tekinti feladatának s nem is kívánhatom azt tőle, hogy engem megnyugtasson: de ha az országban uralkodó hangulatot figyelemmel kiséri, lesz tudomá felől, hogy a megnyugtatást nem csak én kívánom, hanem kívánja az egész ország és annak tényezői közt azok is, kik különben az ő politikájának hívei voltak és hivei most is. És habár igaz az, hogy a közvélemény minden áramlata előtt meghajolni nem kötelesség; de oly jogos az a kívánság, hogy nagy áldozatok meghozatalának pillanatában, midőn mindenki azok folytonos megújulásától és folytonosan megújuló veszélyektől tart, a kormány arra nézve nyilatkozzék, hogy mikép akarja az országot azoktól megkímélni, hogy ilyenkor vezéreszméjét megjelölje — mondom, oly jogosult ez a kívánság, hogy a ki avval szemben hallgatásra szorítkozik, vagy a mi annál kevéssel jobb, vagy talán még rosszabb, mindenféle értelmezést megengedő általános phrásisokba burkolózik, az a kettő közül egyet bizonyít: vagy azt, hogy semmikép nem bir tudatával még azon czéloknak sem, a melyeket elérni akar; (Ügy van! ügy van! a bal- és szélső balon) vagy azt, hogy azon tényezőket, a melyeknek ő felelős és melyek vele együtt az ország sorsa fölött őrködni hivatvák, azok közreműködését és hivatását semmibe sem veszi. (Elénk helyeslés a balés szélső balon.) A t. ministerelnök ur saját iránytalanságának palástolására az offensivát ragadja meg és azt mondja nekünk az ellenzéknek, hogy a mi politikánknak is csak ugy van jogosultsága, ha egy határozott irányt tudunk kimutatni és hogy ezt nálunk teljesen nélkülözi, mert a mit határozati javaslatunkban mondunk, hogy kívánjuk a kibonyolódást az occupationális politikából, csak odavetett eszme, de nem irány. Már most t. ház, hogyha a szavaknak természetes értelmét akarjuk fentartani — mi pedig a szavakat azoknak természetes értelmében szoktuk használni (Helyeslés balfelöl) — akkor a mi határozati javaslatunk teljesen határozott és félreismerhetetlen politikai irányt tartalmaz; és ez irány szerintem nem más, mint az, hogy ha tiltja is sok minden, hogy hadseregünk minden egyéb intézkedés nélkül azon tartományoknak politikai sorsára és belbiztonságára nézve onnan rögtön kivonassékj mégis oly politikát kívánunk, melynek czélja az occupatio megszüntetése. (Ugy van! balfelöl.) Ezt máskép felfogni, máskép magyarázni nem is tudom. Mi igenis tekintettel voltunk arra a nagy szempontra, a melyet a ministerelnök ur velünk szemben hangoztatott, t. i. a monarchia hatalmi prestigejére, mint a monarchia nagyhatalmi állásának egyik alapfeltételére. És azért nem kívánjuk azt, hogy minden politikai előintézkedés nélkül oly módon, a mely minket compromittálna, akár mert a mi erőnk elégtelenségének bizonyítékát látnák benne, akár mert az általunk ott felbontott előbbi rend lehetetlenné tétele után most már anarchiát hagynánk magunk után, mondom, minden előintézkedés nélkül vonassék ki hadseregünk. Erre tekintettel voltunk és vagyunk. De, ha a monarchia nagyhatalmi állásának tényezőit és momentumait figyelembe akarjuk venni, akkor azoknak mindenikét relatív fontosságukhoz képest