Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-107

ggg 107. országos ülés mfijm 20. 1882 elnök urnak a delegátióban tett nyilatkozatai, legalább ezen állítására, hogy az 1880: VI. t.-ez. ezen ügyekre nem alkalmazható, teljes czáfolatot tartalmaznak, (ügy van! a baloldalon.) De t. képviselőház, nincs is szükségem, hogy ezen álláspontnak tarthatatlanságát a t. ministerelnök urnak beszédéből bizonyítsam. Elég nekem arra az 1880: VI. t.-cz.-nek a szövege. A ministerelnök urnak állítása az, hogy az 1880: VI. t.-cz. kizárólag a berlini mandátumnak második részéről: a közigazgatásnak mikénti viteléről intézkedik, kizárásával azon tárgyaknak, melyek az occupátió fentartásának szükségéből folynak. Az 1880: VI. t.-cz. azonban e tekintetben máskép vélekedik j (Halljuk!) és azt leszek bátor ezeu t.-cz. egy rövid szakaszának felolvasásával igazolni, mely nem vonatkozik ugyan azon ügyekre, melyekkel most itt foglalkozunk, de a mely elég annak bizonyítására, a miről egyátalán szó van: hogy az a megkülönböztetés a mandátumnak két különböző jogi alkatrésze közt és az 1880: VI. t.-cz.-nek kizárólagos odaítélése az egyik részhez, alaptalan. (Halljuk!) A sokat idézett törvénynek 5. §-a igy szól: „Minden változtatásához azon viszonynak, melyben ezen tartományok jelenleg a monarchiához állanak, a monarchia két állama törvényhozásainak egyetértő jóváhagyása szükséges." Már most kérem, t. ház, miből áll az a viszony, melyben ezek a tartományok jelenleg a monarchiához állanak? Én azt hiszem, áll a minigterelnök ur szerint és mindenki szerint az occupatióból és az administratióból. Ha tehát valamely törvény intézkedik azon egész viszonyról, melyben ezen tartományok a monarchiához állanak; ha jogszabályt alkot arra nézve, hogy ezen egész viszonynak tovább fejlesztése, módosítása miképen legyen eszközölhető: akkor azon törvényről azt mondani, hogy azon viszonynak egyik alkatrészéről egyáltalában nem intézkedik, hogy azt figyelmen kivül hagyja, mindent inkább, de ezt nem lehet, (lilénk helyeslés a baloldalon.) De hát tegyük fel, hogy mindez állana; tegyük fel, bogy állana az, a mit a ministerelnök ur okoskodásának alapjául mondék: hogy az 1880: VI. t.-cz. nem tartalmaz intézkedéseket a berlini mandátumban foglalt feladatok elsejére, az occupátióra nézve. Hát ebből mi folyna, t. ház? Az folyna-e belőle, a mit a t. ministerelnök ur önmagától értetődőnek látszik tartani, hogy tehát az occupatióhoz tartozó minden viszony és intézkedés az 1867. évi XII. t.-cz. szerint ítélendő meg? Én szerintem korántsem. Éa ez azon tétele a t. ministerelnök urnak, a melyet egyenesen közjogunk alapelveire nézve veszélyesnek kell tekintenem. Ha az állana, hogy az 1880. évi VI, t,-cz. az occupátióra, mint olyanra nézve semmit sem tartalmaz, akkor ebből semmi egyéb következtetés nem volna levonható, mint az, hogy alkotni kell új törvényt, mely az occupatiónak mint olyannak viszonyait szabályozza. (Helyeslés a baloldalon.) Mert az 1867. évi XII. t.-cz. szól ugyan a hadügyről, mint a monarchia közös védelmének egyik eszközéről, de nem szól politikai eljárások folytán előállott foglalásoknak viszonyairól, nem szól oly tartományoknak védelméről, melyek a monarchia területéhez nem tartoznak. (Élénk helyeslés a bal- és szélső' balon.) De azt mondják, hogy mi történnék hát akkor, ha nem Boszniát, hanem háború folytán valamely más tartományt megszállnánk és ott hadseregünk biztosítása szempontjából előállana erődítések szükségessége; hát akkor mi ezen szükséges pénznek megszavazását az országgyűlések hatáskörébe tartozónak állítanék? Különböztessünk, t. ház! Ha háborúban, a hadi actió tartama alatt, a hadi acíió támogatására szükséges bármi néven nevezendő intézkedések történnek, azokat sem az országgyűlés, sem a delegatió nem fogja megszavazni, de azokat meg fogja tenni, mint a háború viteléhez szükséges intézkedéseket azon parancsnok, ki a haderő vezetésével meg van bizva. (Igaz! ügy van! a baloldalon) De ha más országokban hasonló viszony állana elő, mint a milyenben Bosznia és Herczegovina jelenleg hozzánk állanak, hogy ha nem a monarchia hadi védelme közben, hanem egy — meglehet indirecte a monarchia védelmét czélzó — de politikai intézkedés folytán egy tartományt megszállunk, akkor, akármi legyen ezen tartománjmak neve, mi, közjogunkra támaszkodva, azt fogjuk mondani: Ezen tartomány védelmének viszonyairól az 1867: XII. törvény nem intézkedik; tehát vagy magától az országgyűléstől kell kérni minden Összeget, a mely arra szükséges, vagy külön törvényt kell arra alkotni, (Ugy van! a baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Én a következtetést teljesen elfogadom és ne tessék ezzel szemben oly hivatkozásokat tenni, hogy ilyen törvénymagyarázat szerint várni kellene addig, míg az ellenség monarchiánkba beront, hogy magunkat védelmezhessük és ha majd sikerül az ellenséget kiűzni, akkor azután a a határunkon kivonuló ellenség ellen szalutirozhatiiuk és nem tehetünk semmit. Ennek az okoskodásnak alapja merő ferdítés. Arról van-e szó, hogy háborúban a hadiparancsnoknak szükséges absolut hatásköre csorbittassék ? Arról van szó, t. ház, hogy a delegatió és az országgyűlés közt, melyik az illetékes állandó beruházások eszközlésére, legyenek azok bár katonai természetűek; és az a consequentia, melytől a ministerelnök ur a mi álláspontunk folytán félni látszik, hogy t. i. a győzelem gyümölcseit nem lehet kiaknázni,