Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-107

336 107. országos ülés május 20. 1882. két esetben egyszerű indoka. Semmi számításból, semmi párttactica szempontjából, de tekintetek­ből, a melyekkel tartozunk az országnak, alkot­mányunknak és azon közjogi alapnak, a melynek hivei vagyunk és maradni óhajtuuk. Eleket a szemrehányásokat tehát mellőzve, áttérek azokra, a miket a miuisterelnök ur a delegátiók competentiájának megerősítésére, meg­állapítására nézve in merito felhozott. {Halljuk! Halljuk !) Ha jól fogtam fel okoskodását — itt van a t. ministerelnök ur, ellenőrizheti, vájjon hiven adom-e elé annak tartalmát —az a következőből áll: a berlini mandátum két megbízást rótt a monarchiára, az oecupátiót és administrátiót. Az oecupátió a franczia académia szótára szerint (Derültség bal felöl) jelenti az országnak vagy helynek elfoglalását és birtokban tartását. Az administratió, hogy mit jelent, ezt a t. minister ur, mint ismert fogalmat, nem látta szükségesnek magyarázni. Az 1880: VI. t.-cz., a mint azt a czíme is megmondja, szól kizárólag Bosznia és Herczegovina ideiglenes közigazgatásáról, tehát a reánk rótt feladatok egyikéről, de nem a másikról, az occupátióról, a mely kizárólag, minthogy arról az 1880: VI. t.-ez. nem is szól, az 1867: XII. t.-ez. szabályai alá esik. Én azt hiszem, hogy helyesen és teljes loyalitással adtam elő az igen t. ministerelnök ur okoskodásának magvát. Már most, t. ház, ezen okoskodásra több­féle észrevételem volna. Hisz az igaz, hogy szép és megható látvány egy annyira gondos kormányelnöktől, hogy az általa elvállalt és és initiált politikai actió valódi értelme iránt a franczia akadémia szótárában keres utólag fel­világosítást. Az ily példa, t. ház, ragadó és én követni kívántam a ministerelnök urat ezen a téren, gondolván, hogy a mi hozzá méltó, az én hozzám sem méltatlan. És igy megnéztem elő­ször a berlini szerződést ott, a hol az a mi közjogunkba be van vezetve, t. i. a berlini szerződés beezikkelyezéséről szóló törvényben; láttam ott atmak magyar szövegét és láttam ott ezen kitételeket : „megszállás és közigazgatás". És ezután hasonló alapossággal akarván eljárni, mint a i ministerelnök ur, elővettem a magyar akadémia szótárát és felkerestem abban, hogy a „megszállás" szó mit jelent; (Derültség. Halljuk!) és a t. ház engedelmével leszek bátor az én phil ologiai kutatásaim eredményét felolvasni. (Hall­juk! halljuk!) Azt mondja a magyar akadémia szótára : „Megszállani, valahol ideiglenes maradás, tartózkodás végett megállapodni, letelepedni". Ez nem felel meg alkalmasint a t. minis­terelnök ur kívánságának, mert az ideiglenesség­r nek kitétele az ő politikájának keretébe semmi esetre sem tartozik. Nézzük tovább : „Tárgyesetés névelővel és áthatólag : meg­telepedik valahol, mondják ellenségről, midőn bizonyos helyet meglep és tábort üt rajta, külö­nösen a végett, hogy valami erősített várost, várat ostromoljon". Ez, gondolom, az az értelem, mely legköze­lebb áll ahhoz az esethez, mely itt minket fog­lalkoztat. De folytassuk. „Mondják gyarmatokról is, midőn bizonyos vidéket állandó lakhelyül elfoglalunk". Ez ide nem alkalmazható, mert nem lakhelyül foglal­tuk el. »Átvitt értelemben jó vagy rossz szellem lep meg valakit". (Zajos derültség és éljenzés a bal- és szélső baloldalon. Nyugtalanság a jobb­oldalon.) No hát, hogy ez az átvitt értelem itt semmi­képen sem alkalmazható, arról meggyőz azon sensatió, melyet a felolvasott értelem keltett. „Megszállás, cselekvés, melynél fogva valaki megszáll valahol, vagy a végett telepszik meg, hogy bizonyos helyet elfoglaljon, vagy hatalmába kerítsen". Tehát t. ház, mindezekből világos az, hogy magyar nyelven „megszállani" és az abból ké­szült substantivum : „megszállás", ellentétben a franczia szó értelmével, egyedül magának az elfoglalásnak cselekvényét jelenti, nem pedig azon intézkedéseket, melvek az elfoglalás állati­dóvá tételére és folytatására vonatkoznak. T. ház, én ezen egész okoskodást és idéze­tet nem azért hoztam a t. ház elé, mintha én abból következtetést akarnék vonni, hanem csak azért, hogy kimutassam a t. háznak, hogy hová jutunk, ha a ministerelnök ur pfailologiai magya­rázatát mérvadónak elfogadjuk. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Akkor oda jutunk, t. ház, hogy a delegátió a franczia akadémiai szótár szerint illetékes ezen költségek megszavazására, a ma­gyar akadémiai szótár szerint pedig nem illeté­kes. (Zajos derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Én t. ház, mint mondám, ismételve tiltakozom az ellen, mintha én ily argumentum­mal ily komoly ügyben élni kívánnék; de mert olyan komoly helyről ily argumentum használ­tatott, szükségesnek láttam kimutatni, hogy mi­lyen érték, milyen komolyság fekszik ebben az okoskodásban. (Helyeslés és éljenzés abal- és szélső baloldalon.) De hát, t. ház, én ezen túl akarom maga­mat tenni és komolyan akarom venni az érve­lést. Hogy ezt tehessem, a szótári momentumtól el fogok tekinteni. Az egész okoskodásnak alapja az, hogy két külön megbízást nyertünk Berlinben és hogy ez a két külön megbízás mintegy egymás mellett

Next

/
Oldalképek
Tartalom