Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.
Ülésnapok - 1881-107
334 107 országos ülés májas 20. 1882. tartottam, szükségesnek, mint állásfoglalást a keleti kérdés végleges megoldásakor monarchiánkat fenyegető veszélyekkel szemben; ezt a positiót ma is és mindaddig szükségesnek tartom, mig a nemzetközi viszonyok erőszakos úton vagy másképen oly kedvezőbb alakulást nem nyernek, hogy a pánszlávizmus törekvései ellen egyébként ama tartományok bírásával is eléggé biztosítva láthassuk magunkat. Egyébiránt Bosznia és Herczegovina occupatióját praereutiv intézkedésnek tartom és benne nem hódítási, nem terj'eszkedési, hanem kiválólag védelmi aetiót látok s ilyenül Ítélem meg most és jövőben. E szempontból, szomorú pénzügyi és közgazdasági viszonyainkat és annyi kielégítésre váró szükségeinket látva, nehéz szívvel ugyan, de az állam jövendő biztonságának legfőbb elvére támaszkodva, nyugodt lélekkel szavazom meg a most kért pacifieationális költségek fedezését. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Tegnap gazdagodtunk is, szegényedtünk is. Gazdagodott közjogunk egy új, eddig ismeretlen jogforrással, a franezia akadémiának szótárával. (Elénk derültség és helyeslés balfelöl,) Szegényedtünk, a mennyiben szegényebbek lettünk egy illusióvah Hogy ez az illusió létezett t. ház, az talán csak azon kifogyhatatlan naivitásnak a symptomája, mely ugy látszik, a magyar ember kedélyében és igy édes mindnyájunkban létezik, de nem tagadom, bennem legalább ezen illusió létezett. Midőn t. i. a ministerelnök ur, Szilágyi Dezső t. barátomnak minap elmondott nagyszabású beszéde után szokása ellenére nem állott fel rögtön replikázni, hanem egy napi időt engedett magának, hogy nyilatkozatát átgondolhassa, (Ellenmondás a jobboldalon. Halljuk! Halljuk!) akkor én ezen eljárásából jó következtetést vontam le magamnak, t. i. azt, hogy a ministerelnök ur felfogván az alkalomnak és ügynek fontosságát, ezúttal kivételesen i:em az aprólékos részletek feletti polémiában fogja keresni feladatát, hanem fel fog emelkedni a helyzet magaslatára és megfogja adni a politikai helyzetnek azon megvilágítását, melyet az országban ma mindenki vár az ügyek vezetésének élén álló férfiútól és meg fogja világítani egyszersmind azon nagy alkotmányjogi kérdést, mely e házban felmerült, (Helyeslés a baloldalon.) Ez azon illusió, a melylyel szegényebbekké lettünk, lettem legalább én, a ki ezt tápláltam. Mert azért, hogy 24 óráig váratott magára a ministerelnök ur tegnapi felszólalása, tán az ügyességnek nagyobb mérvében, igen azt elismerem, de politikai alaposság tekintetében, a mit tőle mindenki követelhetett, hogy t. i. a helyzet gyökerére és mélyére menjen, semmiben sem ütött ei itteni szokásos felszóíalá| saitól. {Ugy van! bal- és a szélső baloldalon.) De hát t. ház, mégis szükségesnek tartom ezen beszéddel — miután más nyilatkozat a kormänypadokról nem történt — telhető rövidséggel, de egyszersmind telhetőleg behatóan foglalkozni. (Halljuk!) A ministerelnök ur, ugy mint mindnyájan, adott helyzettel állott szemben. Két mederben foly a vita, egyik a competentia kérdése, másik a politikai helyzeté. A ministerelnök ur leghosszabban és legtüzetesebben a competentiális kérdéssel foglalkozott. És itt mindeneíőtt reflectálnom kell némely, szerintem —- mint tán sze| rencsés leszek kimutathatni — teljesen alaptalan szemrehányására, melylyel az ellenzéknek ez ügy körül elfoglalt magatartását illette. A ministerelnök ur először azt lobbantja szemünkre, hogy ha meg voltunk arról győződve, hog} 7 a delegatió a kért hitel egy részének megszavazása által compefentiáját átlépi, miért nem iparkodtunk egész erőnkkel érvényesíteni ezen szempontot ott, a hol annak érvényesítése, ha nekünk sikerül vala, minden alkotmányos bonyodalom nélkül keresztül vihető lett volna. Ezt a szemrehányást, megvallom, csodálkozva hallottam. A competentia kérdéséhez a 1 delegatióban szólott az általános vitánál Szilágyi Dezső t. barátom kétszer, magam is egyszer, a részletes vitánál ugyancsak Szilágyi Dezső t. barátom szintén kétszer, Pulszky Ágost t. barátom egyszer; s én azt hiszem, t. ház — nem olvashatom fel azon beszédeket itt egész terjedelmükben újra, de ha valaki magának azt a fáradságot vette, hogy a vitát figyelemmel kisérje, vagy ha most veszi magának azt a fáradságot, hogy arra vissza térve, azt újbó! átnézze, hivatkozom bárkire — hogy nincs érdemleges argumentum azok közt, miket Szilágyi Dezső t. barátom itt e házban felhozott, melyeket már a delegatióban érvényesíteni ne iparkodtunk volna Hogy felszólalásaink ott kevésbé hosszasak és a részletekre kevésbé kihatok voltak, ha ennek okát akarja tudni a ministerelnök ur, megmondom a ház előtt. Nekünk nincs okunk azt titkolni. Mindenki tudja, hogy a boszniai újabb hitel megszavazása fölött az általános vita Bécsben a delegatióban egy esti ülésben kezdődött. Midőn esti 9 óra után rám került a sor, hogy felszólaljak, kértem a delegatiót, méltóztassék megengedni, hogy mintán a tárgy fontosságához képest hosszasabban akarok arra kiterjeszkedni, beszédemet a legközelebbi ülésben tehessem meg. A delegatió t. többsége, mint ez neki teljesen jogában állott, de mint ez — szabad megmondani — nem egyezik meg teljesen a parlamenti pártok részéről egymással szemben,, különösen a
