Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.
Ülésnapok - 1881-107
332 107. országos ülés május 20. 1S82. nagy változások szülték ezt az eredményt, melyen az orosz-török háború idejében már nem igen lehetett volna nekünk nagy koczkáztatások nélkül változtatni. A tény megmaradt ténynek és eonsequentiája az volt, hogy déli határaink egész hosszában ellenséges érzületű, az első siker mámorában terjeszkedési vágyakat tápláló államok alakultak, melyek keleti kereskedésünk és összeköttetéseink elé áthágbatlan gátakat voltak vetendők és egész állami existentiánk ellen barátságtalan érzelmekkel voltak eltelve. Ezt a helyzetet nem az oecupátió hozta magával, sőt inkább ennek kellett magával hozni az occupátiót, mint elkerülhétlen s szükséges védelmi lépést. Ha a mik megtörténtek, nem történtek volna meg, ha Törökország, mint nagyhatalom fönnmaradhatott volna, vagy ha az eseményeket vissza lehetne tolni : én is azt mondanám, nekünk nincs semmi keresni valónk a Balkán-félszigeten. De mind ezt nem lehet; ma megváltozhatatlan tényképen áll előttünk az, hogy a Balkánfélsziget, daczára annak, hogy területén török, görög, albán, román és más törzsek is élnek, talán majdnem oly számban, mint a keresztény szlávok, ki van szolgáltatva Oroszország befolyásának s a pánszlávismus törekvéseinek. A viszonyok e kedvezőtlen alakulása correeüójának — nem ellensúlyozásának, csak correctiójának — tekintettem eleitől fogva és tekintem ma is Bosznia megszállását. Az a kérdés, hogy beválik-e ennek? Szükséges volt-e nekünk túlmenni a monarchia határain a végett, hogy résen álljunk a fenyegető krízissel szemben, melyről Polit képviselő ur mondja — s ő jobban tudhatja, mint én — hogy óriási léptekkel közeledik? Meggyőzödégem szerint szükséges volt; czélszeríí volt a Balkánfélszigetnek egy oly pontján foglalni állást, honnan egyrészről Dalmátiát könnyebben meg lehet védni, másrészről legközelebbi érintkezésbe lehet jutni a félsziget nem szlávfajú népeivel. A sánczokat gyakran a sánczokon kivül kell védeni. Hogy pedig a védelemre ez oldalról szükségünk lesz a keleti kérdés végleges rendezése alkalmával: azt alig vonhatja valaki kétségbe. Orbán Balázs képviselő ur elismerte beszédében, hogy ma ugy állanak a viszonyok, hogy a muszka-támadást annak idejében délről várhatjuk. Ha ez igaz ; pedig igaz : nem czélszerííbb-e már most azon helyen lennünk, a hol akkor úgyis kellene lennünk a sikeres védelem szempontjából? . . . Egyébiránt mi sem bizonyítja jobban Bosznia megszállásának e czél tekintetében való helyességét, mint az, hogy az Oroszországgal rokonszenvező keleti fajok, mily nagy ellenzésével találkozik az. Úgyde többször többek által hangsúlyoztatott, hogy nekünk a keleti szláv népek sympathiáit igyekeznünk kellene megnyerni, nem az által, hogy őket elnyomni segítsük, hanem hogy őket szabadságra törekvő küzdelmeikben gyámolítsuk és épen Oroszország barátságától elvonjuk. Ezt a reménykedést én, ha magyar képviselőtől hallom, illusiónak, hiú ábrándnak tekintem, ha Polit képviselő úrtól hallom: akkor az ő szempontjából e kívánság indokolását nem tagadhatom meg, de el nem fogadhatom magyar szempontból. Hiú ábránd az, hogy mi mindaddig, a mig Oroszország azt a szerepet viszi Európában, a mit a múlt évtizedek folytán vitt, képesek legyünk bármiféle kedvezmények árán a keleti vallású szlávokat tőle elvonni, vagy iránta közönyösökké tenni. Be fog ez következni akkor, ha Oroszországnak a nyugati civilisátióra veszélyes törekvéseit alaposan és örökre semmivé tette egy nagy politikai fordulat; ha a keleti szlávok belátják, hogy a pánszlávizmusnak világuralmi álmai mindörökre álmok maradnak. Akkor a balkán-félszigeti szlávok megszűnnek veszélyesek lenni; akkor ejjön az ideje, hogy önsorsuk felett, mint önálló, szabad, nagykorú népek maguk rendelkezzenek; akkor vége kell, hogy legyen Bosznia megszállásának is. Hogy mikor fog az bekövetkezni: azt én nem tudom; de Polit képviselő ur mondja, hogy óriási léptekkel közeledik a nagy krízis, mely a kérdést eldönti s neki jobban kell tndnia. Addig azonban, mig ez bekövetkezik: nekünk el kell foglalnunk azt a helyet, melyen nem mint hódítók állunk, hanem mint nagy állami érdekeinknek védői. És ezzel megfeleltem Polit képviselő urnak azon kérdésére is, hogy Bosznia occupátióját praeventtv intézkedésnek íekintjük-e, vagy mint bevezetést egy nagy háborúhoz Oroszországgal? Mindkettőnek, mert a kettő' egy. Praeventiv intézkedésnek a bennünket fenyegető ves ;élylyel szemben és bevezetésnek egy Oroszországgal vívandó nagy háborúhoz, melyet mi nem kívánunk, melyet fel nem idézünk, de a melyet mégis, ugy látszik, a képviselő ur ép oly elkerülhetetlennek tart, mint mi. A délszláv népek szabadsági törekvéseinek tiszteletére való felhívás egyébiránt furcsa színben tűnik fel akkor, ha látjuk, hogy mindazok a népek a mi szabadsági törekvéseinkkel soha nem sympathisáltak; ha Játjuk, mint Polit képviselő ur biztosít bennünket, hogy a szerb nemzet, daczára a két kormány barátságos viszonyainak, most sem rokonszenvez velünk; ha látjuk, hogy az ő szabadságuk ára a mohamedán vallású, a román, albán, török, görög nemzetiségű népeknek elnyomásával fizettetik meg. Mi ama délszláv népeket nem fosztjuk meg nemzetiségüktől, nem teszszük őket se magyarrá, se németté, mert nem is lehet; és érdekeink körébe akarjuk őket vonni s mig másképen nem lehet,
