Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-107

324 107. országos ülés május 20. 1882. ő eszméjét, a Dunaconfoederatio eszméjét olyannak tekintem, mely kivihetetlen és Magyarországra nézve káros; és az, a mit a t. szélső baloldal javaslatával inaugurálni akar, semmi más, mint a dunai confoederatio második, még pedig rosszabb kiadása. Eötvös Károly (közbeszól): Hive volt a confoederatiónak a t. képviselő ur is! Ivánka Imre : Én nem voltam! Bocsánatot kérek, én rosszaltam mindjárt és mindig. Már most t. ház, azon férfiak felett, kik velem együtt a törökök iránt sympathiákat táplálnak s a kik közt talán vannak olyanok —• miként tegnap föl volt említve — kik a szoftademonstratiókban nagy részt vettek, valóban legjobban csodálkozom, hogy ez indítványt teszik ; azt mondják : ime hagyjuk magukra azon tartományokat s bizzuk az embereket a maguk sorsára. Ha ez megtörténnék, nem mondhatja ugyan senki biztosan, de a legnagyobb valószínűséggel igenis, hogy az ezen tartományokban élő muzulmánok épen ugy járnának, mint a Dobrudzsában, Bulgáriában és Szerbiában jártak és a hogy ma is elbánnak velük ott. Köszönöm én az olyan barát tanácsát, a ki nekem azt mondaná: kedves barátom, én téged nagyon szeretlek, tudom, hogy ha elmegyek, levágják a nyakadat, de minthogy az éu elvem az, hogy a más dolgába beavatkozni nem szabad, tehát én megj^ek, védd meg magadat ugy, a hogy tudod, az a te dolgod: (Ellenmondás a szélső balon. Helyeslés a jobboldalon) s ez az önök politikája. A múltból következtet az ember a jövőre és igy épen mivel Eötvös Károly igen t. barátom közbeszólott, a múltból, nevek említése nélkül — mert nem szokásom élő embereket megnevezni — el fogok mondani tényeket, melyekre azok, a kik közel állottak a tűzhöz, azt fogják mondani, hogy mind ugy van. (Halljuk]) Az adriai tengervidéki szlávok és határőrök arról, hogy Magyarország reconstruáltassék, a conspiratio idejében semmit sem akartak tudni. Ott az olasz párt, mely a városokban lakik, volt az, melynek sympathiáit bírtuk, de ennek a hatása leginkább csak a városokra magukra, sőt talán némely helyen csak azon utczára terjedt, melyekben laktak. A szerbeknek egy része eonspirált velünk, valószínűleg azért, hogy tudják, hogy mit csinálunk és hogy miféle eszközök felett rendelkezhetünk. Mert hogy azon oldalról mit várhattunk, azt megmutatta a Vojvodina alkotása. Polit Mihály: Az osztrák csinálta! Ivánka Imre: Az önök tanácsára. És megmutatta, pl. a legújabb időben Sztarcsevics fellépése: mert ez ugyanaz. A románokra nézve; Kusa fejedelem, ha neki azt Parisból megrendelték, mellettünk volt. Ott az emissariusok szabadon jöttek, mentek, fegyverdepót állítottunk, igaz, hogy ezt maguknak elvették a románok és a fegyvereket is megtartották. Egy szóval ezen irányban a baráti ságra annyit építhettünk, mint azon geographiára, melyet az ottani iskolákban tanítanak. Mit mond ez a geographia? Románia áll Moldva-Oláhországból, Dobrudzsából, a királyhágóntúli kerületből, a tiszántúli kerületből, Marmarosmegyéből és Bukovinából. Már most látható ezen tényből, hogy milyen nagyon buzdító azon urakkal való szoros szövetségben lenni. Én meg vagyok győződve, hogy ez a magyar emberek helyeslését alig fogja bírni; hogy vájjon a szász testvérek helyeslését birja-e, azt nem tudom, mert hogy ha megnézem Muszkaország sorsát és visszagondolok arra, hogy ott a Holstein-GrOttorp házzal bevonult németek organisálták az absolutismust a moszkatok felett, nem tndom, hogy vájjon ha a cantonlíkat helyreállítaná Románia, nem volnának-e hajlandók hasonló szerep elvállalására. Én azon meggyőződésben vagyok, hogy Magyarországnak határozott érdeke az, hogy az elfoglalt tartományokat vagy a török uralja, vagy pedig a mi kezünkben legyenek és mert ez a meggyőződésem, természetes, hogy a t. szélső balpárt és a szélsőségben járó nemzetiségek politikáját magamévá nem tehetem. Most még csak igen röviden két személyes megjegyzést engedek magamnak. Az egyik : Mély hálára kötelezett a mérsékelt ellenzék vezérszónoka Szilágyi Dez;,ő képviselő ur, az ő harmadnapja tartott remek beszédével, a melyben gazdag tárhsízat adott arra, hogy majd annak idején, mikor mi fogunk ott az ellenzék padján .., (Felkiáltások balfelől: Sohasem!) Annál jobb! És ő és társai fognak ezeu bársonyszékek kínpadján ülni, hogy akkor „a lehetetlenségek" deductióját, saját argumentatióival, ráolvasni képesek leszünk. Szilágyi Dezső: Olvassa rá Tisza Kálmánra ! Ivánka Imre: Majd akkor; még rá érünk, reménylem sokáig. A másik, a mit megjegyezni kívánok, az igen t. Németh Albert képviselő ur és a tegnapi nyilatkozat után Helfy t. képviselő úrhoz van intézve. Eszembe jutott egy régi adoma, a melyet azonban én csak az újabb időben hallottam. A harminczas években, midőn a pozsonyi országgyűlésen a magyar nyelvnek behozatala vitattatott, egy felső vidéki, magyarul nem tudó, de igen művelt képviselő, classicus latin-nyelven mondott egy beszédet a magyar nyelv behozatala ellen. Erre egy alföldi képviselő azt mondotta, hogy olyan művelt ember, mint ő, vegyen ma-