Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-106

106. országos ülés május 19. 18S2. 317 többet róla nem tudok, mint a mennyit tőle és az utána következő nyilatkozatokból hallottunk. Egyet azonban tudok, azt, hogy mikor ilyen dolog felvettetik egy átalában tisztelt s becsült férfiú által, ki azon dolgok igazságáról becsületével s lovagiasságával kezeskedik. Németh Albert (közbeszól): Sokkal több lesz ! Helfy Ignácz: Mikor feláll a pénzügyminister s azt mondja, hogy egy része a dolognak igaz, másik részére nézve pedig fentartja magának a nyilatkozást, mikor, mint ma hallottuk egy másik képviselőtársunktól, ki a Németh képviselő ur által felhozott dolgok egyikét annyira valónak állítja, hogy hozzáteszi, hogy az nagyon is szelid alakban adatott elé, mikor ilyen dolgok történnek: egy dolog bizonyos, az, hogy a vizsgálatot megtagadni nem lehet. Nem csak én magam nem érzem hivatottnak ennek útjába állani

; hanem nem érezheti magát a kormánypárt sem s első sorban a kormány sem, mely meg van támadva. (Helyeslés a szélső balon.) Én tehát annak idején és helyén e határozati javaslathoz járulok, habár nem tagadom, hogy az alakra nézve nekem is van némi kifogásom. Pl. kifogásom van az ellen, hogy t. barátom a vizsgáló bizottságot akként akarná combinálni, hogy abban két-két tag legyen minden pártból, tehát 4 ellenzéki és 2 kormánypárti. Ez ellen van kifogásom. Kifogásom van továbbá az indokok közt felhozott azon érv ellen, hogy miután ennek folytán Tisza Kálmán nem maradhat ininistereltiök. Ez uékem mindegy; én ezért nem sirnék; de azt hiszem, hogy ez az igazság kiderítéséhez nem tartozik. Miután azonban ez a részletekhez tartozik, meg vagyok róla győződve, hogy t. képviselőtársam Németh Albert ehhez nem fog ragaszkodni, mert a fődolog az, hogy a mit kér, a felett döntsünk. Én előre is kijelentem, hogy részemről határozati javaslatára ráfogok szavazni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A második javaslat, a melyről meg kell emlékeznem, az, a melyet Krisztinkovi eh Ede t. képviselőtársam nyújtott be. (Halljuk! Halljuk!) Sajnálattal kell kijelentenem, hogy én ahhoz oem járulhatok azon legfőbb okból, mert nincs oly diplomatiai levelezés és képzelhető irat, a mely engem meggyőzhetne a felől, hogy ezen politika Magyarországra nézve jó és helyes. (Helyeslés a szélső' baloldalon.) Én a dolgot a tények szerint Ítélem meg s ezért okmányokra nincs szükségem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Áttérve Szilágyi Dezső képviselő ur határozatijavaslatára, (Halljuk! Halljuk!) kijelentem, hogy arra az esetre, ha az általam és Eötvös Károly képviselőtársam által beterjesztett kisebbségi vélemény elejtetnék: én és reménylem elvtársaim, azt el fogjuk fogadni. Hozzá fogok járulni annak daczára, hogy az indokolás ellen komoly kifogásaim vannak. (Halljuk! Halljuk!) Kifogásom van az indokolás első passusa ellen, melyben a képviselő ur kiemeli, hogy e törvényjavaslat, vagyis a bosnyák politika kizárja a dualismusnak jelen szerkezetét. (Halljuk! Halljuk!) Megvallom, én a dualismus szótóla legkevésbbé sem riadok vissza, mert a mit mi akarunk, az is dualismus. Mi azt akarjuk ugyanis, hogy két egymástól teljesen független állam legyen, (ügy van! a szélső baloldalon.) Tehát nem a dualismus szótól félek, hiszen a dualismust tulajdoaképen az 1867-iki közjogi alap zavarta meg leginkább. Dualismust egységes hadsereggel, egységes vámterülettel és egységes sok minden egyébbel képzelni nem lehet. (Ugy van! a szélső baloldalon.) De ez mellékes, mert eltekintve attól, hogy a „dualismus" szótól nem félek, azt elfogadva egy perezre oly értelemben, a melyben elég roszul most értelmezik, felfogásom az, hogy mi küzdünk a létező közjogi alap ellen, mert annak helyébe Magyarország függetlenségét akarjuk állítani. (Ugy van\ szélső balon.) De ha megindul egy áramlat, a mely a jelenlegi közjogi alapot nem csak a mi irányunk felé nem, de oly irányban akarja megfordítani, hogy az a birodalmi egység felé vezessen, akkor hazafiúi kötelességünk parancsolja a létező törvényt ezen irányiban védelmezni, hogy rosszabbá ne tétessék addig, míg azt gyökeresen meg nem változtatjuk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Van még egy másik indok is, a mi némi nehézséget gördíthetne az elfogadás ellen s ez az, hogy tulajdonképen első perezre egészen feleslegesnek látszik az a határozati javaslat Mert mit akar a t. képviselő ur elérni ? Ugyan azt, a mire törekszik a kisebbségi vélemény. Mi is kiemeljük azt a két dolgot, hogy először nem szavazzuk meg azért, mert a delegátió túl lépte illetékessége körét, tehát megtörténik az, a mit nem akarunk, hogy t. i. a delegatiónak létező alapja is tágittatik az országgyűlés csorbítására és akarjuk a kibonyolódást a megszállás megszüntetése által. Én azt hiszem t. ház, hogyha egy parlament egy politikának megszakítását akarja eszközölni, erre maga az alkotmány nyújtja a hatalmasabb eszközt: szerintem a legcorrectebb eszközt: itt a törvéoyjavaslat, pénzt kérnek tőlünk, megtagadjuk. Ez a íegeorrectebb eljárás. Igen ám, de erre a t. képviselő ur — és ebben találkozik a ministereinök úrral is — azt mondja: törvény szerint ezt megtagadni nem lehet, ha competeníiájában marad, mert törvény szerint a delegátió által megszavazott összeget az országgyűlésnek meg kell szavaznia. Hát t. ház, | ez igen nagy fontosságú alkotmányjogi kérdés | reánk nézve, ne méltóztassék oly könnyen itéle-