Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.
Ülésnapok - 1881-106
106. országos ülés május 19. 1882. 313 ragadták az egész nemzetet, hogy pl. oly lap, j mint a Hon, Jókai Mór és Hegedüs Sándor j lapja azzal kezdette vezérezikkét, hogy: „Mindenekelőtt constatálnunk kell, hogy évek hosszú sora óta legelőször történik újból, hogy Kossuth az egész magyar nemzet érzelmeit tolmácsolja". És ha önök ma, különösen az igen t. előadó ur, fáradságot vesznek maguknak áttanulmányozni vagy csak futólag átolvasni azon leveket, azt fogják találni, hogy legelső levelében, melyet már 1876-ban tett közzé, legnagyobb hazánkfia arra figyelmeztette a nemzetet, hogy álljon résen, mert Bécsben a traditionális osztozkodási politika kisért; nem: „az osztozkodási politika daemona kisért", ez az ő szava. Ez volt a legelső figyelmeztetés; később, mikor a háború megindult és a nemzet átérezte a veszélyt, a mely fenyeget, kérdésekkel ostromoltuk a kormányt, felvilágosítást kértünk. A kormány, mint az előttem szólott már constatálta, mindig kerülő utakon járva, felvilágosítást sohasem adott, hanem biztosította a házat, hogy a monarchia érdekét okvetlenül meg fogja óvni. Ez volt a phrázis. Es ekkor Kossuth Lajos vette magának azt a fáradságot, hogy a mit a kormány nem akart megmondani, megmondja o, hogy milyen keretben csinálja ezen keleti politikát ezen kormány. Engedje meg a t. ház, hogy az ő szavait idézhessem. (Halljuk.') „Ha a török találna győzni, marad minden a réginél — s mi a végtárgyalásoknál közbenjárandunk, hogy a győztes török ne nagyon szorongassa az oroszt, kivel mi a „szívélyes egyetértést" fel kívánjuk tartani; ha ellenben az orosz halad előre győzelmesen, mi „állást foglalunk", a vert török hátán iparkodandunk a végtárgyalásoknál mérsékelni az orosz exactiókat, mindenesetre pedig, ha az orosz rabol, hát rabolunk mi is; ha lehet le égési- Szaloaikiig !! s azt mondjuk Ausztriának és Magyarországnak: im! érvényesítettük a monarchia érdekeit, szemben az orosz terjeszkedési politikával; az orosz terjeszkedett, de mi kiterjeszkedtünk ; a rablással megzavart egyensúlyt rablással helyreállítók." Es ezt kimondta akkor, mikor a kormány nem akarta beismerni, hogy hova czéloz, mikor pedig már a dolog megtörtént, a mikor a daemon, melyre Kossuth figyelmeztetett, már 1876-ban csakugyan végrehajtotta azt, a mi akkoriban csak kísérlet volt, akkor meg ezeket irta Kossuth: „Az orosz elkészítette magának az „étappot" azon „marche-rout"-ban, melynek végobjectuma mi vagyunk; m i, Magyarország és Ausztria". „Ez a ti politikátok sikere, eredménye. Plaudite." „Hiszen a ma még tietek; hát mi gondotok KÉPVH, NAPLÓ. 1881—84. V. KÖTET. | a holnapra! — A ki hátul marad, majd j beteszi az ajtót." „Hanem a haza szent szerelme, mely vallásos áhítattal öleli keblére nemcsak azt a hazát, a mely van, hanem azt is, a melynek lenni kell, midőn mi már rég nem leszünk; az „velőkig ható fájdalmat" érez, a mint abba a holnapba beletekint, melyet ti nem gondoltatok." „Isten törvénye örök; ilyen okra ilyen okozat. — — — Mi fog történni? Ugyanaz, a mi Törökországgal történt." „A keleti keresztények felett rendelkező „Patrónus" forrongásokat fog szitogatni. A győzelmes czár „kongó" argumentumaira lesz a ki hallgasson. A feiszítogatott forrongás le fog veretni, — de folyton meg fog újulni. Az orosz ekkor diplo-interveniál ez bátorít — lészen újabb bujtogatás, forrongás, lázadás, a vér folyni fog, városok, falvak égettetnek, pusztíttatnak el, — lesz kegyetlen provisorium és kegyetlen repressaliák, bolygató atrocitások, az orosz diplomatiai jegyzetek mind követelőbben folynak, mig végre a kedvező perczben az orosz kijelenti, hogy a humanitás, a szabadság, a fajrokonság, a rend s Európa nyugalma nevében fegyverhez nyúl." Ez meg volt irva mindazon levelekben és ezek azon levelek, a melyekre oly&n lapok, mint a „Hou" és olyan lapok, mint az „Ellenőr", mely ha nem csalódom, épen a t. előadó ur vezérlete alatt áll. . . . Láng Lajos előadó (közbeszól) : Nem voltam akkor munkatársa! Helfy Ignácz : (Halljuk!) ... Azt irták volt, hogy annyi év után legelőször történt újból — szerintem nem legelőször — az, hogy Kossuth Lajos az egész magyar nemzetnek érzelmeit tolmácsolta. Es ilyenekkel szemben azt meri állítani a t. előadó ur, hogy ezen nemzetnek többsége (Halljuk!) kezdettől fogva helyeselte a boszniai politikát. (Élénk tetszés a szílsö balon.) De nem csak a t. előadó ur, maga a t. mínisterelaök ur is kétségbe vonta Eötvös Károly t. barátomnak azon állítását, hogy ezen kérdésben bátran szólunk azért, mert radjuk, hogy hátunk megett a nemzet áll. Tehát a ministerelnök ur is kétségbe vouta ezt. Már engedelmet kérek, hogy ebben a kérdésben a nemzet velünk van, azt a ministerelnök ur épen olyan jól tudja, mint e háznak bármely tagja, mint e hazának bármely fia. (ügy van! a szélső baloldalon.) A ki ezt eltagadja, az a napvilágot tagadja el. Én azt hiszem, kimutattam evvel mindenekelőtt azt, hogy minálunk tényeket akarnak eltagadni, miért ne használjam a kifejezést : meghamisítják a történetei, a mit ezerféleképen be lehet bizonyítani, a mire csak rá kell mutatni, 40
