Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-106

106. országos ülés májas 19. IS 82. 299 belbajaival való vesződésre. Én csak tényeket hozok fek Ugyanaz a párt, mely ennek szolgált Szer­biában, ez a párt mostan csak utczai demonstra­tiókkal tudja életjelét adni és van Szerbiában egy kormány és van egy párt, mely magokkal a szerb érdekekkel vesződik, nem szolgál idegen érdekeknek, hanem saját országa érdekeinek, annak a boldogításán működik. Oroszországban a pánszláv pártnak a főnöke kénytelen volt helyet adni oly külügy érnek, a kiről az egész külföld elismeri, hogy annak az ott léte, a békéi iek a garantiája. Hogy ezt elértük, méltóztassanak megengedni, hogy ezt egészen az általunk, a kormányunk által kö­vetett külpolitikának tulajdonítsuk. Ugyanazt a sikert, a mit a nagy, az első Napóleon 600,000 emberrel és a berezinai csatával, a hol 60,000 orosz mellett 30,000 franczia maradt, nem birt elérni, hogy t. i. Oroszország békeszerető kor­mányt adjon Európának és saját magának, ugyanazt a sikert mi elértük az annyiszor szidalmazott bosnyák politikával. (Derültség a szélső balon. Ugy van! jobbfelöl.) Mi nem támadjuk meg Oroszországot a szivében, a mikor azután az egész orosz nemzet ellenünk támadna, hanem megtámadjuk a pánszláv ligának a külországokra terjedő machinaíióit és az által, hogy a kezdőpontokat kivesszük a ke­zükből, az által tesszük őket lehetetlenné ott. (Mozgás a szélső halon.) Kállay János (közbeszól): Plevna előtt! Jókai Mór: T. ház! Én azt hiszem, hogy egy nagy hadjáratnak a megakadályozása, az maga is hadviselés és egy ilj hadjáratnak lehe­tetlenné tétele a legszebb győzelemmel felér. Hogy nem fog-e ez ismétlődni, arról nem felel­hetek ; és hogy meddig iog az tartani ? Való­színűleg addig, mig vagy Oroszország szabad­elvű institutiókat kap és akkor azután lesz alkalma a saját bajaival megismerkedni és lesz dolga azokat megorvosolni, nem fog törődni más államoknak az elnyomásával. Vagy pedig tartani fog addig, mig a mostani áramlatnak sikerül keresztül törni az utat Keletindiába, a mikor megtalálja magának az ellenséget, a ki elveszi a kedvét az európai dolgokba avatko­zástól. De hogy addig is lehetetlenné tegyük, leg­alább megnehezítsük hason eseteknek az ismét­lődését, erre a czélra kér a közös kormány utak és katonai megszálló egyes helyeknek építésére tőlünk bizonyos összeget. Én, midőn e czélra kész vagyok megsza­vazni a kért Összegeket, mert azt szükségesnek találom: kénytelen vagyok egyúttal kimondani azon kívánságomat is a közös kormány irányá­ban, hogy mi megadjuk ugyan a milliókat, hanem kérünk érte, nem igen nagy dolgot, csak Qgy eszmét, mely bennünket e bajokból kivezet; (Felkiáltások a szélső baloldalon : Erre van szükség.') mert ez igy hosszú ideig csakugyan nem foly­tatható. Minden évben ily nagy póthitelekkel állani elő országgyűlések, delegátiók elé, ez igy nem folytatható. Mert először is kifogyunk mi, e politika pártolói, ez is baj lesz, (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Ez nem lesz baj!) de még nagyobb baj lesz az, ha elfogy a monarchia mindkét államának a pénze ; (Felkiáltások a szélső baloldalon'. Ugy! Ugy!) akkor aztán sem jó, sem rósz politikát nem lehet követni. Azért gondol­janak ki valami megoldást, mely ennek a hely­zetnek permanenssé tételétől bennünket meg­szabadít. Kell rá valami módot találni. Polonyi Géza (közbeszól): Zálogba kell tenni! (Derültség a szélső balon.) Jókai Mór: Bizony t. ház. néha azon hit­ben vagyok, hogy itt élczlapot szerkesztünk és nem poiitizálunk. (Egy hang a szélső baloldalon: Ugy látszik!) Én nem akarok eléje kapni azon eszmék­nek, a miket várok az illető helyekről; de annyit tán mégis szabad megemlítenem, hogy pusztán erőhatalommal Boszniát és Herczegovinát nem lehet sem rendezni, sem megtartani. Bátor vagyok még azt is kimondani, hogy csupán délszlávok által lakott országot a délszlávok hozájárulása nélkül pacincálni, megtartani nem lehet. Teremtsenek ott maguknak valami alapot, valami elemet, a mely köré csoportosuljanak, a melyre támaszkodva a megszállott tartományok lakosságánál tudjanak hatni a népre; ennek módját ki kell találni. T. ház! — bocsássanak meg — nekem ezen eszmék akkor jöttek gondolatomba, midőn a leg­közelebb lefolyt horvát országgyűlésen azon tur­bulens jeleneteket szemléltem. Beám nem az a hatása volt e jeleneteknek, mintha a horvát diplomaták és horvát képviselők beszámíthatlan állapotban lettek volna; nem, ellenkezőleg azt látom, hogy roppant nagy politikai capitálisnak kell lennie az ottani horvát nemzetiségi pártban, mert azon párt, mely őket ily kíméletlenül tá­madja meg, a saját szegénységi bizonyítványát írja alá. Minden skandalum, melyet a parlamentben provokálnak, mindig szegénységi bizonyítványa annak, ki azt provokálja. (Ugy van! a jobb­oldalon.) Ott Horvátországban egy művelt organi­satióra alkalmas elemnek kell lenni s ha azt megtaláltuk, akkor kell, hogy megtaláljuk a boszniai kérdés kulcsát. Ismétlem, én a közös kormánytól elvárom, hogy ennek a politikának olyan megoldását ta­lálja ki, mely monarchiánkat egy elviselhetetlen teher viselésétől jövőre legalább megszabadítsa. A jelenleg előttünk levő törvényjavaslatnak czélja 38* V

Next

/
Oldalképek
Tartalom