Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-105

105. országos ülés májns 17. 1882. 283 oecupátió kétes leple fentartatik; a míg megengedik, hogy ki-ki lelkiismerete mesterkélt megnyugtatásával pártolja ezen politikát azon hiú, azon balgatag reményben, mintha erről még visszatérés lehető volna, vagy visszatérés szándékoltatnék: elkészíttetnek az állapotok a teljesen bevégzett tények erejéig és akkor következik aztán szokás szerint a szentesítés, az annectálás elfogadása. {Ügy van! a bal és a szélső baloldalon.) De a ki erre határozza el magát, annak tudnia kell, hogy mi az, a mire magát elhatározza; tudnia kell, hogy akkor előáll valami hasonló a Dárday Sándor ur politikájához. Mert a ki ott annektálni akar, annak ott európai állapotokat kell teremteni; ott egy tunya, egy tudatlan faj van, ott egy terméketlen tartomány van, azon tartományt meg kell nyitni a vállalkozó szellemnek, oda kell kecsegtetni a tőkéket, biztos állapotokat kell létrehozni, rendet, oktatást, jólétet kell eszközölni és mindenek fölött kevés terhet kell róni reájuk, hogy az anyagi jólét önzésében legalább egy időre elfelejtsék nemzeti aapirátióikat; őriztetni keli őket 70—S0,000 emberrel; nem egy kézzel: két kézzel szórni oda a pénzt, mert akkor lassanként átalakulnak ott az állapotok és megtörténik az, a mire egy másik háznak kitűnő tagja a delegáíiókban czélzott, hogy „Ha majd minden irányban csinált utak, lakott helyek fogják átszegni azon rengetegeket, akkor a farkasok ki fognak onnan pusztulni, akkor majd a beköltözött civilisátió allandólag megtelepedhetik." (Tetszés a baloldalon.) Hát t. ház, ha mi egy gazdag ország volnánk, a mely embernek és vagyonnak bővében van; ha mi remélhetnők, hogy egy politikailag erősítő, államunkhoz ragaszkodó, hu új elemet fogunk ott nagy fáradsággal és költséggel magunkhoz csatolni; ha nekünk kellene túlbőségben levő, vállalkozó kedvünk és pénzünk számára új tereket keresni: akkor lehetne komolyan ajánlani ezt a politikát. De a míg mi eltagadjuk, vagy közönynyel nézzük, hogy 10 esztendő alatt országunk lakossága ijesztő mérvben visszament •—• mert egy perczentnyi szaporodás 10 esztendő alatt a legkomolyabb visszaesés jele; [ügy van! a bal- és szélső baloldalon) ha mi a természet rakonczátlan elemeitől se tudjuk saját földjeinket biztosítani; ha mi nem merjük vagy nem akarjuk kutatni a tömeges kivándorlások okait és nem tudjuk orvosolni a bajt; ha mi belső fejlődésünk tényezői megteremtésében, fejlesztésében, a magyar állam megszilárdításában ott állunk, hogy kénytelenek vagyunk forintokban és százakban gazdálkodni meg azt, a mit ott százezrekben és milliókban kidobnak: {ügy van! a bal- és szélső baloldalon) addig uraim, a ki nemzetgyilkos politikát követni nem akar, {Hosszan tartó zajos éljenzés és taps a bal- és a szélső baloldalon) az az annexióra nem törekedhetik. {Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Ez áll t. képviselőház; de hát ezt t. ház , meg kell mondani. A delegatiók tagjai — értem a magyar delegatiót — aggódtak és aggodalmukat azzal bizonyították, {Halljuk!) hogy két millió forintot letöröltek a valószínű költségekből. Hát t. ház, én most nem akarok ennek a töprenkedésnek a jelentőségéről szólani. Elfogadom egyelőre azt a magyarázatot, a melyet ők adtak, elfogadom teljesen. Ok azt mondták: letörlik a két milliót azért, mert jelét akarták adni annak, hogy bánjanak illető helyen, azaz a közös kormányon — mert arról volt szó — takarékosabban a nemzet pénzével, mert elvérzünk ezen áldozatok alatt, legnagyobb érdekeink megromlanak ezen áldozatok alatt. Hát jó, én ezt elfogadom. Hanem tudják, hogy mit felelt a közös kormány? A közös kormány, a pénzügyminister, a hadügymiiiister ismételten azt felelte: az az előirányzat, a mit mi bemutattunk, valószínűségi számításon alapuló. Ha minden jól megy, akkor fog ennyibe kerülni. Kevesebbel nem merünk felelősséget vállalni. Erre is csak mint valószínűre vállalkozunk. Költünk annyit, a mennyi szükséges lesz. {Élénk derültség a bal- és szélső haloldalon. Ellenmondás a jobboldalon.) És akkor örülni fogunk rajta, ha a bizottság számítása helyes lesz. így jött létre a megegyezés. A bizottság azt mondta: ennyivel ki kell jönni, a kormány pedig azt mondta: költünk annyit, a menn)i szükséges lesz — igen, fel is olvashatom a szöveget — nem valószínű, nem is hiszszük, hogy kijövünk azzal, a mit az urak ajánlanak. Ezt nevezik azután parlantöütarismusnak. Én azt tartom, hogy nem az a feladat ilyen körülmények között, hogy jeleket mutassunk. A. feladat ilyen körülmények között nyíltan és határozottan kikutni a feltételt és megmondani, mely feltétel alatt járulhatunk a közös kormány és ezen kormány politikájához, mert a jeleket félreértik, vagy figyelembe nem veszik. És ha valami kötelessége van a nemzet képviseletének, az az, hogy meggyőződése szerint, teljes erővel álljon ellen azon politikának. Azt mondják, de csak ugy mellékesen, kint a folyosón, hogy nem kivan a megszállás füíitartása ennyi áldozatot, kevesebbel is lehet ezt eszközölni és a nemzet erejével összhangba lehet azt hozni. Mi azt a kérdést t. ház, feltettük a közös kormánynak és feltesszük itt is. Hát miért nem mernek a megnyugtatással előállani? De mert az nem tudott megnyugtatni, sem ez nem tud megnyugtatni, nem hallgathatunk, mert ebből azt kell következtetnünk, hogy lehetetlennek tartja a nemzet erejének kímélését. Hanem akkor aztán ki kell jelenteni azt, hogy: mi pedig lehetetlennek tartjuk, hogy magunkat a nemzetet megrontó 36*