Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-105

105. országos ülés májas 17. 1882. 275 vatalos indokolásában — melyre, hogy álláspontját támogassa, az előadó úr hivatkozott, csak abból magyarázhatom ki, bogy azt vagy elfeledte, vagy nem olvasta — mondom, ezen törvény indokolásában épen a kiadások megszavazásáról következőképen nyilatkozott: (Halljuk!) „Midőn ezen törvényjavaslat utasítja a két kormányt befolyásának felelősség melletti gyakorlására és ily módon biztosítja a két törvényhozásnak ellenőrzési jogát a mindennapi közigazgatás költségeire nézve is." Kimondja ezenfelül azt az elvet, hogy ezen kiadásoknak a két tartomány jövedelmeiből kell fedeztetniük; a mindennapi szükségen túlmenő, állandó befektetést czélzó intézkedéseket illetőleg pedig kimondja „hogy azok miatt a monarchia két állama az illetékes törvényhozásoknak törvényben kifejezendő hozzájárulása nélkül nem lesz terhelhető." ... És kérem, hogy ezen idézésekre jól vigyázzanak! (Nevetés a jobbóldalon.) Ajánlom, (a jobbuldal felé fordulva) hogy önök is jól vigyázzanak (Elénk helyeslés a bal és szélső balon) és meglátják, hogy ezen kérdés nem üres szőrszálhasogatás, melyet szabad frivolul felfogni, hanem alkotmányunknak és pénzügyeinknek legnagyobb és legfontosabb kérdései fordulnak meg ez ügy körül. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Kimondja, ismétlem, az indokolás ezenfelül azon elvet a mindennapi szükségen túlmenő, állandó befektetést czélzó intézkedéseket illetőleg, hogy azokkal a monarchia két állama, törvényhozásainak törvényben kifejezendő hozzájárulása uélkül nem lesz terhelhető a monarchia. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Már most álljanak fel önök ott a jobb oldalon és mondják meg, hogy azon kiadás, a mi itt kéretik, a mindennapi szükség, a mindennapi közigazgatás körébe tartozik-e? így magyarázta azon törvényt az úgynevezett indokolás; mert csak udvariasságból lehet csak motívumnak nevezni azt a néhány sort, a melyet a ministerelnök ur előterjesztett, azután ugy magyarázta e törvényt a miuisterelnök ur beszédében, hogy ne aggódjanak — ha kívánják, felolvasom az illető passusokat — (Halljuk! a bal- és szélső balon) hogy ne aggódjanak ugy a pazarlás veszélye miatt, mert hiszen akkor a ház nem volt azon hangulatban, milyenben Dárlay képviselő ur ma volt, midőn arról panaszkodott, hogy keveset költöttek ämu tartományokra, ne aggódjanak a pazarlás veszélye miatt, mert a mi nem a mindennapi közigazgatás körébe tartozik, arra az országgyűlés hozzájárulása nélkül egy fillért sem lehet költeni. Ez a törvénynek tiszta és világos értelme és ezt alkalmazhatjuk ezen kiadásokra. (Halljuk! Ralijuk!) És azt hiszem t. ház, hogy senki sem fogja tagadni, hogy azon művek, melyekre ezen kiadások kéretnek, „középítkezések," mert hiszen a mi állami eszközökkel, állami közigazgatás — oda tartozik a hadügyi is — czéljára kéretik, az valóságos középítkezés. Nem fogja—-most legalább felteszem — senki sem tagadni, hogy e kiadások nem a rendes mindennapi közigazgatás, hanem a nem rendes, a nem mindennapi közigazgatás körébe tartozó kiadások. És ha valaki ebben kételkednék, egyre figyelmeztetem. (Halljuk!) Nem lehetséges az, hogy az 1880: VI. t.-czikkben a szavaknak és kifejezéseknek más jelentésük legyen, mint egyéb törvényekben. Ennélfogva nézzék meg önök, mit jelent a rendes és nem rendes kiadás, mit jelent a küzépítkezés, beruházás a magyar költségvetésben, mit jelent a közös költségvetésben, mit jelent törvényeinkben"? Az ilyen kiadások a dolog természete szerint, a tudományban felvett és törvényeinkben használt terminológia szerint a nem rendes kiadások körébe tartoznak. (Helyeslés balfelől.) Már most a dolognak ezen egyszerű, világos természetét megpróbálják mindenféle mesterséges okoskodással elhomályosítani. Az igaz, hogy itt csak a t. előadó ur nyilatkozott e tekintetben ; Dárday képviselő ur azt hiszi, hogy elegendő, ha a delegátió bejelenti a határozatot, hogy az országgyűlés köteles legyen a fedezetről gondoskodni és — szerinte — meddő kérdés, volt-e jogosítva a delegátió arra vagy sem? De az előadó ur nyilatkozott és ehhez hozzájárult a miuisterelnök ur és ha jól vettem ki, hivatkozott másutt, t. i.: az országos bizottság körében történt nyilatkozataira. Én ugyan megvallom , hogy szemben azon sok kifogással, melyek ezen oldalról (a szélső balfeU mutat) két-három nap óta felhozattak, egy kissé bővebb nyilatkozatot a miuisterelnök ur részéről kötelességszerűnek tartottam volna, (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) De a magam részéről előadásom alapjául megelégszem a ministerednök ur nyilatkozatával. Mindenekelőtt — és erre nem valami nagy súlyt fektetek — kimondom, hogy az előadó ur és a miuisterelnök ur egymásnak elleumondanak és ez elegendő ok arra, hogy egymásra bátran hivatkozhassanak, (Derültség a, baloldalon) mint ez sokszor történt. Hogy miben áll ezen ellenmondás, azt mindjárt ki fogom deríteni, egyelőre vegyük vizsgálat alá az előadó ur okoskodását. (Halljuk!) Az előadó ur azt mondja, hogy ő azon álláspontból indul ki, „hogy a hadi actió bárhol történjék, akár a magyar korona, akár Ausztria területén, akár a megszállt tartományokban, akár más világrészen, mindig közösek." Igenis, ha az actió alatt háborút értünk, ezen költségek igenis közösek akárhol; de midőn mi erődítményeket, utakat, kaszárnyákat építünk, majdnem 6 millió erejéig, háborút, hadi-actiót folytatunk-e 1 (Tetszés a baloldalon.) Mikor Galicziában erődítményekre 3u*