Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-105

268 105. országos ü Bátor leszek a tényállást szárazon, a mint áll, a t. ház elé adui. (Halljuk!) Néhai Molnár György a saját nevén és neje nevén álló birtokából 80 katasztrális holdra dohány termelési engedélyt nyert külföldi kivitelre. Ezen dohányt Schossberger Zsigmond külföldre való dohány-exportra jogosított ezég megvette, illetőleg rá előleget adott. Az 1880-ki nyár folytán június havában Molnár György volt képviselő meghalt és vagyonára a csőd még azon a nyáron, gondolom Julius 3-án, megnyittatott. 1880 őszén megjelent nálam Molnár György özvegye és kért, hogy a 80 holdon termett dohányt a kormány vegye át. Nekem tudomásom lévén arról, hogy e dohányra már előleg adatott, a kérést elutasítottam és a kérvény tagadólag intéztetett el. Később Molnár György hagyatéka nevében a esőd tömeggondnoka Kemény Mór ismételve fordult hozzám és 1881. január 11-ikén kérte, hogy, miután a Schossberger - czéggel a dohány átvétele iránt, többszörös kísérlete daczára, megegyezni nem tudott s a czég a dohány átvételétől vonakodik, r — venném át a dohányt a kincstár részére. Én az ügyet kiadtam a kincstári jogüg}^ igazgatóságának, adna véleményt az iránt, vájjon a dohány átvehető-e? Tudva van t. ház, hogy a dohányjövedéki szabályok szerint bizonyos határidő van kitűzve, a mely alatt a dohány átvételének leraktározásának és külföldre szállításának meg kell történnie és ha a külföldre szállító czég ezen kitűzött idő alatt a dohányt át nem veszi és el nem szállítja, akkor azt meg kell semmisíteni, vagy pedig, a mi gyakran megtörténik, ha a kincstár érdekével nem ellenkezik, ez a dohány a kincstár által átvétetik. A kincstár érdekében mindenesetre az áll, hogy a dohány sokáig gazda nélkül ne maradjon, hogy csempészet ne történhessék, hanem hogy egyike vagy másika azon eljárásoknak, a melyeket említettem, alkalmazásba vétessék. Időközben — február 15-én — egy távsürgöny Kemény Mórtól, a Molnár Györgyféle, csődtömeg gondnokától érkezett, melyben az ügy elintézését sürgeti. A sürgöny igy hangzik: „Molnár-György-féle dohányügy elintézésének késlekedése folytán dohányosok forrongnak, kitöréstől tartok, esedezem sürgős elintézésért". A forrongással való fenyegetés természetesen súlylyal nem bírhatott, mert az ellen van módja a kormánynak intézkedni, van törvényes eszköze; azonban felemlítem, hogy itt nem csak egyes feleknek, hanem maguknak az illető dohánytermelőknek érdeke is szóban volt. Ennek folytán ismét a kincstári jogügyek igazgatójához, mint a kincstár ügyészéhez fordultam és kérdést intéztem hozzá, vájjon akár a kincstár, akár magánfél sérelme nélkül átvehető'-e a dohány vagy nem? És a kincstári jogügyek igazgatójának és május 17. 1S82. határozott véleménye az volt, hogy „a többször érintett dohány igenis minden jogi sérelem nélkül átvehető". Ennek következtében február havában elrendeltem a dohány átvételét. T)e a dohány ára sem a Schossberger ezégnek, sem a hagyatéknak, sem pedig fele részben Molnár özvegyének nem adatott ki, hanem birói letétbe helyeztetett, hogy a biróság ítéljen a felett, kit illet. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) Hogy ezen intézkedés által akár a kincstár, akár valamely magán fél érdekén minő sérelem történt, azt minden elfogulatlan biráló Ítéletére bizom. (Helyeslés jobbfelöl.) A mit a képviselő ur ezen kivüí a ministerelnök ur által reám gyakorlott pressióról s azon társalgásról, mely köztem és Schossberger Zsigmond ur közt folyt, mondott, azt nem tekinthetem másnak, mint a képviselő ur élénk fantáziája szüleményének. (Élénk helyeslés jobbfelöl) Németh Albert: A t. péuzügyminister ur beszédjének elején azt méltóztatott mondani, mintha tegnap azt állítottam volna, hogy ezen üzlet által az állam megkárosittatott. (Felkiáltások jobb/elöl: Isiem mondta!) Engedelmet kérek, de társaim mindjárt ellentmondtak, mert ezt én egy szóval sem mondtam. Azt mondottam tegnap, a mit mondok ma is, (Halljuk! Halljuk!) hogy Schossberger károsittatott meg, mert az általa megvett dohány be váltatott a kincstár által, a melynek ahhoz semmi köze. (ügy van! a szélső baloldalon.) Azt méltóztatik mondani a péuzügyminister ur, hogy azon dohánynak vagy a külföldre kellett volna exportáltatnia a tulajdonos költségén, vagy pedig meg kellett volna semmisittetnie. Méltóztatott volna a külföldre exportálni, vagy megsemmisíteni, de a felett ugy tutorkodni, mint a péuzügyminister ur cselekedett, bár ezen körülmények között a legszelídebb módot választotta, nem volt helyén, a mit csak azzal corrigál némileg, hogy birói kézbe tette le a pénzt, a hol az ma is vau. En a birói letéteményrol nem tudok semmi s erről csak most hallok eló'ször; da tudom azon protectionisticus eljárást, a mely a dohányt megvásárolt kereskedő és jóhiszemű tulajdonos érdekeivel szemben, habár csak kivételesen is, gyakorlatba vétetett és a mely más irányban sohasem követtetett. Azt mondja a péuzügyminister ur, hogy a tömmeggondnok telegrafirozott, ez nagyon természetes , mert a tömeggondnoknak kötelessége mindenünnen pénzt szerezni, a hol ezt csak utóiérheti. A minister urnak pedig a kötelessége a törvényeket szigorúan végrehajtani és a szabályokat nem infirmálni egyes emberek javára. Ezek alapján ragaszkodom ahhoz, a mit tegnap