Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-104

104. országos ülés május 16. 1882. 257 kormánynak a megszállott tartományokkal ? talán védelmi pontot akar nyerni azon tartományok­ban, holmi északi túlterjeszkedés ellen ? Ez nagy csalódás lehetne, mert hisz nincs hatalom, nincs a népnek közérzületével ellenkező ideiglenes szövetkezés, a mely a vallás és nemzetiségből együvé tartozó népek consolidatióját meggátolná még akkor is, ha ezt az u. n. hivatalos állam ellenezné. Vagy azt mondják ott a túloldalon, hogy azért szükséges a forgótorony politikája, (Derültség) hogy az Adria feletti uralom meg­tartassák s hogy Ausztria külkereskedelmi érdekei megóvassanak. Hisz erre t. ház, szerintem nagyon elégséges magának Dalmátiának megvédése s azt hiszem, hogy a monarchia ezen feladatát bizonyára az occupatióra elfecsérelt pénzáldozattal leg­könnyebben oldhatja meg, mert a Dalmátia feletti uralom megtartásának legbiztosabb eszközei csak azon milliók lehetnek, melyeket az occupatióra elfecséreltünk. Semmi kétség tehát t. ház, hogy az a szerencsétlen 21.700,000 frt, a mely e politikára feláídoztatott, oly politikára pazaroltatott, a mely eredményében kétes, czélzataiban bizony­talan s mindenek felett oby politika, a mely a nagyhatalmi állás megvédése helyett — s ez a mi legfájdalmasabb — a monarchia népeit s ezek közt első sorban Magyarországot az állami tönk örvényébe fogja sodorni. (Ugy van! a széhÖ haloldalon.) Mert hisz a t. ház és a t. túloldal nagyon is bőven tudatával lehet annak, hogy Magyarország belszükségleteit is csak adófeleme­lésekkel, új adónemek behozatalával és hitel­műveletekkei tudja fedezni s ha mindezek daczára a t. kormány még mindig Potemkin-féle szín­falakat használ, ennek világos magyarázata t. ház, csak azon irtózat és vonakodás lehet, mely a fizetésképtelenség bevallásának halogatását szokta megelőzni az üzletvilágban. Azonban t. ház, mindezen itt általam csak röviden érintett körülmények és szomorú állapotok egy cseppet sem gátolták a delegatióbeli négyes albizottság előadóját, Baross Gábort annak ki­jelentésében, hogy a mozgalmat le kell verni, igy kívánja ezt a monarchia tekintélye és igy kívánja ezt pénzügyeink állapota. Tovább menve, azt mondja: ki gondolhatna arra Magyarországon, hogy ezen tartományokból kimenjen? Hát t. ház, hála legyen a népek sorsa felett őrködő gondviselésnek, azt hiszem, vagyunk még elegen, a kik elfogadjuk a Jókai Mór t. képviselő ur által az ellenzék számára ajánlott következetesség politikáját és erre a térre lépni nem restellünk. {Ügy van! a szélső baloldalon.) Hanem azt kérdezem a négyes albizottság t. elő­adójától, hogy vájjon ő maga is beérte-e ama gyönyörűséges feleletekkel, a melyeket különben jobb sorsra érdemes vitézséggel és erkölcsi bátor­KÉPVH. NAPLÓ 1881—84. V. KÖTET. sággal a közös külügymiuisterhez intézett kér­déseire kapott? Hiszen mindjárt a második kér­désre a dodonai jóslathoz hasonló azon feleletet nyerte, hogy a helyi közigazgatás, már t. i. ott lent, a viszonyoknak megfelelő mértékben működik. Vagy mit szóljak az ötödik kérdésre adott fele­letről, hogy ott a népesedési viszonyok meg­lehetősek, nem épen kedvezőtlenek. Hogy ne is említsem a hatodik kérdésre adott feleletet, a mely azt mondja, hogy az orosz izgatásnak semmi nyoma, Szerbia és Montenegró nagyon jól viselik magukat. A mi pedig a harmadik kérdésre adott feleletet illeti, arról igazán elmondhatom, difficile est satiram non scribere. Azt mondja a közös kormány, hogy az occupatiót illetőleg ma is azok a czeljai, a mik voltak az occupatió idejében és hogy ezek a czélok azon tartományok népeit a monarchia testéhez szorosabbra fűzni, meggyőzni őket arról, hogy felvirágozásukat csak Ausztria utján érhetik el. Nem tudom t. ház, mit ért a közös kormány azon felvirágoztatás alatt, a melyet Ausztria révén óhajt elérni. Ezen felvirágoztatásból nekünk is kijutott már és azt hiszem, hogy ezen praecedensnél fogva abból a t. bosnyák urak kérni nem fognak. Vagy azt hiszi a t. közös kormány ezen népek felvirágoztatásának, ha a jó virágzásnak indult dohánytermelés javát a mono­pólium utján elveszi, vagy talán midőn a virág­jokban levő szüzeknél szokásos u. n. próba­éveket betiltani törekszik, vagy a dúsan hajtó új, dubiozus adónemeket tartja azon népek fel­virágozásának, a melyeket még a kimeríthetetlen türelmű közös pénzügyminister is megsokalt. Különben t. ház, az occupationális politika tarthatatlansága mellett mit sem hozhatok fel nagyobb joggal és alappal, mint azon jelenséget, hogy ma már azon államférfiak is, a kik a januári ülésszak alkalmával ezen politika megalkotóiul magukat büszkén vallották, ezen politikát bár leplezetten, kiviteli módozataiban, vagy ügyet­len végrehajtás czímén, de elvégre is gáncsolni kezdik, mint tette ezt a volt külügyminister ur. Igaz ugyan, hogy ezen ellenzéki hajlam hevét az árra rögtön bekövetkezett audientia le­hűtötte, de mi zárja ki a lehetősége't annak, hogy ha a volt külügyéi- és delegátus ur fe­csegésének zsilipjeit idejekorán el nem zárják, még több érdekes dolgot elregéíhessen. — Vagy mit szóljak Falk Miksa t. képviselő úrról, (Halljuk!) ki azon aggodalmainak adott ki­fejezést, ímgy e megszállott tartományokban egy második határőrvidéket létesítenek, a melyben a katonai soldatesca fog túlsúlyra vergődni. Nem ugyan e szavakkal monda, de a lényege ez volt. Vagy mit szóljak azon komoly megfigye­lésre érdemes kijelentésről, mely szerint a népe­ket agyonlőni lehet, de a függetlenség érzetét 33

Next

/
Oldalképek
Tartalom