Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-104

104. országos ülés májns 16, 1882. ejg| csatlakozhatnak sehova, hanem várni fogják a boldogító intézkedést a belügyminístertől. És igenis, néhány nappal a választás előtt megjelent a községházánál Poór Antal képviselő dobbal, trombitával, zeneszó mellett kihirdeté a ministerelnök rendeletét, hogy a kőbánya felszabadittatik. Vagy mondhatatlan igazságtalanság és hivatalos mulasztás volt azon kőbányát két évig zárva tartani, vagy hivatalos hatalommal váló visszaélés volt azon czélból, hogy ott egy falut a pártnak megnyerjenek, az, hogy a t. kormány épen akkor a választás előtt nyittatta meg a szent-györgyi bányát. (Elénk helyeslés a baloldalon.*) Egy szomorú kötelességet teljesítek szemben az előadó úrral is, sajnálattal bár, de a kötelességérzet parancsolja és mert a t. ház tagjainak a véletlen nem hozta elébe azon megdöbbentő hivatalos visszaélést, én vagyok azt kénytelen feltárni. (Halljuk!) Külföldi dohánybevásáríási engedélylyel biró Schossberger helybeli czéghez beállít 1879-ben Debreczen városának volt képviselője Molnár György, megvételre ajánlja külföldre termelendő dohányát és kér tőle 12,000 frt előleget. A Schossberger czég nem volt rá hajlandó, mert Nyir-Bélteken nem valami nagyon kapós dohány terem, a raelylyel a czég külföldön becsületet vallhatna és nyerhetne; de tudván azt, mily befolyásos egyén Molnár György képviselő, végre engedett kérelmének és neki a szokásos szerződést kiadta és a 12 ezer frt előleget a termelendő dohányra, a mint szokás. 3 év alatt részletes defalcatióra kifizette. A Lieferungsvertrag megköttetett, mely a kereskedő kezében szentírás és mely ellen vetni nem szabad. Férfias, komoly kérdést intézek gr. Szapáry Gyula pénzügyminister úrhoz, legyen kegyes, ha ministerelnök urat e kérdésben védni akarja, ha a franczia parlamentaris, megengedett, hivatalos, tisztességes, úgynevezett mensonge-val élni akar: kérem, parancsoljon hallgatást lovagias érzületének, mert nem fog használni. Én hit alatti tanukat fogok előállítni, kik ez esetet be fogják igazolni, mely az egész müveit világ minden kereskedőjét el fogja riasztani Magyarországtól, a hol egyeseken, privát embereken per barátság való segítségeért, ily istentelen igazságtalanság történt. (Mozgás jobbfelöl. Halljuk! balfelöl.) A Schossberger czég — a mint a kereskedő szokta — gondolkozóba esik, utána fürkész a dolognak és megtudja, hogy az a birtok nagyon el van már áztatva és az az ur igen nagyon mostoha pénzviszonyok közt van ; beállít gr. Szapáry Gyula pénzügyminister úrhoz és azon kérelemmel járul hozzá, hogy miután a dologra 12,000 frtot előlegezett s azt megvette, kéri őt, nehogy valahogyan protectionális utón oly valami alattomos intézkedés történjék, a mely azután ö előtte a dohányt elhorgászsza és az aerariumnak átadja. A pénzügyminister ur azt válaszolja .... (Gr. Szapáry Gyula tagadólag rázza fejét.) Igaz ez, igaz, nem lehet ezt tagadni. A pénzügyminister ur azt válaszolja a Schossberger czégnek: hogy gondolnak önök ilyet, ezt tenni nem szabad, nem lehet, ez önöknek szent tulajdona, ebbe én nem avatkozom, az államnak nincs joga kezeit reá tenni, ez önöknek marad. Megköszönik és eltávoznak. És ime a Schossberger czégnek dohánybeváltó hivatalnoka egy reggel jelenti, hogy a Nyirbélteken termelt dohány, melyet a Schossberger ezég megvett, sőt 7 esztendőre kifizetett, a m. kir. dohánybeváltó kerület által bevétetett és kifizettetett. Ekkor elmegy Schossberger a pénzügyminister úrhoz és a pénzügyminister urat felelőssé teszi ígéreteiért; a pénzügyminister ur pedig egyszerűen azt mondja neki: Hja, édes uram, ez igaz, de hát Tisza Kálmán: Tisza Kálmán. (Derültség a szélső baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Jót állok érte, hogy gróf Szapáry Gyula ezt nem fogja megtagadni, mert meg sem tagadhatja és gróf Szapáry Gyula, a ki, midőn mint kir. biztos Egerben székelt és én néhány élczet mondtam reá, az ágyából, a melyben himlőben feküdt, rögtön reám telegraphirozott és tőlem fegyveres elégtételt kért: bizonyos vagyok benne, gróf Szapáry Gyula nem fogja ezt velem szemben megtagadni. Tisza Kálmán, Tisza Kálmán, — úgymond gróf Szapáry — már én nem tehetek róla, de belátja, hogy én ebből kabinetkérdést nem csinálhatok, én ezért a demissiómat be nem adhatom. (Mozgás a jobboldalon.) A dolog t. ház, egy más stádiumba ment át. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Molnár György képviselő ur megbukott, j csőd alá került, a csődtömeg licitátiót hirdetett I két hét elfolyta után a nyirbélteki telekkönyvj ben körülirt 700 holdnyi afféle nem nagy értékű homokbirtokra. És, t. ház, — én megtekintettem a telekkönyvet és beavattam magam az ügybe; ünnepélyesen kijelentvén a t. háznak, hogy én sem Schossberger testvérek czéggel magokkal, sem az ahhoz közel tartozandó rokonaikkal ! e kérdésről egy szót szót sem szóltam és ime | elrendeltetvén az árverés, senki sem jelentkezik; í az árverező pedig az osztrák földhitelintézet, a melynek azon a vidéken képviselője van, a kinek a pénzintézet érdekei felett kötelessége vigilálni. A licitátióra — mondom — meg nem jelenik senki és daczára, hogy az osztrák földhitelintézetnek^ 35 ezer * frtja van első helyen betáblázva, egy más hitelezőnek 4000 frtja, 39*