Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-104

248 104. országos ülés májas 16. 1882. meg fog szavaztatni akkor, mint a hogy megsza­vaztatott jelenleg. Tehát mire való tulajdonképen a 40,000 főből álló és ott kiemeltetni decretált ujoncz ? Ennek nem lehet a józan logikai rend szerint más ren­deltetése, mint a hogy e század elején láttuk, mint a hogy a Metternich rendszere szerint foly­tattaíott és a ministerelnök ur által behozott ka­tonai elszállásolási törvény által biztosírva lett a közös hadügyministernek: hogy annyi idegen csapatot vonhat be Magyarországba, a mennyi neki tetszik és akkor elő fog állani a régi nóta, hogy a 40 ezer bosnyák, herczegovez és krivos­eiei, egyszóval ;z alduuai tartományok népei közül kiemelendő ujoncz be fog szállásoltatni Magyarországba, a magyar katona ki fog kül­detni Csehországba és Ausztriába, az al dunai tartományokba pedig a Hoch- és Deutsckmeiste­rek, ezen derék, nehéz németajkú, szokású és szellemű legmegbízhatóbb katonái Ausztriának fognak, lemasirozni. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Én pedig hivatva lévén, hazámnak régi törvényeinkben gyökerező azon jogát védel­mezni és minduntalan óhajtván, hogy Magyar­ország egyedül és kizárólag magyar hadsereggel legyen ellátva, én a fentebb mondottakat a bos­nyák politika egyik legveszélyesebb pontjának tartom. (Igaz! Ugy van! szélső balfelöl.) De t. ház, mindezeket kötelessége annak, ki a korona első tanácsosa, ő Felsége előtt nyíltan férfias határozottsággal feltárni. (Igaz! ügy van! a szélső balfelöl.) A tegnapi napon azt monda a ministerelnök ur, hogy ki tudja azt, miket mond a minister és miket terjeszt elő négy fa! között. Meg­engedem, hogy senki sem tudhatja, de éu azon előter­jesztésnek eredményét óhajtanám külső jelekben látni és ha azon tiltakozásnak és ellenző tanácsok­nak eredményét nem látom, akkor annak, vájjon megtette-ea rniuisterelnök a. kötelességét, biztosíté­kát abban akarom látni, hogy lemond a minis­tereiuökségről. (Élénk helyeslés és zaj a szélső baloldalon.) De hat t. ház, sajnálom, a minister­elnök ur nem hajlandó ezen útra térni és e tekintetben követi az eddig dívó példákat, mert igen nagyon keveset tudunk arról, hogy a korona tanácsosai a haza érdeke, annak törvényeink­ben gyökerező sarkolatos jogai mellett bátran síkra szállva, készek lettek volna ott hagyni hiva­talos méltóságukat, vagy a fejedelem által fel­mentetni magukat, semhogy meggyőződésük elle­nére udvari politikát kövessenek. (Felkiáltások a szélsőbalról: Fájdalom!) De t. ház, a ministerelnök ur azt monda, az újévi üdvözlet alkalmával válaszul párthiveinek, hogy ő nem azt tartja, hogy ki kell vinni a mi szükséges, hanem ki kell vinni azt, a mi lehető. Ez a mondás a ministerelnök ur szájából előzetes ígéret a fegyver letételére. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Ha a t. ministerelnök ur tartózkodva menne neki az ilyen heroicus actiónak, én tudok utat módot nyújtani a ministerelnök urnak, hogy nemcsak hivatalától felmentessék, hanem dicső­séggel elhalmozva, fejedelmünk, mint alkotmá­nyos érzelmű királyunk által még nagyobb becsíi­lésben részesüljön. Sajnálom, hogy más példára nem utalhatok, de ne vegyék tőlem szerény­telenséguek, egy van a történelemben, Missics János temesvári képviselő főiemlítette, Simonyi Ernő t. képviselőtársam több alkalommal elő­hozta, 1861-ben Deák Ferencz megemlítette. Én szolgálok a t. ministerelnök urnak megtekintés végett 1823. november 23-án herczeg Koháry Ferencz cancellár által irt és gr. Nádasdy Ferencz titkár által ellenjegyzett Ferencz császár és király által kiadott adomány levéllel, amelyben a korona leghivatottabb tanácsosa Németh Jánost — bocsá­natot kerek épen esetleg nagy atyám volt — megajándékozta Baranyamegyében Kishagymás pusztával és Vernyők és pályi két községgel pro fidelibus Servitiis et in Sphära Politika et juridica esemiis meritis és még ott van egy sboiium érdem szépen enumerálva. És ez nem is fekete-sárga alakban, hanem nem tudom, akkor kezdődött talán, mert az udvar ezen kegygyei kiakarta tüntetni a jó útra terelés szándékát, ez piros bársonyban, vörös fehér szalaggal megkötve volt kiállítva. így kiállított adomány levelet nem láttam, ez volt. az első, a mely akkor kiadatott. És mi volt ezen nagy érdem? Nem az, hogy óvta az udvart egy olyan harezba belevegyülni, a mely a nemzet hadseregét, pénzét, erejét végromlásba vezeti, nem, hanem egyszerűen az, hogy az ujonezosás és a contributiónak ezüstben declerált beszedése ellen remonstrált, ő Felségének a királynak ki­jelentvén, hogy uincs rá törvény, semmi szin alatt nem cselekszi, nem egyezik bele és kész hivatalos méltóságától visszavonulni. Es mi lett a következés ? Fellebb emeltetett hivatalos méltó­sága és Ferencz császár, migaz öregúréit, 1831-ig gyakorta felhivatta őt, meghallgatta, tanácsával élt és iránta nagylelkű, nemes törvényszeretetéért a fejedelem tiszteletét és bizalmát nyilvánította. Tessék a ministerelnök urnak ezen ösvényre lépni, ha ezt megkísérelte, akkor lehet mondani Polit képviselő urnak, hogy nem tudja, mik azon jelenetek, melyek a falak közt lefolynak. Hanem fájdalom t. ministerelnök ur, ezt bizony nem olyan könnyű cselekedni, mert ehhez kell egy politikai múltnak szűzi tisztasága, melylyel fájdalom a t. ministerelnök ur az udvar előtt nem bir, nem bír pedig azon psyhicus oknál fogva, mert a ki egyszer (Halljuk!) két­felé argumentál, a ki kétféleképen szolgálta hazáját és királyát, annak nem lehet bizton kiszámítani, hogy mely órában óhajtja valóban hűséggel hazájának javát, vagy melyik alka-

Next

/
Oldalképek
Tartalom