Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-103

244 103. országos ülés május 15. 1882. veszélyt jósolnak Magyarországnak és a magyar elemnek, gondoljanak meg egy dolgot és ez az: hogy ezen a helyen állam csak ugy állhat fenn, ha annak ereje és hatalma iránt a hit meg nem ingattatik; gondolják meg, hogy azon politika követése, melyet némelyek ajánlanak — hogy az occupált tartományokat egyszerre hagyjuk oda — ugy megingatná e hatalomban való hitet és bizalmat, (Mozgás a szélső balon. Halljuk!) hogy nem a nagyhatalmi állásnak lenne vége — mert nem arról van szó — hanem általában a létnek kérdése vettetnék fel; és akkor azután igazán bekövetkeznék az, a mit Polit képviselő ur most mondott, hogy a török birodalom utód­jává lenne a magyar-osztrák monarchia. (Mozgás a szélső balon.) Gondolják meg azt is — és itt van az, hogy nem csak Ausztria érdekében, de legalább is annyira Magyarország érdekében és magyar érdekben cselekszünk, hogy van abban valami igaz, a mit Polit képviselő ur mondott, hogy ha beállna a nagy bomlás, szlávok, németek könnyen megtalálnák a maguk helyét, de azon nagy bomlásból, hogy épen mi magyarok hogyan menekülnénk ki, azt nem lehet előre tudni. (Mozgás a szélső balon. Helyeslés a jobboldalon.) Nem szabad tehát az azon államalakulás erejé­ben való hitet és bizodalmat megingatni, melynek kebelében mint magyar állam és mint magyar faj, ezen magyar államnak vezetője biztosítva érez­zük fennmaradásunkat* (Helyeslés a jobboldalon.) T. ház! Egyik képviselő ur azt mondotta, hogy ne csodálkozzunk, ha mérgesebben támad­nak ezen kérdésben, mert érzik, hogy ebben hátuk megett van az ország közvéleménye. Szalay Imre (közbeszól): A mint hogy igaz is ! Tisza Kálmán ministerelnök: Nem tudom, mennyiben igaz: hanem ugy tudom, hogy midőn egy párt érzi, hogy a háta mögött van az ország valódi többsége, midőn tehát érzi, hogy a parlamentárismus törvényénél fogva neki előbb-utóbb, nemsokára győznie kell, akkor nem szokott szenvedélyes lenni, (ügy van! jobb­fel'ól.) Hanem egy kisebbség, mely érzi, hogy kisebbségben van az országban is, az a képviselő­házban meggyújtott és onnan kivetett szendélyek által igyekszik többséget még ezután szerezni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Én az ilyen el­járást nem tartom helyesnek. Ajánlom a javas­latot. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Polit Mihály: T. ház! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Félreértett szavaim helyreigazítása végett kérek szót. A ministerelnök ur egészen elferdítette szavaim értelmét. Ez régi mestersége. T. ház! Egész beszédem épen abban culminál, hogy én nem akarok nagy háborút sem Orosz­országgal, sem semmi más állammal, hanem, hogy a magyar érdekben és a nemzetiségek érdekében van az, hogy eihárittassék a nagy háború és hogy Bosznia elfoglalása ezen nagy háborúra vezet. Ebben culminált beszédem. Ellenben a ministerelnök ur azt mondta, hogy én akarok nagy háborút, hogy pusztuljon a magyar. Ezt én nem mondtam. A másik elferdítés az, mintha én megbántottam volna egy szomszéd államot és annak fejedelmét. Egész beszédemben nem volt egyszó, melylyel megbántottam volna Szerbia királyát, hanem épen mint Magyarország kép­viselője kötelességemnek tartottam jelezni a situatiót, megóvni és figyelmeztetni a képviselő­házat, hogyan állunk azon szomszéd állammal, hogy illusióban ne legyünk. Ha reflectálni akar a ministerelnök ur arra, a mit mondottam, tessék ugy idézni szavaimat, a mint én mondtam és nem elferdíteni azokat. Tisza Kálmán ministerelnök: Nem fogok ismételni semmit Hivatkozom reá, hogy a mit mondíam, azt a képviselő ur mondta, (ügy van! a jobboldalon.) Megtámadó szavait pedig megbocsátom, mert senki sem szereti, ha az általa alkotott és szobor­nak kiadott torztestről a burkot lerántják és egész pusztaságában odaállítják. (Elénk helyeslés a jobboldalon). Elnök: A holnap 10 órakor tartandó ülés első tárgya lesz a szegedi állandó híd feljáróiról szóló törvényjavaslat harmadszori megszavazása és ezután folytattatni fog a ma félbe szakadt tárgyalás. Az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 2 ára 10 perczkor.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom