Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.
Ülésnapok - 1881-103
242 103. országos ülés május 15. 1882 — és ezt ajánlom azoknak figyelmébe, a kik, ngy látszik, a képviselő urnak némely nézeteiben osztoztak, hogy azt a prognostieont, hogy a magyarságnak el kell veszni, akár lesz orosz háború, akár nem; el kell veszni, ha lesz orosz háború akár győzünk, akár nem . . . Polit Mihály (közbeszól): Nem mondtam! Tisza Kálmán ministerelnök: Engedelmet kérek, határozottan tetszett mondani. (Ugy van! jobbfelöl) Azt a prognostieont el nem fogadom. {Helyeslés johbfelb'l.) A képviselő ur szíveskedett figyelmeztetni, hogy minő veszélyt fog reánk hozni akkor Németország? Hát t. képviselő ur, ne aggódjék szive ezen veszélyen. Higyje el, ez a veszély volt valaha, ismertük, nem ijedtünk meg tőle, nem vesztünk el. Higyje el a képviselő urnak a magyarságért aggódó hazafias lelke, hogy azon 80 millió szláv között, a kikre támaszkodva mondja: „nekünk szlávoknak nem lehet bajunk", ha már egyátalában erővel keresünk, sokkal inkább lelünk ellenséget, a kik nem azóta haragusznak, hogy Boszniában vagyunk és még a hazában levőknek is némely része, ismétlem: csak némely része, nem azóta, a mióta, mint a képviselő ur állítja, a boszniai politikát védelmezzük, a mióta a magyar kormány fajpolitikát irt zászlajára, a mi ugyan, mellesleg megjegyzem, nem is áll, nem azóta, bár nem tudja a képviselő ur, hogy az ebben egyedül rejlhető veszélyt, évtizedekkel ezelőtt sokan, többek közt már Wesselényi megmondta és nem tudja a képviselő ur, hogy azon része, merem mondani: töredéke a hazánkban levő elemeknek, a mely most elégedetlen, nem a fajpolitika követése óta elégedetlen, nem azóta, hogy elnyomatik, — mert el nem nyomatik, hanem azóta az, mióta a magyar nemzetnek az alkotmány visszaállítása és kiterjesztése iránti küzdelme folytán a magyar nemzet levette róla az elnyomatást, a mely eddig r rajta volt; igenis azóta elégedetlen. (Helyeslés.) És mert ez igy van, nagyon ajánlom mindenkinek figyelmébe, hogy százszor gondolja meg, mielőtt azon tanácsot elfogadja, hogy mi a hazánk határain kivül lévő népekkel szemben azt az utat kövessük, hogy vetélkedjünk az ő megnyerésökben esetleg egy oly hatalommal, a mely helyzeténél fogva ezt sokkal könnyebben teheti. (Helyeslés jobbfelöl.) Nem ezt tanítja a történelem, sőt épen mindenütt a világon ennek ellenkezőjét. De ez nem azt teszi — és én mindjárt tiltakozom ellene - hogy nekünk el kell nyomnunk más nemzetiségbelieket, sohasem volt ez magyar természet, nem is lesz soha. Jajgathatnak elnyomatásért Magyarországon, a mint panaszkodott a szerb és román, hogy meg nem hallgatják, szászok ugy, hogy meghallgatják; de épen, hogy ezen országban lehet oly hangon és oly modorban jajgatni, bizonyítja azt, hogy elnyomás nincs. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Mert a hol elnyomás van, ott az ilyen jajgatóknak a száját be tudják dugni. (Ugy van! a jobboldalon.) A t. képviselő ur helyesnek találta azt mondani, hogy itt állíttatik, hogy nagy befolyásunk van Szerbiában és nem elégedett meg ezzel, hanem kritika alá vette a szerb kormánynak, sőt magának a királynak helyzetét. T. képviselőház! Én azt hiszem, annak, hogy itt a szerbek belviszonyainak mibenlétét tiszteletlenséggel és rósz jóslásokkal taglaljuk, egy barátságos kormány iránt helye nincs. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Különben azt nem mondta senki, nemcsak magam nem mondtam, de nem is hallottam, hogy ilyen meg olyan befolyásunk van Szerbiában, de igenis mondtam, hogy hála istennek, most jó baráti, jó szomszédi viszonyban vagyunk Szerbiával és talán ez az, a mi a képviselő urnak nem tetszik. Polit Mihály: Legyen még jobb! Tisza Kálmán miuisterelnök: De furcsa logikája van a képviselő urnak. (Halljuk!) Először megmagyarázza, hogy helyes volna és nem látná mi veszély lehetne abban, ha Boszniát és Herczegovinát oda adjuk Szerbiának; azután reá megmagyarázza, hogy nem igaz, hogy Szerbiával jó viszonyba vagyunk, hogy o + t nagy befolyásunk volna. Hat miért akarja oda adni a képviselő UT ? Polit Mihály (közbeszól): Akkor jobb lesz ! (Nagy derültség. Halljuk. Zaj.) Tisza Kálmán miuisterelnök: Mindenesetre, ha a t. képviselő ur garantiát vállal mellette, hogy akkor jobb lesz, ámbár most jó, tehát jobb nem lehet, hanem rosszabb, de ha garantiát vállal, hogy jobb lesz, meglehet, sokan lesznek hajlandók a garantiát elfogadni: én, bocsásson meg, minden nagyrabecsülésem mellett, ezt a garantiát el nem fogadom. (Tetszés a jobboldalon.) A képviselő ur -— mert nem akarok azontúl vele többet foglalkozni — (Halljuk!) még egyet szíveskedett mondani, némelyeknek nagy tetszése mellett és hiszem, hegy most is, ha ismétlem, nem az, a mit én mondok, de a mit a képviselő ur mondott, tetszésre fog találni. És ez nem is azon része beszédének, hogy a kormány itt erélyes a magyar államiság fenntartása mellett, mert azt nem szívesen ismerik el a képviselő urak, bár azt hajlandók elismerni, ha épen paszszol, hogy a nem magyar nemzetiségeket elnyomja; hanem az a része, a mikor azt mondta : tessék erélyesnek lenni Bécsben és megmondani ott, mi az ország érdeke. Hát t. képviselőház, én nem tudom, melyik a képviselő urak közül van azon helyzetben, hogy tudhassa: megmondja-e a kormány vagy nem, ugy a mint kell?(i%'a szélső baloldalon. Halljuk!)
