Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-103

103. országos ülés májtts 15. 1882 235 val bebizonyította igen fényesen, hogy a nemzet milyen gazdag, mily jómódú és hogy mennyire halad előre ipara, földmíveiése, minek alapján képesnek hiszi magát arra, hogy az oecupátió költségeiig legyenek azok bármily súlyosak, elő tudja állítani. A ministerelnök ur azt mondotta : vigasztalódjunk, hogy szerencsénk még az, hogy csak 80 millióba került, mert ha nagy háborút kezdettünk volna, akkor azon háború költségeinek kamatai felemésztették volna ezen összeget. Azonban kétségtelen, hogy azon nagy háborút ez által el nem kerültük; azt hiszem tehát, hogy helyesebb leit volna ezen összeget félre tenni, hogy mikor azon nagy háború lesz, annak költségei és kamatai meglegyenek. De t. ház, befejezem előadásomat, tudván, hogy kérlelheti énül ezt is elfogadja a többség, mint a többit. A ministerelnök urnak szüksége van e többségre, mert hisz ez által tartja fönn hatalmát, a többségnek pedig szüksége van a ministerelnök úrra, mert általa képeztetik a többség. (Derültség a szélső haloldalon.) Ezen örökös cireulus vitiosus az, a mely a nemzet sorsát ez idő szerint intézi. Szerintünk ez a cireulus vitiosus hasonlít Pandora szelenezéjéhez, a melyből oly sok rósz kerül ki a nemzetre. Önöknek t. kormánypárt, egy progratnmjuk, egy jelszavuk van, a mi volt Caesar katonáinak is és hogy Hegedüs Sándor t. képviselő ur példáját kövessem, deákul idézem : „Caesar, te morituri salutant." (Derültség.) Nem fogadom el a törvényjavaslatot, hanem pártolom a kisebbség különvéleményét. (Elénli éljenzés és helyeslés a szélső' baloldalon.) Polit Mihály: T. ház ! Ha igaz az a mondás, hogy a nagy események előre vetik árnyékukat, akkor lehet mondani, hogy az egész bosnyák-ügy csak előjele annak a válságnak, amely a nagy keleti kérdésnek végleges eldöntésekor be fog következni. A keleti válság óriás lépésekkel halad előre. Szemben a fejlődött és a kifejlendő keleti eseményekkel, Magyarországnak szükséges egész ereje, hogy megóvja magát, hogy ne legyen bevonva ama keleti bonyodalmakba. Ha a keleti válság Európa nagyhatalmainak egymás közti viszonyát meg fogja rázkódtatni, akkor Magyarország azon kapocsnál fogva, mely bennünket Ausztriához fűz, első sorban fogja ezen rázkodtaíást megérezni, hacsak óvatosabbak nem leszünk. Szemben ezen veszélyekkel, szemben az egész bosnyák ügy gyei, minden magyar ember, e hazának minden hű fia joggal kérdezheti : vájjon azon kapocs, mely minket Ausztriához fűz, vájjon azon annyira dicsért közjogi kiegyezésnek az az értelme legyen-e, hogy Magyarország Ausztriának hódítási ambitióját elősegítse a nélkül, hogy itten magyar érdek forogna fenn. T. ház! Ne ringassuk magunkat illusiókban. Mi már 6 hó óta háborúban állunk és még;sem tudjuk, hogyan áll a fölkelés ügye. A hirek igen homályosak. Mi e fölkelést csak azon apparátus szerint Ítéljük meg, mely Boszniában mozgásba van téve. Furcsa dolog t, ház, hogy egy nagyhatalom majdnem egész nagyhatalmi apparátusát kénytelen volt mozgásba hozni, hogy egy relatíve csekély felkelést elnyomhasson. Nemcsak hogy 70,000 embert állított fel, hanem még hajóhadát is igénybe vette, Majdnem naponként lehet hallani, hogy ismét lőttek a hajókból az insurgensekre. Én nem kétkedem t. ház, hogy utóvégre sikerülni fog a nagyhatalomnak a lázadás elfojtása, de hol van a garantia, hol vau a biztosíték arra, hogy ezen lázadás nem fog megújulni? A mennyire én az ottani körülményeket és viszonyokat ismerem, az a nép inkább el fog pusztulni, inkább kiirtatja magát, sem hogy Ausztriának meghajoljon. Csanády Sándor (közbeszól): Jól teszi! (Nagy derültség jobb felöl.) Polit Mihály; De ha már t. ház, ezen bosnyák politika minket annyi áldozatba kevert és keverni fog, akkor kérdhetjük: mi tulajdonképem czélja ezen occupationális politikának? Sokszor tétetett már föl ezen kérdés, de sohasem kaptunk rá igazi feleletet. (Igaz! ügy van! a szélső balon.) Én újból kérdem, vájjon az occupatió praeventiv intézkedés-e, vagy pedig egy nagy actió bevezetése? Egyszer a delegátióban az mondatott, hogy mi azért hódítjuk meg Boszniát és Herczegovinát, hogy védjük Horvátországot és Dalmátiát. De hiszen uraim, ha mindannyiszor más országokat kellene elfoglalni, ha saját országunkat kell megvédeni, akkor ismét Bosznia és Herczegovina biztosítása czéljából el kellene foglalni Albániát és Macedóniát. Hogy egy komoly államférfiú — önök, a kik a delegátióban voltak, tudják ki az — hogyan mondhatta ezt, azon nagyon csodálkozom. De ez ismét csak annak a bizonyítéka, hogy milyen könnyelmű volt azon politika, mely bennünket Boszniába és Herezegovinába vitt. (Igaz ! Ügy van ! a hal- és szélső baloldalon.) Ha t. ház, ezen oecupátió és az egész bosnyák politika egy nagy actió bevezetése, akkor mondják ki azon nagy szót, a mi mindnyájuk ajkán lebeg, hogy ez a bevezetés az Oroszországgal való háborúra. És ha ez igy van, akkor azt mondom; ha a monarchiának van önbizalma Oroszországgal megbirkózni és ha Magyarország helyesli ezt a politikát: akkor ne pazaroljuk az időt, pénzünket és vérünket, hanem tisztázzak a situatiót, induljunk meg Oroszország ellen. De hogy ezen orosz háború mégis valami nehéz dolog, arra nézve hivatkozom egy classicus 30*