Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-103

103. országos ülés május 15. 1882. 233 tagadni nem akarom. De méltóztatnak tudni, hogy a többséget olyanok is alkotják, a kik kijelentették, hogy e politikát nem támogatják és csak azért, mert a kormányba annyira szerelmesek, hogy nélküle sem élni, sem halni nem tudnak, nem vonják meg tőle támogatásukat ezen kérdés miatt. Másik oldala a dolognak az, hogy a számszerű többség még csak alaki feltétele, alaki oldala a parlamentáris kormánynak, melynek értelme csak akkor van, ha a számszerű többség a, nemzet közvéleményét fejezi ki. E nélkül üres név, melynek erkölcsi tartalma nincs. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hogy pedig a nemzet elítélte az occupationális politikát, azt az occupátiót közvetlenül követő 1878-iki országgyűlés felirata kétségkívül igazolja, a mint arra már hivatkozás történt. A múlt alkalommal tartott vitában, ha emlékezetem nem csal, Baross Gábor képviselő ur mondotta, hogy aggodalmakat kifejezni lehet, de ez nem annyit tesz, mint valamit elkárhoztatni. A t. előadó ur lényegében ma szintén ezt mondotta. De az kétségkívül áll, hogy azon feliratban a többség, ő Felségét a királyt kérte, szüntesse meg azon aggodalmakat és találjon módot azok megszüntetésére. Kérdem t. ház, meg van-e találva azon mód? Azt hiszem igen, mert önök ma már nem is aggódnak; (Derültség hal/elöl) hanem mint gyakorlati politikusok a helyzet magaslatán állva szavazzák meg egymásután a milliókat és dobják az occupátió feneketlen mélységébe. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Sajátságos t. ház, hogy ezen kérdés mennyi phasison ment keresztül. Valamint a Jézus kínszenvedését ábrázoló kálváriának sok statiója van, ezen ügynek ép annyi phasisa volt. (Derültség balfelöl.) Legelőször az országgyűlés által 60 milliói szavaztattak meg as erdélyi szorosok megerősítésére. (Nagy derültség balfelöl.) A második statió az volt, midőn az országgyűlés kérdést intézett a kormányhoz, mit akar tulajdonkép s minő politikát ú'z a keleten készülődő politikával szemben. A t. ministerelnök úrtól a delphii oraculum mondására emlékeztető választ kaptuk, hogy az osztrák-magyar monarchia nem tartja feladatának, hogy a hatalmi viszonyok az ország délkeleti; határán megváltoztassanak. A mit feladatának nem tart, arra mint czélra nem törekszik s érdekében nem állhat, hogy annak, a mire törekszik, ellenkezője bekövetkezzék s midőn mégis bekövetkezett s a ministereluök urat ismét kérdezték, akkor azt mondotta, hogy nem jól értelmezték a választ, mert ő csak azt mondotta, hogy nem tartja a diplomatia feladatának arra törekedni, de az elementáris erővel bekövetkezett világeseményeknek nem vethette magát útjába és nem állhatott ellent. KÉPVH. NAPLÓ. 1881— 84. V. KGTET. Habár az erkölcsi és politikai világban nincsenek is oly elementáris törvények, mint a phisicában, mégis lehetetlen, hogy a mi akaratunk és érdekünk ellen a diplomatia ily politikát követhetett volna, ha, mint a következés megmutatta, a titkos czél és szándék nem épen azon események előkészítésében állott volna. A dolognak további stádiuma az volt, hogy vigasztaltak bennünket, hogy az occupátió csak ideiglenes, hogy pénzügyeinket nem veszélyezteti; és ma az 1867: XII. t.-czikknek oly magyarázatot hallottunk adni, a melyre annak alkotói, mikor azt létre hozták, nem is gondoltak. Erezzük, hogy a katonai reactió szele fujdo • gálni kezd és —• hogy én is Csanády Sándor t. képviselőtársam kifejezésével éljek — döngetni kezdi az 1867-iki kis alkotmányt. (Ügy van! a szélső baloldalon). De t. ház, miről van szó, mi képezi a vita lényegét? Az, hogy a delegátió túllépte-e hatáskörét vagy nem. Azt vélem, t. ház, — tudom, hogy alakilag helytelen a kívánság, melyet ki fogok fejezni — de másrészt helytelenül van e helyzet igy, a mint van, mert a t. kormány a delegátió mögé búvik s igy a delegátusok tulajdonkép kényszerítve vannak saját tény ükét helybenhagyni, a politikai illem tehát azt hozná magával, hogy akkor, mikor a kérdés szavazás alá kerül, ők a szavazástól tartózkodjanak, mert a competentia kérdésében nem lehetnek önmaguk bírája. (Tetszés és felkiáltások a szélső baloldalon: Az illedelem azt hozná magával!) T. ház! Azzal vigasztaltak továbbá bennünket, hogy pénzügyeinkre ez nem lesz káros és nem lesz végzetes. No már most ott állunk, a mint többször kimutatva lett, hogy az év végén ez az occupátió Magyarországnak 80.000,000-ba kerül, a miről nem kétlem, hogy a vita folyamán be fogják bizonyítani, hogy ezen legnagyobb investitíója a magyar kormánynak mindenesetre meg fogja hozni dúsan a maga kamatját. (Derültség a szélső balon.) De t. • ház! Mindez a 80 millió, a mit eddig elköltöttünk, az semmi azon felfogáshoz képest, a mely as úgynevezett irányadó körökben kifejezésre talál. Hiszen ha emlékezetem nem csal, a delegátiónak gondolom januáriusi vagy februáriusi ülésszakában mondta gróf Andrássy Gyula volt külügyminister az albizottságban, hogy nem elég Boszniát fegyverrel meghódítani, hanem a crvilisátió eszközeivel is meg kell hódítani ; közmívelődési eszközöket kell teremteni, iskolákat állítani, vasutakat építeni, mert a vasutak dübörgésétől félnek a farkasok és elfutnak. (Derültség a szélső balon.) Kétségkívül ez geniális eszköz, hanem egy kissé drága. (Élénk helyeslés S a szélső balon.) De ha már mi jelen financziális 30