Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-102

212 102. országos ülés május 13. 1882. Berzeviczy Albert előadó: T. ház! A kérvényi bizottság arról szerzett tudomást, hogy az itt szóban forgó építményekre, melyeknek költsége 3187 írtban lett előirányozva, az állam­pénztárból már is 2000 frt engedélyeztetett. Ily körülmények közt nem látszanék iudokolhatónak az, hogy még további összegek engedélyeztesse­nek e czélra. Miért is a kérvényi bizottság véle­ménye ezen ügyre nézve az, hogy a t. közmunka­e's közlekedési ininister úrtól nyert felvilágosítás folytán újabb intézkedésnek szükségét nem látja g e felől a kérvényező megye közönségét a ház­szabályok 176. §. értelmében értesíttetni kéri. Elnök: Kérdem a t. házat, méitóztatik-e a kérvényi bizottság javaslatát elfogadni? {Elfogad­juk!) E szerint a kórvény ki fog adatni a belügy ­miuisternek. Tibád Antal jegyző (olvassa a 6\, 7. számú kérvényeket, melyekre nézve a kérvényi bizottság véleménye észrevétel nélkül elfogadtatik). Elnök: T. ház! Á legközelebbi kérvény, mely tárgyalás alá kerül, Ugron Gábor képviselő arra vonatkozik, a ki ennélfogva a tárgyalásban nem vehet részt és az ülésteremben jelen sem lehet; de mivel a házszabályok 176. §-a énei­mében a ház előtt szóval YS-gy Írásban előze­tesen előadhatja a maga észrevételeit, azt hiszem, most lenne helyén, mielőtt a 8. kérvényre áttér­nénk, hogy a képviselő ur felszólaljon. (Helyeslés.) Ugron Gábor: T. ház! A folyó évi költségvetés alkalmával, midőn az erdélyi refor­mátus egyház sz imára nyújtandó cameraticum többletről volt szó, felszólaltam itt a házban és kimutattam azt, hogy az erdélyi református egyház igazgató-tanácsának négy tagja által,a miért az egyház perében eljártak és jogvédelemmel az egyház ügyének érdekeit támogatták, 21,284 frt munkadíjat, vagy ha ugy tetszik, borravalót kötöttek ki maguknak. Ezen állításommal szemben akkor felszólalt Hegedüs Sándor képviselő ur s a háznak be­nyujtátott ezen kérvény, mely épen ugy, mint Hegedűs képviselő ur felszólalásával, azt czé­lozza, hogy az általam felhozott súlyos vádak meggyöngittessenek, avagy megezáfoltassanak. Tartozom magam és szavamnak számbavelie­tősége iránt azzal, hogy itt a t. ház előtt be­bizonyítsam, hogy mindaz, a mit felhoztam, teljesen a valóság és tényeknek feleinek meg. Ha meg lettem volna győződve, hogy állításom tévedésen vagy félreértésen alapul, legyen meggyőződve a t. ház, lett volna elég lelki erőm a kellő eleV­tételt azon férfiaknak megadni és azon vádakat visszavonni vagy helyreigazítani. De fájdalom, ezt a jelen esetben nem tehetem épen azért, mert azon kérvény, melyet azon urak ide be­nyújtottak és az ahhoz csatolt 280. számú tör­téneti előadása az igazgatótanácsnak, minden egyes pontját igazolja azon felszólalásomnak, melyet itt e tárgyban tenni bátor voltam. Először mondtam, hogy 21,284 frtot kötött ki az igazgatótanács négy tagja, mint perintéző bizottság, előlegesen, hogyha a cameraticum peres ügyben valamit megnyernek. Ezen állítá­somat igazolja az igazgatótanács történeti elő­adásának 8. pont c) része, midőn ugy szól: „A bizottság pöruyerés, avagy kiegyezés esetén, a kieszközlendő járadéktöbbíet két év alatt esedé­kes részleteit nyeri munkadíj fejében". Az erdélyi református egyház cameraticuma eddig rúgott egész összegben 3358 frtra; az egyesség rendjén felemeltetett 14,000 frtra, tehát egy évi többlet 10,642 frt. Ha azon szerződés értelmében, melyei az igazgatótanács azon per­intéző bizottsággal kötött, a két évi járadékot, mint ezen bizottságnak kiadandót vesszük, ki­jön az általam állított és itt felhozott összeg, a 21,284 frt. És miért adatott ez? Azért, hogy ezen urak, ezen meghatalmazás után 7 hónap múlva beadtak egy keresetlevelet, melynek be­nyújtása alkalmul szolgált, hogy a kormány veliik egy egyességet kössön, tehát alig 7 havi munka és kétszer-háromszor való Budapestre utazásért adatott nekik a 21,284 frt. Állítottam azt és ez volt második állításom, hogy ezen perntéző bizottság tagjai csaknem önmagukkal kötötték a szerződést. Az igazgató­tanács előadásának 8. pontja első bekezdésében azt mondja, hogy 10-eu vettek részt az igaz­gatótanács azon ülésében, melybea ezen per­intéző bizottság megválasztatott és ezen terhes szerződés megköttetett; ezek közül négy jelen­levő tag bízatott meg és az elnök nem szavazván, tehát egy szárazat volt szükséges, hogy meg­köthessék saját magukkal a szerződést. Azt hiszem, ezen állításom ezzel igazolva van. Harmadik állításom az, hogy előlegesen kötötték ki maguknak azon nagy összegei ezen borravaló-kérdésnél, mert daczára, hogy a 8. pont c) része azt mondja, hogy a perintéző urak semminemű jutalomra számot nem tarthat­nak, daczára ennek, mégis eljárásuk folyamán az egyházi pénztárból kivettek 1500 frtot, a melyből ugy a periekedéd költségeit, mint a Budapestre való utazás költségeit fedeztek. Ezt igazolja az igazgatótanács történeti előadásának 15. pontja. Állítottam továbbá azt, hogy maga a köz­gyűlés nem a tárgy fontosságához mért időben, hanem egy későbbi ülésben hagyta jóvá az igazgatótanács ezen eljárását az 1881. év folya­mán. Az igazgatótanács beadványának 16. pontja azt mondja, hogy az egyházi közgyűlésnek ötö­dik napján 40. szám alatt hagyatott, helyben. Mindenki jól tudja, mit jelent az egyházi köz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom