Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-89

12 89. országos ülés márezius 29. 1882. hajóit, daczára annak, hogy szerződési lekötelezettséget vállalt; de ezen czímen t. i. ezen vonalokért járó segélyösszegre az állam részéről igényt nem tarthat. Ez egy. De a másik alineában már máskép intézkedik. Itt már a társulatnak biztosit oly jogokat, melyeknek alapját itt nem látom. T. i. a társulat nem köteles hajóit járatni azon vonalokon, a hol akadályozva van, de mégis joga van neki azt kivánni, hogy a szerződés egy évre hosszabbittassék meg. Mi ezen kedvezménynek az indoka? Azt még értem, hogy a hol vis major van, ott nem kívánják a társulattól a kötelesség teljesítését; viszont a társulat nem kivánhatja az államtól a segélyösszegnek ezen akadályozott vonalra első részét. De azt nem értem, hogy midőn a társulat ezen kötelezettség alól felmentetik, még azon jog adatik neki, hogy a szerződésnek egy évre való meghosszabbítását kivánhatja. Ez az, a mire nézve felvilágosítást kérünk; mert bocsásson meg a miuister ur, az előbb szólt ugyan, de megnyugtató felvilágosítást nem adott, mert szavaiból mindössze az tűnt ki, hogy azon eset, hogy egyes vonalokon állana elő ezen akadály, nem valószínű, tehát hogy ezen dispositiónak nincs is sok értéke. Ennek ellenében gróf Apponyi t. barátom praktikus esetre hivatkozott. így lévén a dolog t. ház, én a szakasz ezen szerkezetét elfogadhatatlannak tartom. Azon módosítást azonban, melyet Gaal képviselő ur benyújtott, vissza tudom vezetni egy jogi elvre. Mert ha a szerződés ugy áll, hogy a biztosított meneteknek fele van gátolva, tehát ha a segélyképen biztosított összegnek fele már nem jár, azon esetben méltányos azt mondani, hogy a társaság vállalatában azon időtartamra meg van gátolva legalább fele részben, vagyis akkor előáll a laesio ultra dimidium, vagy legalább in dimidium, ha tehát ezen esetben az mondatik, hogy a szerződés meghosszabbítható egy évre: ezt méltányosnak, indokoltnak kell tartani; de hogy a társaság jogainak ily cumulátiója történjék, azt nem tartom indokoltnak, azért el nem fogadom a §-t, hanem csatlakozom a t. barátom Gaal Jenő módosítványához. (Helyeslés bal/elöl.) Matlekovics Sándor: T. ház! Ezen §. a társulatra kétféle kötelezettséget szab. Egyrészt megszabja azt, hogy a társaság havonkint meghatározott járatokat tesz. Ezen meghatározott számú járatokat a társaságnak meg kell tenni mindenesetre. Ezenfelül pedig kötelességében áll minimális összegű járatokat tenni. Már most mit mond a 10. §. első bekezdése? Azt mondja: „Ha a háború veszélye, kikötők elzárása, a tengeri vesztegelés vagy az erőhatalom egyéb esetei miatt egyes vonalokon járatok nem eszközölhetők, a társaság megszabadul ugyan abbeli kötelezettsége alól, hogy ezen vonalokon gőzhajóit járattassa, de ezen a czímen az állam részéről segélyezésre igény nem tarthat". Tehát rendes járatokat nem kell teljesítenie, de azokért nem kap subventiót sem. Ezen kötelezettség meg van oldva. Következik a második bekezdés. Ebben azon kötelezettség van kimondva, hogy a társulatnak minimális összegű járatokat, tekintet nélkül a rendes járatokra — 150 a minimum és 200 járat a maximum — kell tennie. Már most pl. háború esetében előállhat az, hogy a rendes járatokat a társaság nem teljesíti; a második bekezdés értelmében köteles a társaság 150 és illetőleg 200 járatot tenni. Ha ezt nem teheti, szabadságában áll a szerződést egy évre meghosszabbítani, vagy pedig ezen minimális 150 járat leszállítását kérni és ekkor a subventió aránylagos részét kapja. Ennek következtében én azt gondolom, a szerződés világos és méltányos a társaságra nézve. Ajánlom [a §-t elfogadásra. (Helyeslés jobboldalon.) Pulszky Ágost: T. ház! Ezen felvilágosításra vonatkozólag csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy az tökéletesen helyes, a mi a szerződő felek intentióját illeti, de semmi esetre sem helyes, ha szemügyre vesszük azon szöveget, mely előttünk fekszik, mert a második bekezdés elején az áll, hogy: „szabadságában áll, mindazáltal ily esetekben az, stb." Tehát hivatkozik azon esetekre, melyek az első bekezdésben forognak fenn. Nem más kötelezettségek tehát ezek, hanem ugyanazok, melyek az első bekezdésben foglaltatnak. De ez abnormis lenne még azon esetben is, ha teljesen ugy lenne szövegezve az egész §., a hogyan annak az előttem szólt igen t. képviselő ur felvilágosítása értelmében szövegezve kellene lenni; mert akkor, hacsak ugy jönne a vis major, hogy a társulat nem teljesítheti a minimális 150 járatot, hanem pl. csak 140 járatot, akkor is ezen elmaradt 10 járatért a szerződésnek egy egész évre leendő meghosszabbítását igényelheti. Én tehát azt hiszem, hogy Gaal Jenő t. barátom módosítása elfogadható; azonban ha a t. többség erre nem lenne hajlandó, ezen §-t kellő szövegezés végett mindenesetre a bizottsághoz vissza kellene utasítani. (Helyeslés baloldalon.) Elnök: A tanácskozást most már bezárom s miután senki nem kivan szólani, következik a szavazás. Első kérdés az lesz: elfogadja-e a ház a 10-dik szakaszt változatlanul a bizottság szövegezése szerint? Ha ez elfogadtatik, akkor Gaal Jenő képviselő ur módosítványa elesik, ellenkező esetben szavazásra fog kitűzetni. (Helyeslés.) Kérem tehát azon képviselő urakat, a kik a 10-dik szakaszt a bizottság szövegezése szerint változatlanul elfogadják, méltóztassanak felállani.