Képviselőházi napló, 1881. V. kötet • 1882. márczius 29–május 22.

Ülésnapok - 1881-103

236 108 országos ülés május 15. 1SS2. tanura, magára a t. ministerelnök úrra. Ugyanis á t. ministerelnök nr egy alkalommal a delegátióban azt mondta, hogy ő élete utolsó perczében nem fogja megbánni, hogy megóvta Magyarországot, hogy nem keveredett bele 1877-ben azon habomba. (Felkiáltások: Itt mondta!) Hát megengedem, hogy itt mondta. Én egyetértek a t. ministerelnök úrral és jól emlékezem, hogy nem hagyta magát elragadtatni az akkori chauvinisticus áramlat által. De ha ez igy áll, ha az Oroszországgal való háború akkor komoly dolog volt, mikor a török hősiesen föltartotta az oroszt a Balkánon, mikor Törökország a különféle felkeléseket Boszniában és Herczegovinában maga leverte, mikor Törökország ép erőben volt, mikor lehetett a mi szövetségesünk, mikor Angolország kormányának élén Beaconsfield állott, a ki barátságos politikát követett a monarchiával szemben, — mondom -— ha akkor veszélyes dolog volt a háború Oroszországgal: vájjon most ezen háború kevesebb veszélylyel járna? Mikor Törökország le van verve, úgyszólván megsemmisítve, mikor Eumeliából és Bulgáriából új állam keletkezett, mikor szemben állunk két új keresztény királysággal, mikor Angliában G-ladstone áll a kormány élén, a ki azt kiabálta „Hands off!", vájjon most ezeu háború kevésbé volna veszélyes, mint akkor? Hallottam, hogy ma kedvezőbb a situátió, meri nekünk ma hatalmas szövetségesünk van Németországban. Hát t. ház, a mi ezen szövetséget illeti, arra sok megjegyzést lehetne tenni, mert nekem ugy tetszik, hogy ezen szövetség, hogy ezen viszony, nem valami két egyenlő faetor közötti viszony, hanem ezen viszony inkább mindig Ausztriára nézve fejlődik vasallicus viszonynyá. Hogy ennek minő következménye lehet, arra ezen momentumban nem felelek. De vájjon ezen viszony, ezen szövetség olyan-e, hogy ezt ne lehetne megingatni? Méltóztassék visszaemlékezni, hogy mily szoros barátságban volt azon ország Oroszországgal, méltóztassék visszaemlékezni, hogy volt idő, mikor Berlinben azt mondták, hogy Németország és Oroszország érdekei a feles al-Dunán azonosak. Ez volt azon időben, mikor gr. Andrássy Pétervárra és Moszkvába zarándokolt. Ha elvesztené Oroszország Németország drága barátságát, azt hiszem, hogy vigasztalhatja magát, mert mihelyt azt elveszti, megnyeri a franczia szövetséget, de a háborúnak Oroszországgal t. ház, kiszámíthatlan következményei lennének. Ez már nem a mi kérdésünk, ez mar az európai béke kérdése. Es vájjon t. ház, mi hivatva vagyunk-e arra, hogy ezen piczike Bosznia-Herczegovina által egy nagy európai háborút provokáljunk? Vagy Magyarországnak érdekében van Herczegovina és Boszniáért belemenni egy nagy háborúba? T. ház! Magyarország és a magyar faj eleitől fogva mindig ellenezte ezen szerencsétlen eljárást és helyesen; mert t. ház, ez borzasztó, hogy midőn nekünk minden fillér szükséges, mi pazarlunk milliókat e vállalatra és a kormány nem tudja nekünk megmondani: mi ennek a ezélja? Hol fogunk megállapodni ezen a lejtős utón? Én t. ház, azt hiszem, hogy Magyarország első sorban máskép érvényesítheti jogos érdekeit a keleten, mint az occupátió által. Ha én jól fogom fel az igazi magyar politikát, ez csak abban állhat: Oroszországot a Balkán, félszigettől távoltartani, annak befolyását onnan elhárítani, vagy legalább ellensúlyozni. Ez volna ezélja a mi politikánknak. Az osztrák politika ezzel épen ellenkező, az mindent elkövetett, hogy e ezélt meghiúsítsa. Ha mi ezt a politikát, a mely helyes, akarjuk követni, akkor nekünk épen Oroszország példáját kellene követnünk: nekünk ! meg kellene nyernünk azon népek barátságát. j {Helyeslés a szélső baloldalon,) Én nem mondom, hogy monarchiánk tisztán j szláv politikát kövessen; de ne legyen halálos [ ellensége azoknak a népeknek, ne pusztítsa őket j tűzzel-vassal. (Ugy van! a szélső balon.) Es ! t. ház, monarchiánk a berlini congressus óta | hibát hibára halmozott. A berlini congressuson | az akkori áramlat szerint azon főgondolat domij nált, hogy monarchiánk morális eszközökkel I képes lesz megakadályozni Oroszország befolyását a Balkán-félszigeten. De láttuk, hogy a berlini congressus nem volt képes megakadályozni ! Bulgáriának, Kelet-Ruméliának szervezését s a j bolgárok úgyszólván át lettek engedve az orosz | befolyásnak. A mi a szerbeket illeti — és meg| jegyzem, hogy az egész Balkán-félszigeten csak I két szláv törzs van: a bolgár és a szerb — a 1 mi tehát a szerbeket illeti, gondolat praedoi minált, hogy ezek lesznek segítségére Ausztriának, hogy az orosz befolyást morális eszközökkel ellensúlyozza. De mit tett Ausztria? Mihelyt megszállotta ezen tartományokat, ellenséges állást foglalt el mindennel szemben, a mi szerb ; támaszt keresett a katholikusoknál, a mohamedánoknak hízelgett, de a szerbeket formaszerűleg üldözte. | Pedig Boszniában tulaj donkép más nemzetiség j nincs, mint a szerb; csakhogy három hitvallásra vannak oszolva. A mohamedán szerbek magukat büszkén törököknek nevezik, ámbár egy árva szót sem tudnak törökül. Oly tisztán beszélnek szerbül. A bosnyák szerbek absolut többségben vannak mint akár a magyarországi, bácskai szerbek. A kátholikus bosnyákok kisebbségben vannak a óhitűekkel és mohamedánokkal szemben. Ezek a katholikusok a többiek által gyűlölteinek. És erre építi Ausztria egész keleti politikáját. Hogy mennyire ment az az üldözés a szerb elem ellen, arról az embernek fogalma