Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.
Ülésnapok - 1881-72
74 72. omágos ülés márezins 6. ÍSS2vettek részt, a melyben nemcsak az iparosok kívánsága szerint, hanem átalában az ország jóléte szempontjából biráltatott meg e kérdés. Nyilatkozott is e tekintetben a minister ur és ha jól vagyok értesülve az újságokból, a kormánypárt körében ki is jelentette, hogy legközelebb be fogja terjeszteni a revideált ipartörvényjavaslatot. Hát t. ház, ezt én igen nagy megelégedéssel vészem tudomásul, hanem meg fogja bocsátani a t. minister ur, hogy én az évek folyamán egy kissé skeptikus lettem és igy szeretném, ha ő ezen nyilatkozatot itt a ház előtt is megtenné. Különben igen jól értem azt is, hogy a t. minister ur miért határozza el magát ily lassan. Mert nehéz álláspontja van. Nem régen olvastunk az újságokban egy hirt, mely szerint az ipartörvény tekintetében bizonyos irányelv már véglegesen meg volna állapítva. Rögtön jött rá a dementi, hogy a minister ur tanulmányozza e kérdést, de hogy ő azon irányra nézve, a mely ezen ipartörvényben kifejezést fog nyerni, még nem határozott. No már, ha most rövid idő előtt a minister ur még nem volt egészen tisztában a törTény főirányelvére nézve, akkor nem tudom, hogy az előmunkálatok mily stádiumban lehetnek. A minister urt.i. szeretné, ha ezen törvény előterjesztésénél a kecske is jóllaknék és a káposzta is megmaradna. Egyrészt az úgynevezett liberális phraseologia nem hagyja egészen érintetlenül a nézeteit, ugy hiszem, vannak tanácsadói, a kik a manchesterismus elvét hirdetik, a kik azt mondják, hogy ezen törvénynek a tudomány színvonalán kell állania, hogy európai szelleműnek kell lenni a törvénynek és másrészről utalhatnak arra is, hogy laissez fairé laissez passer elvének már mai nyilvánulása mellett igen kényelmes a kormány feladata. Másrészről pedig érzi a minister ur, hogy az iparosok százezreinek, kik a létező törvény hiányaira rámutatnak, mégis csak, legalább részben, igazuknak kell lennie. De ha nem lesz olyan a törvény, a minőt kivan az iparosoknak, mondhatom, nagy többsége, akkor nem lesz benne köszönet egyrészt, másrészt a kormánynak is sokkal nagyobb dolga és gondja lesz. Mert ha különösen arra terjeszti ki gondját a minister, a mi a főkérdés, t. i. életképes ipari szervezet életbeléptetésére, akkor nagy munkája lesz. És mégis szükséges, hogy e tekintetben valami történjék. Elismerték ennek szükségét még azok is, kik egészen más állásponton állanak, mint én. Hegedűs Sándor t. képviselőtársam például kijelentette, „Hogy szükséges az ipartörvény revisiója ugy részleteiben,!mint átalánosságban, hogy az abban letett elveknek, határozatoknak hatályt tudjunk szerezni", tehát 8 is világosan beismeri, hogy ma e határozatoknak érvényt nem lehet szerezni, szükségesnek mondja, hogy a mostani iparhatóságok az ipartársulatok kiküldöttjeinek consultativ votuma mellett sikeresen működjenek. Miután az e kérdésben nyilatkozó ellentétes irányok képviselői mindnyáj a a elismerik az ipartörréoy megváltoztatásának szükségességét, gondolom, hogy elvégre eljött az ideje, hogy annyi sok Ígéret után a törvényhozás elé kerüljön a javaslat. Miután különben Hegedüs Sándor képviselő úrral foglalkozom, nem tehetem, hogy ne refleetáljak egy u általa irányomban nem régen tett nyilatkozatra. 0 az idegen nyelvű czímtáblák megadóztatása tárgyában folyt vita alkalmával azt mondta, hogy én az ország pénzügyi rendezésére és az ipar fejlesztésére czélzó komoly törekvést gúny tárgyává tettem volna. En nem birtam felfogni, hogyan mondhatta ezt s hogyan érthette annyira félre szavaimat. Mindenesetre kötelességemnek tartom, ezt határozottan tagadásba venni. Igaz, a gúny fegyverével éltem, mint élni szabad s élnek sokan — de a parlamentarismus által adott határok megtartása mellett olyan indítvány ellen, mely nézetem szerint azt megérdemelte. De még egy más szemrehányással is illetett a t. képviselő ur, mondván, annyival inkább csodálkozik ezen, mivel én a külföldön a kormány költségén tanulmányoztam az ipart. Erre nézve röviden csak azt akarom megjegyezni, hogy éu azon időben, mikor a t. képviselő ur még igen messze volt ezredik vezérczikkétöl, saját emberségemből és nem a kormány költségén hivatalnoka voltam egy elsőrendű európai intézetnek, mely az ipar fejlesztésével foglalkozott és annak követelményeivel én akkor már jóformán tisztában voltam. És azonkívül mit mondana az igen t. Hegedűs képviselő ur, hogyha azon körülményből, hogy ő képviselte a magyar kormányt, természetesen annak költségén, a párisi pénzértekezlet alkalmával, valaki azt a következtetést vonná, hogy ez által a szabad kritika neki meg van tiltva. Én igen megtisztelve éreztem magam az által, hogy a t. kormány egyszer-kétszer engem ilyen feladattal megbízott. Azért tette, azt hiszem, mert meg van győződve, hogy e dolgot értem, a mint más esetben hitte, hogy Hegedüs Sándor érti az ő dolgát. Mielőtt az iparügyről szólottam, tulajdonkép ki kellett volna kérnem Szalay t. képviselő ur engedelmét, ki, midőn nem régen rá nézve talán, érzékeny, de a parlamentaris illem határai közt mozgó módon foglalkoztam az ő határozati javaslatával, azt mondta (íelkiáltások: Nem tartozik ide!) Nem szeretem a t. ház türelmét személyes felszólalással igénybe venni, azonban azt hiszem, ha valaki oly módon támadtatik meg, a védelem is meg van engedve. T. házi 0 akkor engem az iparosok egyik sokat emlegetett vezérsvindlerének nevezett el. Mondhatom, hogy engem
