Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-72

68 72. országos ölés márczins 6. 18S2. cselekményt maga is kimutathatja. Azt kívánom tehát, hogy abban a törvényben a borra nézve is provideálás történjék, még pedig a legszigorúbb rendszer alkalmazásával. T. ház! Objective elmondtam azokat, a miket meggyőződésem sugallt, én a földmívelési, ipar- és kereskedelmi tárezät olyannak veszem, mely első sorban van hivatva arra, hogy felfedezze és fejleszsze az igazi forrásokat, melyekből az adóemelés ki is telik; nem a fiskális forrásokat értem, melyek az adók fokozásában és emelésében nyilatkoznak, hanem azon forrásokat, melyek erőssé és gazdaggá teszik a nemzetet s képessé arra, hogy az adóemelést megbírja. Ezekre súlyt helyezek. De midőn ezt követelem, nem követelem azon politikát, a mely apró-cseprő eszközökre fecsérli el a nemzet által nyújtott eszközöket, hanem egy nagyszabású és oly politika folytatását kívánom, mely a nemzet jelen primitív factorait tanulmánya tárgyává teszi és ott alkalmazza a hathatós támogatást, a hol valóban szükséges s a mely óvakodik attól, hogy minden előtanulmány és szakszerű kísérlet nélkül ráerőszakoljon a magyar nemzetre oly dolgokat, melyekre nézve az első experimentum bebizonyítja, hogy magokban hasznos dolgok ugyan, de a mi viszonyainkhoz nem valók; értem hogy gyámolítás tekintetében például az iparnál ne menjünk igen messze a műipar fejlesztésével, hanem igyekezzünk nyersterményeink első fokú átdolgozására fektetni a fősúlyt; kívánom, hogy az első egészséges s a magyar viszonyokhoz alkalmazott oktatást létesítsük és mindazon mezőgazdasági ágakat , melyeknek van alapjuk, hathatós eszközökkel előmozdítsuk és támogassuk. {Helyeslés!) Ha a t. ministeniél és a ministeriumnál ezen irány követését látni fogom, — azonban nehezen hiszem, hogy ezen irányt követhesse, mert Zichy Jenő képviselőtársam határozati javaslatából látjuk, hogy az 1867 : XII. t.-cs. keretében ezt tenni lehetetlen — ha mondom, ezt láthatnám, felül tudnám magamat helyezni a politikai tekinteten és támogatni fognám a kormányt. Azonban, miután látjuk, hogy az 1867: XII. t.-cz. által meg vannak bénítva törekvéseink, miután nekem ezen állapothoz bizalmam nincs és ezen apró-cseprő eljárásban gazdasági viszonyaink egészséges fejlesztését nem látom, az egész rendszer megváltoztatását követelem. Különben pártolom Zichy Jenő képviselőtársam határozati javaslatát (Helyeslés balfelöl.) Mamusich Lázár: T. ház! Hogy a nemzetek állami, társadalmi és gazdasági élet fejlődésére minő befolyása van a műiparnak és kereskedelemnek, e tekintetben elég hivatkoznom a külföldre, különösen Anglia és Franeziaország példájára, hol a műipar és kereskedelem kitartó munka által oly virágzásra emeltetett, miszerint azon nemzetek kimeríthetetlen vagyonukat egyedül e két nemzetgazdászati ágnak köszönhetik. A műipar és kereskedelem felvirágzása által reudezhették államháztartásukat, mely addig majdnem folytonos deficittel küzködött. De nem csak hogy az egyensúly államháztartásukban a két tényező folytán helyreállott, sőt jelenleg már többlettel is dicsekedhetnek : ha az államháztartásunkban folytonosan előforduló deficitet megakarjuk szüntetni, akkor minden eszközt és módot meg kell ragadnunk, hogy a műipar és kereskedés lendületet nyerjen, természetesen anyagi viszonyaink tekintetbe vételével. Ha a műipart és kereskedést azon fokra sikerül emelni, melyen az ma Franeziaország és Angliában áll, akkor azt hiszem, mi is kibontakozhatunk ezen folytonosan növekvő deficitekből. Erre pedig bizonyos tekintetben befolyást gyakorolhatunk. Állítson fel az állam olyan intézeteket, melyekben az iparos és kereskedő szakértőleg képeztessék ki. De ehhez még egy másik tényező hozzájárulása is szükséges. Ugy jóakaratulag buzdítsuk fiainkat, mint helyesen jegyezte meg Göndöcs t. képviselőtársam is, miszerint necsak jogi, orvosi vagy technikai pályára menjenek, hanem menjenek egy kissé szerényebb körbe, mely igaz, kezdetben nyomorúságosnak tűnik fel, de később szorgalom utján felküzdhetik magukat oda, hogy a társadalomban a megfelelő helyett elfoglalhassák. Én azt hiszem, hogy Magyarország akkor lesz boldog és nagy, ha a műipar és kereskedés után bejövendő adó legalább is meg fogja kétszerezni a telekadót, kívánom is, hogy azt mielőbb elérhessük, mert csak ennek bekövetkeztével nézhetünk biztos jövő elé. T. ház, midőn tehát elismerem az ipar és kereskedés nagyszerű befolyását az államháztartásunkba, akkor egyszersmind nem akarok megfeledkezni nemzetgazdaságunk egyik főágáról, a mezőgazdaságról sem. Én itt azon álláspontot elfoglalni nem akarom, melyet a múltkor t. Ivánka képviselőtársam jelzett : t. i. az ugy nevezett laissez fairé közömbösség]*, elvet. A mi viszonyaink nem hasonlíthatók össze Csehország viszonyaival. Én jól tudom azt, hogy Csehországban vannak nagybirtokosok, de úgynevezett közép- és kisbirtokosok, milyenek Magyarországban vannak, Csehországban nincsenek. Én azt hiszem, hogy igenis jogosult nálunk a kormány beavatkozása a földmívelés fejlesztésére. Hiszen láthatjuk, hogy nálunk még a nagybirtokosok is, daczára, hogy szakerővel, tőkével rendelkeznek, mégis rászorulnak az államra. Felemlítem itt csak a culturmérnöki intézményt. Megvallom, hogy figyelemmel olvastam, t. ház, a culturmérnökök jelentését és azon tapasztalatra jöttem, hogy a culturmérnököket kevés