Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.
Ülésnapok - 1881-71
71. országos ülés márczins 4. 1S82. 43 Jelentékenyen javíthatjuk továbbá fizetési mérlegünket az által, ha kormányunk az államadósságok esinálásánál is határozottan nemzeti hitelpolitikát fog követni, vagyis ha a deficit fedezésére szükséges összegeket belföldön szerzi be, hogy az állami hitelpapírok ne vándoroljanak a külföldre, ne gazdagítsák a külföldi tőkepénzeseket s az állam ne legyen kénytelen a kamatok fizetésére szükséges tetemes összegeket minden évben a külföldre küldeni. Azt hiszem, hogy közgazdasági viszonyaink mai fejlettsége mellett e kívánság megvalósítása már nem ütközik legyőzhetetlen akadályba. Magyarországnak 689 pénzintézete van most, a melyek 115 millió írt alaptőkével, 16 millió törzsbetéttel, 20 millió tartaléktőkével, összesen tehát 151 millió frt saját tőkével és 305 millió frt betéttel vagyis idegen tőkével, mindössze tehát 456 millió írttal rendelkeznek. Ezen összegnek 10%-át minden évben lehet, ezélirányos intézkedésekkel és a pénzintézetekre gyakorlandó okszerű befolyással, ha a szükség úgy kívánná, magyar államadóssági kötvényekbe fektetni; annyival is inkább, mert az igy befektetett pénz nem megy veszendőbe, sőt inkább jó kamatot hoz és némi korlátok közt nagyobb fizetéseknél pl. óvadékok letételénél s ezer más alkalommal, készpénz gyanánt használható. S hogy a magyar nemzeti hitelpolitika inaugurálása megkönnyittessék, bátor vagyok azon concrét javaslatot is ajánlani a kormány figyelmébe — ámbár ez inkább a közlekedési budget körébe esik, — hogy' léptesse életbe haladék nélkül a postai takarékpénztárakat. Nem is tartom szükségesnek ez ügyben az osztrák kormány példáját követve, külön törvényjavaslatban körülírni és igy megkötni ezen üdvös intézménynek hazai viszonyainkhoz alkalmazandó fejlesztését, hanem czélszerűbbnek vélném egyszerű felhatalmazást kérni a törvényhozástól a postatakarékpénztárak életbeléptetésére, időről-időre teendő jelentéstétel kötelezettsége mellett, mint a hogy Angliában Fawcett postaügyi minister, legújabban a postabélyegeknek takarékbetételekre használását oly szép sikerrel életbeléptette. Ez eszmét is ajánlanám a minister ur figyelmébe; hiszen ezek ma már nem új dolgok, tudom, a ministerium kebelében is foglalkoznak azokkal, csakhogy ha innen a törvényhozás kebeléből nem hangzik fel a sürgető szó, még is soká, tán nagyon soká kellemi várakoznunk ez intézmény megvalósulására. Én remélem, hogy a posta-takarékpénztári intézmény Magyarországon ép oly sikerrel meg lesz valósítható, mint Olaszországban, a hol már a betétek száz millió frankot meghaladnak s a múlt évi növekedés, ha jól emlékszem, 42 millió lírát tett. Ezen intézmény által abban a helyzetben lesz a kormány, hogy évenkint akkora összeget fordíthat a magyar államadósági kötvényeknek s különösen a 4%-es magyar aranyjáradéknak visszavásárlására a külföldtől, a mekkora összeggel a posta-takarék-betétek minden évben növekednek. Olaszország példája e részben is útbaigazításul szolgálhat. Ott az első 5 évi átlag szerint évenkint 18 millió frankkal nőttek a posta-takarékpénztári betétek, de a növekedés progressiv arányban történik, ugy hogy a második Öt éven már legalább is 50 millió frank évi átlagot fog eredményezni. Magyarország lakosságához arányítva, ezen eredmény szerint 40%-kal kisebbnek veszem fel az ez utón a kormány rendelkezése alá kerülő összegeket s akkor az első öt évben átlag 12 millió frankot, együtt 60 milliót, a második 5 évben évenkint 30 millió frankot, együtt 150 milliót fordíthat arra. hogy a külföldtől a magyar aranyjáradékot visszavásárolja. Miután valamennyi állam posta-takarékpénztári intézményének fejlődése azt tanúsítja, hogy a növekedés hosszú ideig progressiv arányban történik, tehát egy pár évtized alatt lehetséges lesz aranyjáradekimkat a postatakarékpénztárak segítségével a külföldtől visszavásárolni. S önként értetődő, hogy ezen műveletnél lehetőleg ugy kellene eljárni, hogy a periodiee meg-megújoló baisse áramlatok használtassanak fel járadékaink visszavásárlására; a minek szükségképen! következménye volna az, hogy államhitelünk igen megszilárdulna, mely körülményt szintén arra lehetne felhasználni, hogy államadóssági terheink az Eszakamerika által követett mód szerint lehetőleg kevesbittessenek. Ezen az utón tehát elérhetnők azt, hogy a külföld számára teljesítendő és évenkint 70 millió forintra menő államadóssági kamat-fizetéseknek legnagyobb része megtakarittatnék az ország számára s ezzel fizetési mérlegünkben helyre volna állítva az egyensúly. A másik tényező, mely által közgazdasági viszonyainkat lényegesen megjavíthatjuk az, hogy oly közgazdasági politikát kövessen az ország, mely szükségkép azt eredményezze, hogy a belföldi termelés lehetőleg erősbüljön s kivitelünk növeltessék. Egy tekintetet kell hát vetnünk árúforgalmi statistikánkra, hogy annak adatai nyomán az egyes termelési és kereskedelmi érdekeket tisztán felismerhessük s a szükséges intézkedésekre azokból következtetést vonhassunk. A magyar királyi statisztikai hivatal elismerésre méltó ügybuzgälommal részletesen kidolgozott adatokat tesz közzé f. év május hava óta árúforgalmunkról Ausztriával és más külföldi államokkal. Ez adatok vámtariffánk osztá6*
