Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-87

3gg 87. országos Illés márczius 27. 1882. csupán ez az indoka az általam beadandó módo­sításnak. A főindok az, hogy az iskola az államra nézve rendkívül nagyfontosságú tényező. Mármost a néptanítók besoroztatnak és — mint az utolsó hadjárat alkalmával történt — egész községek hónapokra maradnak tanító nélkül. — Ez indokul szolgál nekem a következő módosítás beterjesztésére: A 27. § elején tétessék: „A végleges alkalmazásban működő okleveles nép­tanítók a honvédseregbe bejegyzendők." {Helyeslés.) Rakovszky István: T. ház! Mezőgazda­ságunk és az azzal foglalkozók érdekében bátor vagyok egy módosítást ajánlani a t. ház figyel­mébe. Már a bizottság által előterjesztett szö­vegezés is bizonyos mértékben és korlátok között a gazdasági kezeléssel foglalkozóknak előnyöket helyezett kilátásba, azonban én sem a szerkezet tekintetében nem találom megfelelőnek a bizott­ság által javasolt szövegezést, sem pedig kielé­gítőknek nem tartom a mezőgazdasággal foglal­kozóknak itt nyújtott kedvezményeket. Szerkezet tekintetében nem tartom helyesnek, hogy itt mindjárt az első bekezdésnél a nép- és polgári iskolát, tanítóképző intézetek jelöltjeivel, tanítók­kal stb. egy pont alatt, egy modatban említsük a mezőgazdasággal foglalkozókat és egész módo­sításomban bátor leszek kérésemer ugy előadni, hogy az a bekezdés végére külön tétessék. Másodszor lényegileg mm tartom kielégítőknek a javaslat intézkedéseit, mert ha már elfogadja a bizottság és remélem, a t. ház is azon alap­elvet, hogy bizonyos mértéken túl és korláton belül a gazdasággal foglalkozóknak a katonai szolgálattal szemben némely előnyt kell adni: ugy nem elegendő azon határnál megmaradni; mely az előterjesztésben javasoltatik. hanem el kell fogadnunk ezen elv teljes consequentiáját és azért arra ké/em a t. házat, méltóztassék oly módosítást elfogadni, mely szerint azon gazda­sággal foglalkozók, kiknek gazdasági jövedelme — ugy a mint itt az eredeti javaslatban van elegendő öt tagú család eltartására, de nem haladja túl azon jövedelem négyszeresét, ha a hadsereg ujonez-jutalékába esnek, közvetlenül mindjárt apóttartalékba sorozrassanak be és egy­általán ne hivattassanak be mint ténylegesen szolgáló katonák, viszont azoknál, kik hasonló körülmények közt a honvédséghez jutnak, mon­dassák ki az, hogy a legalkalmasabb időben nyolcz hétre kiképeztetnek ugyan, de béke ide­ben egyáltalán szolgálatra be nem hívhatók. T. ház! Azt hiszem, hogy katonai szem­pontból nem nagy veszteséggel jár sem a had­seregre, sem a honvédségre nézve ezen kivétel, mert tudjuk tapasztalatból, hogy épen ily tar­talékosok, kiknek nagyobb gazdaságuk van s a kiknek gazdasága épen családjuk eltartására szolgálj rendszerint igen rósz katonák. Épen így ! van a honvédségnél is. Nem sokat nyer a hon­| védség azok behívásával, a kiket ugyan egyszer kiképzett, de a kiket aztán gazdaságuktól, csa­ládjuktól von el, még pedig olyan körülmények közt, hogy ezen elvonás által egyenesen a gaz­daság megy tönkre és a család fentartása válik lehetetlenné. Más szempontból látszólag alapos kifogást lehetne tenni, elismerem, a javaslat ellen, azt, hogy ezen módosítás némi előnyt nyújt azoknak, a kik bizonyos mértókig vagyonnal és földjöve­delemmel bírnak, azoknak rovására, a kik auy­nyival sem bírnak. Ámde ezen e.onyt bőven ellensúlyozza az, hogy a, mezőgazdaság érdekeit akarjuk védelmezni. De megvallom, az egyenlő­séget oly végtelenségig keresztül vinni, hogy soha sehol semmiben különbség ne legyen, kü­lönben sem képes a legjobb törvény sem. De nem is látom az egyenlőtlenséget oly nagynak, mert én nem tagadhatom el azon hitemet, hogy sokkal többet vesztenek azok, a kik egy rende­zett mezőgazdaságot hagynak el és hagynak tönkremenni a behívás által, hogyha azon gaz­daság épen csak arra elégséges, hogy a családot fentartsa, mint veszít az, a ki talán kézimunká­jával naponként megkeresi kenyerét, de a be­hívás által nem hagy otthon pusztulásnak kitett gazdaságot. Sőt azt is figyelembe veendőnek tartom, hogy a teljesen szegény sorsuakra nézve a katonáskodás, hol kellő ellátást és élelmezést találnak nem oly súlyos mint arra nézve, a ki jobb helyzetből kénytelen rosszabbá meuni és e mellett gazdaságát, családját hagyja hátra kellő munkaerő, kellő támasz nélkül. Ennélfogva ismétlem azon kérésemet t. ház, hogy kivált a mezőgazdaság és azzal foglalko­zók érdekében a javasolt alapelvet elfogadni, de azt tökéletesen keresztül vinni is méltóztassék. S ennek következtében módosítványomat, mely­nek értelme az, hogy az illető azonnal a pót­tartalékosok sorába helyeztessék, illetőleg a hon­védségnél béke idején a kiképeztetésen kivül be se hivathassák, ajánlom a t. háznak elfogadásra. [Helyeslések.) Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Duka Ferencz jegyző (olvassa): .Módosítás. A 27. §. első bekezdéséből ki­hagy and ók a következő szavak : „úgyszintén azok, a kik örökösödés útján jutottak valamely mezei gazdaságnak birtokába, ha ezek rendesen ezen gazdaságukban laknak, abban maguk gazdálkodnak s ezen gazdaság föld­jövedelme elegendő egy öt tagú családnak ön­álló eltartására, de viszont nem haladja túl ezen jövedelemnek négyszeres mennyiségét", és a 27. §. végére a következő új bekez­dés tétessék:

Next

/
Oldalképek
Tartalom