Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-87

3gg 87. országos ülés márezins 27. 1882. öt - hat -hét évig kell segédlelkészkednie, mig meghivatik, ha később behivatnak, mily anomália keletkeznék ebből? Nem azt értem, hogy más fegyvereket kell forgatnia, mint az ige fegyverét, hanem, hogy például egy durva káplár alá kerül és ott oly igéket hall, melyek bizony az ő lelkületéhez nem illők, sőt gúny tárgyává is tétethetik. Méltóztassék a t. ház az illetőket ettől megkímélni. Ezért ajánlom elfogadásra Lessko képviselő ur módosítványát és ha ez el nem fogadtatnék, szükségesnek tartom, hogy beletétessék a szakaszba „segédlelkészi, vagy lelkészi alkalmazás". (Helyeslés.) Ifj. gr. Ráday Gedeon előadó : T. ház! Ez a szakasz lehető tárgyilagossággal és igen behatóan órákon át tárgyaltatott a bizottságban. A bizottság a jelentésben is szükségesnek tartotta azt különösen kiemelni, a mint Hegedűs képviselő ur is felemlíté, hogy a bizottságban többen felszólaltak és sérelmet láttak e szakaszban. De méltóztassanak a -dolgot gyakorlatilag venni, a mint van. Senki sincs ugyan feljogosítva, hogy feltételezze azt, hogy a lelkészi pálya kibúvóként használtassák fel a katonai kötelezettségre nézve, de ha ezen bekezdés egészen kihagyatnék'mint Lesskó képviselő ur ajánlja, lehetnek esetek, különösen egy hitfelekezetnél, hogy valaki a katonaságtóli félelemből atheologiai tanulmányokra'adná magát a nélkül, hogy a lelkészi pályára lépne és ezt felhasználná arra, hogy a katonai szolgálattól megmeneküljön. Hogy súlyos azon rendelkezés, miszerint az, a ki lelkészi alkalmazást nem nyer, elveszítse a kedvezményt, beismerem. Azonban azt hiszem, azzal, a mit Turgonyi t. képviselő ur indítványozott, még czélt érni nem lehet, mert méltóztassanak figyelembe venni azt, hogy én azon kitételt „lelkészi alkalmazást nyernek" egészen másképen fogom fel. Azzal, ha hozzátétetik az : „lelkészi vagy segédlelkészi alkalmazás", de az illető nem lelkészeti hivatalban alkalmaztatik, hanem elmegy tanítónak, vagy iskolatanítónak s tanárnak, ha a segédlelkészi czímet megkapja is, még segítve nincs. Akkor egészen máskép kellene megváltoztatni. A mi Vidoyich képviselő ur azon indítványát illeti, hogy a szakasz utasíttassák vissza a bizottsághoz világosabb^" szövegezés végett, méltóztassék elhinni, hogy a bizottság azt lehető részletesen tárgyalta, számot vetett minden körülménynyel és minden képzelhető sérelmekkel is és nem hitte, hogy ez ellen lenne kifogás. A mi a felszentelésre vonatkozólag mondatott, megjegyzem, hogy a bizottsági szöveg szerint nem minden felekezet papjaira értetik a felszentelés, mert hiszen épen azért változtatta meg a szöveget az utolsó bekezdésben és épen azért tette hozzá: „lelkész", illetőleg „segédlelkész", hogy azon hitfelekezetek papjai, kik nem szenteltet- I nek fel mindjárt pályájuk kezdetén, a felmentést szinte megnyerhessék. Kérem a t. házat, ne méltóztassék e sza; kaszt szövegezés végett a bizottsághoz visszaküldeni, hanem méltóztassék ezt elfogadni, ugy, a mint van. Különben azon szó beszúrása ellen „segédlelkészek

e ha azt méltóztatnak hinni, hogy ez segítene a bajon — bár meggyőződésem szerint nem segít — nekem kifogásom nincs. (Helyeslés a jobboldalon.) Szende Béla honvédelmi minister : T. ház! Én e szakasz szövegezését oly correctnek, világosnak s kielégítőnek találom, hogy mindenek előtt azt kell kérnem, ne méltóztassék elfogadni azon indítványt, hogy e szakasz szövegezés végett a bizottsághoz visszaküldessék. E szakasz, viszonyítva az 1868 :XL. t.-czikkhez, igen nagy előnyt nyújt a papoknak minden felekezeti különbség nélkül. Mi volt ennek iníentiója? Elismertetett, hogy egyházi s egyéb szempontokból a lelkészekre szükség van, ezeket funetióikban megzavarni nem lehet; kell tehát irányukban kivételt tenni, mindaddig, mig lelkészi functióikat végzik. Mindnyáj okát egy szabály alá vonni igen bajos, mert az egyházi szervezet más a katholikusoknál, más a többi hitfelekezeteknél és azért bajos volna más szövegezést megállapítani, mint a mely most tárgyalás alatt van. De viszont az itt felállított elven túlmenni és pl. azokat, kik theologiát végeznek, vagy bejelentik, hogy egyházi pályára lépnek, de azt később megunva, ott hagyják, szintén előnyben részesíteni, ez a törvény kijátszására vezetne. Ezt akarja megakadályozni e szakasz, még pedig nem úgy, hogy a lelkészek vagy theologusok, kik ott hagyják az egyházi pályát s még katonakötelezettségi korban vannak, tényleges szolgálat teljesítésére szoríttassanak, hanem ugy, hogy mint az 5-ik bekezdés világosan megmondja, az egyévi önkéntesi kedvezmény iránti igényök épségben tartatik. Én tehát, mert azt hiszem, hogy tökéletesen elég van téve minden kívánalomnak, mert a 2-ik bekezdésben ott áll „lelkészekké vagy segédlelkészekké" s az utolsó bekezdésben ott áll „felszentelt papok, illetőleg lelkészek és segédlelkészek" s ezért minden módosítás felesleges, mert egyebet sem tartalmazhat, mint a mit a szöveg, mely az egyházak jogait biztosítja, (Helyeslés jobbfelöl) ajánlom a szöveget elfogadásra. (Helyeslés jobbfelól.) Csanády Sándor: T. ház! Meggyőződésem szerint nem az itt a kérdés, hogy a jelenleg tárgyalás alatt levő törvényjavaslat a 68-iki törvényhez viszonyítva előnyösebb-e vagy nem azon egyénekre nézve, a kik a szellemi művelődés magasabb fokán állanak, hanem itt az a 1 kérdés, hogy a hazának azon ifjai, a kik a lel-