Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.
Ülésnapok - 1881-81
248 Sl. országos ülés márcriug 20. 1883. véiiyj a vaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául. {Hosszan tartó elérik helyeslés és éljenzés jobbfel81.) Ugron Gábor: T. ház! Személyes kérdésben kivánok szólni. (Halljuk!) Az előttem szólt t. képviselő ur arra hivatkozott, hogy miért nem tettem én le a közös hadsereg körében a tiszti vizsgát. Erre elég indokul szolgálhat szellemi tekintetben az, a mit válaszoltam azzal: hogy a miért ő nem tettele. (Derültség a szélső balon.) De ő hivatkozott arra, hogy Hoitsy képviselőtársara letette. Én épen azért nem tettem le a tiszti vizsgát, mert nem akartam ugy járni, mint Hoitsy t. képviselőtársam, a ki politikai nézetei miatt annyira üldöztetett, hogy kénytelen volt a közös hadseregben viselt tiszti rangjáról lemondani. (Igaz! a szélső balon.) Azt mondta a t. képviselő ur, ezen hiányt és mulasztást miért nem hoztam helyre. Én, a mint kiszolgáltam a közös hadseregben az egy éves önkénytesi időt, azután még egy év nem telt el, már megszereztem magamnak a katonatiszti bojtot a franezia hadseregben, a hol azt bizonyára megérdemeltem ugy, mint itt a 4 fal közt egy protectiót gyakorló commissió előtt megérdemeltem volna. (Tetszés a szélső balon.) Tehát teljesítettem ama kötelességet és megczáfoltam a kötelességmulasztásnak velem szemben felhozott vádját, mert ha nem tudtam volna megfelelni kötelességemnek ott, a hol a szabad ságért és a köztársaságért folyt a harcz, hol oly nagy hadsereggel, mini Németországé kellett küzdeni, bizonynyal nem szerezhettem volna meg magamnak kétszeresen is a tiszti állást. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Mocsáry Lajos: T. ház! A szőnyegen levő törvényjavaslattal szemben teljesen azon álláspontot foglalom el most az általános tárgyalás stádiumában, melyet az előttem szólott Ugron Gábor t. képviselőtársam előadott és kifejtett s miután a magyar hadsereg kérdése a függetlenségi párt programmjának egyik sarkalatos részét képezi s ehhez különböző alkalommal hozzá szólani magam is vettem magamnak bátorságot, megvallom tartózkodtam volna a jelen vitában való részvételtől, ha nem tartanám múlhatatlanul szükségesnek rámutatni ez alkalommal is arra, hogy a kormány miképeii gondozza Magyarország érdekeit, ha nem tartanám szükségesnek kimutatni ez alkalommal, hogy miképen respeetálja a magyar kormány Magyarország szentesített, sőt sarkalatosnak nevezett törvényeit, mert a szőnyegen levő törvényjavaslat előterjesztése mindkét tekintetben igen érdekes adatokat mutat fel. A szőnyegen levő törvényjavaslatból világosan látszik, hogy az nem magyar kezdeményezés következtében jött létre; a kiindulási pont nem az volt, hogy azon bajok orvosoltassanak, melyeket abban mi tapasztaltunk; a kiindulási pont, — világosán látszik — nem az volt, hogy azon szükségek és hiányok pótoltassanak, melyek saját szempontunkból felmerültek, hiszen, ha ilyen szempontokból indult volna ki a kormány, lehetetlen, hogy ne reflectált volna Magyarország pénzügyi körülményeire s mint azzal szoros kapcsolatban állóra, hogy ne reflectált volna arra, vájjon nem lehetne-e ezen három évi szolgálati időt akár részben, akár az egész hadseregre nézve egészben leszállítani. Ha Magyarország érdeke lett volna a kiindulási pont, miután oly nagy hiányát tapasztaltuk a honvédségi állományban a tiszteknek, a kormány felhasználta volna az alkalmat arra, hogy az egy éves önkénytesi intézménynek nagyobb kiterjesztése által pótolja a tiszti hiányt. Ha általában a magyar érdek szempontjából történt volna a kezdeményezés, daczára annak, hogy sokat felteszek a magyar kormányról, de azt még sem tettem volna fel, hogy oly változtatásokat indítványozzon, melyek 5—600,000 frtnyi kiadási plust eredményeznek. A honvédelmi minister ur azt mondja indokolásában s ma ismételte itt e házban is, hogy e törvényjavaslat nem egyéb, mint létesítése annak, a mi a 14 évi tapasztalás következtében szükségesnek bizonyult. Méltóztassék megengedni a t. honvédelmi minister ur, a mi ezen tapasztalást illeti, azt hiszem, nem a maga szemével nézett, nem a saját fülével hallott, mert különben nem azokat tapasztalta volna, melyek itt felemlittetnek, melyekre a törvényjavaslat alapítva van. Nem Magyarországba merült az fel, hogy három korosztályból nem került ki az ujonczjutalék, előbb megtörtént az Ausztriában; nálunk a három korosztályból mindig kitelt. Nem Magyarország szükséglete az sem, hogy esetleg a 4-ik korosztály is bevouassék s ez által még nagyobb tér engedtessék az osztrák tiszt uraknak a válogatásra s még inkább lehető legyen az, hogy a honvédség a kellő jutalékot meg ne kapja. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Azt hiszem, az sem magyar tapasztalás, hogy szükséges a tengerészeinél a szolgálati időnek négy évre emelése, mert nekünk a tengerészettel általában igen kevés bajunk van. Azt hiszem, ezt is az osztrák ministerek tapasztalfák és nem a t. minister ur; ne méltóztassék tehát saját tapasztalására hivatkozni. Azt hiszem, látszik ezen rövid észrevételekből is, hogy ezen törvényjavaslat behozatalánál Magyarország ismét csak passiv szerepet játszott s ismét csak az osztrák politika vontató kötelére lett állítva. Ismét látszik, hogy a t. kormány bármit cselekszik Bécsben, a közösügyek terén, soha sincs más kiinduló pontja, mint
