Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-80

222 ^ wf 2 &S»* älé* márczins 18, 1882. seregben érvényesíthesse. (Ugy van! a szélső bal­oldalon.) Felhozták, hogy ba külön véderő fog szer­veztetui sokkal többe fog kerülni. Vájjon az kerül-e többe, ha mi költünk 30 milliót egy intéz­ményre, a mely nem védelmez meg bennünket ós határainkat, vagy pedig ba költünk 35—40 vagy 50 milliót egy oly intézményre, a mely megvédi országunk integritását és biztosítja alkot­mányunkat. (Ugy van! a szélsb'baloldalon.) Nem az olcsó hadsereg a legjobb és nem az a had­sereg-intézmény a legczélszertíbb, a mely a leg­kevesebbe kerül. Mert ha ez volna a legjobb, akkor könnyen megtennék nekünk azt a szolgá­latot a poroszok vagy oroszok, hogy a hadsereg fentartására semmi áldozatot ne hozzunk, csak tűrjük el felsőbbségükeí; nem kellvén tartanunk hadsereget, nyugodtan szaporíthatnánk filléreinket az erre szükséges költségek megtakarításából. (ügy van! a szélső baloldalon.) Azt is felhozták, hogy a külön magyar had­sereg most nem valósítható, mert hiszen ma oly körülmények közt van Európa, hogy a külön hadsereg intézményének valósulta veszélyekkel jár. Elismerem, Európában most a fajháború foly. A nagyobb fajok egyesülnek, a kisebb fajok pedig felszabadulnak ; de vájjon ebből az követ­kezik-e, hogy mi akkor, midőn minden faj saját fegyveréhez nyúl és egyé Ínségének védelmére fegyvert ragad, akkor mi saját fegyverünket az idegen kezébe letegyük, kiszolgáltassuk fiainkat idegennek és várainkba idegen hatalmat bocsás­sunk be. (Ugy van! a szélső balfelöl.) Épen az, hogy a nemzetek fajháborúja megkezdődött, szol­gáljon nekünk intő például arra, hogy mi is gondoljunk arra a természeti igazságra, hogy a mely nemzet létezni akar, ép ugy, mint a növények és állatok közül, csak azok maradnak fenn, a melyek egyéniségüket és önálló szervezetüket a legjobban tudták kifejteni, a fajháborúban csak ugy képes fenmaradui, ha saját önálló létét és egyéniségét a legjobban tudja ki tudja fejleszteni. A mely nemzet saját fegyvereit nem viseli, az kiszolgáltatta magát és létét annak, kire fegy­vereit bizta; (ügy vari! a szélső baloldalon) a mely nemzet nem maga rendelkezik saját gyerme­keinek élete és vére felett, az önmaga mondott le saját életéről és fenmaradásáról. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Hiszen önvédelemmel birnak a természetben az állatok is, a legkisebb állat ugy, mint a legnagyobb: az oroszlánnak karma, a bölénynek szarva a méhnek fullánkja van, csak egy van, a minek nincs fegyvere, (Halljuk!) ez a here. (Egy hang a. szélső baloldalon : Táplálkozik a közösből!) Nagyon természetes, hogy a ház egy részének figyelme igen csekély, mert hiszen a nemzet életkérdéséről van szó. Volna szó csak személyekről, vagy élczekről, melyekkel szintén szolgálhatnék, mert hiszen a ház természetéhez tartozik, hogy minden, a mi a nemzet érdekére vonatkozik, az a házat nem érdekli. (Ugy van! Ügy van ! Zajos helyeslés a szélső baloldalon. Ellen­mondás a jobboldalon és felkiáltások : Rendre! Rendre !) Elnök: (Csengét.) Én a képviselő ur sza­vaira semmi megjegyzést nem teszek, csak arra kérem a képviselő urat, hogy mikor a tárgyhoz szói, akkor nem veheti igénybe az elnöki jogo­kat és nem szólíthatja meg a képviselőket ma­gukviseleteért. (Helyeslés a jobboldalon) Ugron Gábor: Nem neveztem meg senkit, a ház magatartásáról van szó. Ne csodálkozza­nak önök akkor, ha a nemzet figyelme is eltér ettől a háztól, (Ugy van! a szélső balfelől) ne csodálkozzanak, ha a nemzet megunva a hiába való várakozást, hogy a nemzet érdekével is foglalkozzanak s ne csak akkor, ha egyesek ér­dekéről van szó, más utakat fog keresni a nem­zet, melyen saját akaratát érvényesíteni fogja. (Ugy van! a szélső balon.) A közérdekeltség szelleme mely kis államokat is nagygyátett, a közérdekelfség hiánya Tolt az, mely a legnagyobb államokat is meg­semmisítette. Midőn a közérdekeltség oly csekély volt, hogy Athene el tudta nézni a fenyegető ellenség előnyomulását, akkor bekövetkezett az állam pusztulása. De midőn a közérdekeltség elég nagy volt, akkor Miltiades és Athén felfegyver­kezett népének hadseregével, a milyent mi is kívánunk, megállította a perzsa nagy tábort, melyet a megszokottság zsarnok korbácsa és az unalom hajtott egy tömegbe s győzelmi hadjá­ratra. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Rómát a közérdekeltség tartotta fönn, midőn a fórumon megvitatták az állam érdekeit, a kisebb és na­gyobb ügyeket és midőn a fórumon és a sená­tusban hozták azon határozatokat, melyeknek akképen szereztek érvényt, nem mint önök, hogy idegennek szolgáltassák ki a nemzet ifjúságát és fegyvereit, hanem felfegyverkezvén saját népö­ket, meghódították Italiát és a világot. De t. ház, ezen államoknál is bekövetkezett később az ér­dekeltség hiánya s Athén hiába metszette le a győzelem istenasszonyának szárnyait, hiába láa­czolta le Marst a hadak istenét Spárta, mert midőn a közérdekeltség megszűnt, Athén és Spárta elenyészet, mert nem saját fiait állította fegyverbe, hanem fogadott zsoldosokkal, idegen hadvezérekkel nyomult az ellenség elé. (Ugy van ! a szélső balolda­lon.) A római birodalom addig állott fenn, mig nem az intrigák s egyes szók feletti vitatkozások kel­tették fel a közérdekeltséget, hanem a nemzet nagy érdekei. A római birodalom is akkor pusz­tult el, mikor a helyett, hogy fiait fegyverezte volna fel, idegeneket fogadott légióiba s idegené-

Next

/
Oldalképek
Tartalom