Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-80

220 80. országos ülés márczins 18. 1882. katonai elem közt nemhogy kiegyenlítést és harmóniát hozott volna létre annak 12 évi fennállása óta, hanem az ellentéteket mind jobban sikerült kiemelni; mert mig a közös hadseregben a legénység és altisztek megfelelnek a néphadsereg szervezetének, addig a tisztikar nem egyéb, mint a régi zsoldos hadsereg szellemének megfelelőleg szervezett külön katonai szellem, külön katonai élet, külön katonai társadalom és külön katonai hazával biró organismus. {Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) A tisztikar szelleme képezi rendesen egy hadseregnek szellemét, mert a hadseregben az altisztek és legénység folyton változnak, de a tisztikar örökre megmarad s a kik újabbaD hozzájuk kerülnek, ezen kasztszellemnél fogva a régi szellemben nyerik további kiképeztetésüket és ezen tiszti szellem, mint ilyen nem felel meg azon alkotmányos nézeteknek, azon polgári szükségleteknek, melyek feltétlenül felmerülnek, hogy a hadsereg együtt érezzen a nemzette], hogy a hadsereg érzülete és törekvéseiben ne különbözzék a nemzet polgáraitól. Ha önök a hadsereg szervezetét figyelemmel kisérik és annak szellemét ismerik, meggyőződnek arról, hogy abban a hadseregben nem ismernek hazát, nem ismernek mást, mint csak egyedül a császárt. (ügy van! a szélső balfeló'L) Nem ismerik a magyar királyt, a ki a katona legfőbb hadura és a magyar királyt tekintetük előtt teljesen eltakarja az osztrák császár palástja. (Ugy van! a szélső bal felöl.) És mi ennek a következése? Az, hogy a hadsereg nem állami czélokat, nem magyarországi érdeket követ és szolgál, hanem ezen hadsereg — mint egy külföldi jeles iró nagyon jól mondja — a dinastia érdekeit és czéljait szolgálja. Már pedig engedhető-e; az alkotmányosság biztos alapon nyugszik-e ott, hol a hadsereg a tisztek szelleménél fogva nem az államnak fentartója igyekszik lenni, hanem egyszerűen csak az uralkodó háznak? (Tetszés a szélső baloldalon.) A hadsereg, hogy erős legyen, nem elégséges, hogy 8—9 százezer emberből álljon, kell, hogy abban több kapocs legyen, mint a mely kapcsot a fegyelem és iskoláztatás egy hadseregben létre tud hozni. Kell, hogy a hadsereg először néphadsereg legyen, vagyis a néppel együtt érezzen s együtt gondolkozzék. Vájjon a hadsereg melyik szellemet, melyik nép gondolkozását fogja képviselni: a magyar népét, vagy pedig a Lajthán túli népét? És mert nem egy a két nép, hanem különböző, mert a két nemzetnek gondolkodása nem egyező, hanem külömböző, mégis egy hadsereget akarnak fentaríani, tehát kell, hogy fentartsanak egy olyan hadsereget, a melyből hiányzik az együttérzés, egységes szellem. De nincs is egy állam, itt két állam van: Ausztria és Magyarország és mégis a hadsereg egy. De ha a haza eszméjét akarják, a melyért síkra száll, fárad, melyik államot akarják hazájául feltüntetni: a magyar államot, vagy Ausztriát, vagy pedig fel fogják tüntetni az egységes osztrák birodalmat, a mely egységes osztrák birodalom nem létezik ? Tehát azt hiszik, hogy a katona e nem létező gondolatért, eszméért fogja magát feláldozni. De a hadseregnek adhat még szellemet a történelem maga: de hát melyik történelem adhat a közös hadseregnek szellemet? Hiszen nem egy a magyarok története az osztrákok történelmével, sőt ugy a kiindulási pont, mint az eszmék, melyek körül e két ország területén harezok vívattak, miudig különbözők voltak, sőt nemcsak különbözők, hanem ellenségesek is. (Tetszés a szélső baloldalon.) Tehát nem adhatja meg a történelem a hadseregnek a szellemet, mert két történelemmel bírunk és csak egy hadsereggel rendelkezünk a kettős monarchiában. De a népek aspirátióit sem szolgálhatja azon hadsereg. Hiszen a magyar népnek, mint rokontalan elszigetelt fajnak aspiratiója egészen más, mint a Lajthán túl lakó németeké, a kik hatalmas és pedig a dicsőség árjában úszó fajrokonokkal birnak. Tehát milyen aspiratiót fognak belelehelni azon hadseregbe, melyet most elfogadni akarnak? a magyarok aspiratióját-e, avagy a Lajthán túli németek aspirátióit? Ezért fenn nem tartható az egységes hadsereg, hanem hogy ha önök a monarchiának és különösen Magyarországnak védelmét szilárdabb alapokra akarják fektetni, kell hogy behozzák a külön hadsereg intézményét. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) És be is lehet hozni, minden megrázkódtatás nélkül és a jelenlegi intézményből kifejtve, egy pár év alatt és mégis szilárdan, a nélkül, hogy a hazának védereje csak egy pillanatra is meg lenne ingatva. Ki lehet fejteni a területi divisiók keresztülvitele, továbbá a magyar ezredbeli tisztek külön előreléptetése által és közigazgatási tekintetben — mit az 1867. évi XII. t.-cz. nem vesz ki •— a honvédelmi ministeríum alá való helyezése által, a nélkül, hogy csak egy katonával is kevesebbje legyen Magyarországnak, mint vau ma és a nélkül, hogy a vész pillanatában kisebb védelemre számíthatna a korona, mint számít ma. A közös védelem nem abban áll, hogy a védelemre szolgáló haderő is egy legyen. Mi a véderő szervezetének intentíója? Az, hogy a békében előkészíttessenek, begyakoroltassanak, szóval megteremtessenek azon seregek, amelyekre a háborúban szükség leend. Tehát a háború hadseregei a békés idő productumai s vájjon kevésbbé lesz-e megvédve a magyar király a pragmatica sauctió alapján, ha hadseregünk külön szerveztetik ? Én azt hiszem, hogy nem szükséges az, hogy egységes legyen a hadsereg