Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-80

80. országos ülés márezius 18. 1882. gjQy adnak kifejezést, hogy jelezzék pártállásuk egyik alapelvét — addig másrészt én az ő ebből kifolyó következtetéseiknek épen az ellenkezőjéről va­gyok meggyőződve. Az Ő nézetök szerint ugyanis egy Önálló nemzeti hadsereg felállítása által anyagi áldozatokban is nevezetes megtakarításo­kat lehetne elérni., egyszersmind pedig az ország biztonságát csakis igy lehetne állandóan és nagy mértékben biztosítani. T. ház! kétségbe vonha­tatlan és biztos kiszámításokon alapul azon állí­tásom,* mely szerint, még ha lehetséges volna is egy ily önálló nemzeti hadsereg felállítása, de me.ynek lehetetlenségéről ez idő szerint, ugy hiszem, hogy a különvélemény beterjesztői is épen ugy meg vannak győződve, mint én, (Élénk ellenmondás a szélső baloldaton) az mindenesetre sokkal nagyobb anyagi áldozatokat venne igénybe és alig hiszem, hogy nagyobb mérvben biztosí­taná hazánk megvédését, bármely ellenség ne­taláui megtámadása ellen, mint jelenlegi had­seregünk. Mert egy önálló hadsereg felállítása, felszerelése és fentartása mindenesetre bele ke­rülne az országnak évenkint legalább kétszer annyi pénzébe, mint most; és szükség esetén hazánk megvédésére aligha volna, ugy mint jelenleg 800,000 tökéletesen felfegyverzett és kiképezett katonánk. A külön véleméu}' állítása szerint eddigelé még nem használtattak ki az 1867 : XII. t.-cz. 11. és 12. §§-ai érteimébea a magyar ország­gyűlés részére biztosított előnyök sem. Különö­sen nem, mi a hadsereg felszerelését illeti, mely nem vétetett ki a magyar országgyűlés intézke­dése alul; holott ezen irányban jelenleg csakis a közös kormány intézkedik. Mindenek előtt meg kell jegyeznem, hogy a fent idézett törvény szakaszaiban a „felszere­lés" szó elő sem fordul; van szó igenis az elhelyezés és élelmezésről. Mindazonáltal, a mi a hadsereg élelmezését és felszerelését illeti, arra nézve a magyar delegátió minden évben gyakorolja az ellenőrzést. Felszólítja a hadügy­ministert annak kimutatására, hogy a hadsereg felszerelésére és élelmezésére szükségelt tárgyak szállításánál a magyar iparosok és vállalkozók, mily arányban részesittetnek. És merem állítani, hogy ezen irányban a közös hadügyminister lehetőleg előzékenyen és részrehajlatlannl jár el. Mert mind azon felszerelési és élelmezési ezik­kek, melyek hazánkban előállíthatók a quota arányában, sőt egyes czikkeknél még magasabb arányban is magyar iparosok és vállalkozók által szállíttatnak. De hogy a hadsereg élelmezé­séről és felszerelésről a közös hadügyminister gondoskodik és hogy mindezek az ő felelőssége alatt történnek, az igen természetes. És én nem is képzelem, hogy bárki komolyan azt óhajtaná, hogy a magyar országgyűlés vegye évenkint tárgyalás alá a közös hadsereg felszerelési és élelmezési szükségleteit. Azt mondja továbbá a különvélemény, hogy ugy egész Európában és igy nálunk is már évek óta beállolt a közgazdasági és védelmi érdekek között a disharmonia. Mellékesen meg­jegyezem, hogy nem valami új dolog. Mert mi­óta a világ fennáll, a közgazdasági érdekek a védelmi érdekekkel minden alkalommal ellentét­ben voltak és abban is fognak maradni és igy én is elismerem az ezek közötti disharmonia létezését; sőt még tovább is megyek és azt állí­tom, hogy nincs ma Európában egy állam sem, bármely rendezett pénzviszonyai is legyenek, mely képes lenne még évek hosszú során át hadseregét a jelenlegi létszámban, sőt azt csak­nem évről évre fokozva és emelve, fen tar tani és igy a hadsereg fentartására évenkint 100 és 100 milliókat áldozni. Mert, ha ez még sokáig igy maradna, ugy az egyes államokat nem a netaláni háború, de az ily módoui felfegyverke­zett béke fogja megtámadni. Mindazonáltal, t. ház, azt hiszem, hogy a jelenlegi viszonyok között akár délnyugat, akár éj szakkelet felé tekintünk, nem lehetünk egész Európában épen mi az elsők, kik a lefegyverkezést megkezdjük. Nekünk igazán nem volna tanácsos épen most véderőnk szervezetét felforgatni és nagyobb mérvű reduktiók által hadseregünk harczképes­ségét kétségessé tenni. Bár javasolják önök a hadsereg nagyobb mérvű reductióját és vállalják el ezért a fele­lősséget, én azonban azt hiszem és reményiem, hogy a magyar törvényhozás óriás többsége, különösen ez idő szerint ezeu felelősségben önökkel osztozni nem akar és nem fog, (Felkiáltások a szélső haloldalon: Elég baji) És ha a külön­vélemény t. beterjesztői elismerik azt, hogy fon­tos és elkerülhetetlen, miszerint a véderő hatal­massá fejlesztessék, akkor ne méltóztassanak mindjárt utána folytatólagosan kifejezést adni fzon nézetüknek, hogy mindazonáltal bajainkon csakis nagyobb reduktiók által a hadseregben lehet éi kell segíteni. Mert bizton merem állítani, hogy véderőnket nagy reductiók által igen is gyöngí­teni, de hatalmasabbá tenni nem fogjuk. Ez alkalommal legyen szabad í. ház, egy állítást koczkáztatnom, mely bár nem hangzik sem kellemesei), sem népszerűen, de legbensőbb meggyőződésem kifolyása és ez az: hogy mi különösen kulturális viszonyainknál fogva a tény­leges szolgálati időt leszállítani, az egyévi ön­kéntes! intézményt pedig nagyobb mérvben ki­terjeszteni, továbbá a hadsereg létszámát tete­mesen reducáini, ugy, hogy ezea intézkedések által jelentékeny évenként több milliókra menő megtakarításokat érhessünk el, teljességgel nem vagyunk képesek a nélkül, hogy kétségessé ne

Next

/
Oldalképek
Tartalom