Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.
Ülésnapok - 1881-79
79. országos ülés márczins 11. 1882, 197 mot és a belföldi gyártmány fogyasztási adóját. De létezik egy harmadik tétel, mely hazai gyártmányunkra s annak fejlődési képességére nagy befolyással vau s mely ha jól értettem, a felszólaltak figyelmét egészen elkerülte. Ez az a viszony, mely szerint a hazai gyártás tulajdonképen csak finomítás, hogy a hazában jelenleg még nincsenek kőolaj források s e szerint a nyers anyagot külföldről vagyunk kénytelenek behozni. Legyen szabad e viszony megvilágítására röviden vázolnom a hazai gyártás viszonyait. Méltóztatnak tudni, ;hogy jelenleg Magyarországon a petróleum finomítás csak az ország délkeleti részére szorítkozik, oda, hol érintkezésben vagyunk azon országokkal, hol a nyersanyag termeltetik, t, i. Romániával és Gralicziával. Létezik itt nyolez finomító gyár, ezek közül egy-egy Marosvásárhelyen, Alsó-Tömösön, Sósmezőn, a többi Brassó területén. Ezen hazai gyártásnak két hatalmas versenytárssal kell küzdenie. Egyik s szerintem a veszélyesebb, a gácsországi gyártás, másik az amerikai verseny. Egy harmadik majd később fog a hareztérre lépni s ez talán döntő befolyással lesz a hazai gyártás jövő fejlődésére. Jelenleg két versenytárssal van dolgunk. Vegyük legelőször a hazai gyártás viszonyát a gácsországi versenynyel szemben. A gácsországi finomító gyárak azon igen előnyös helyzetben vannak, hogy magában az ottani ásványbányákban termeltetvén a nyers anyag, nem fizetnek beviteli vámot és vitelbért, mert rendesen közvetlenül a gyár mellett van a gyártelep. Ezzel szemben kénytelenek a hazai gyárak Romániából hozni a nyers anyagot. Az előállítási költségek, melyek a versenyképesség szempontjából itt mérlegelendők, következők. Miután azon számítási kulcs szerint, melyet beszédének néhány helyén a t. előadó ur felemlített, két métermázsa nyers anyagból egy métermázsa finomított készlet állíttathatik elő. Tehát egy métermázsa tiszta gyártmányra esik két métermázsa nyersanyag. Ezután a beviteli vám aranyban bruttóra számítva, a jelen vámlariffa szerint 60 kr. E két métermázsa nyersanyag az arany ágio figyelembe vétele mellett nettóra számítva, kerekszámban 1 frt 60 krt tesz 1 métermázsa finomított petróleumnál. Ehhez méltányosan hozzá lehet adni a vitelbért, melyet a hazai gyárak kénytelenek a romániai forrásoktól a gyártelepig fizetni, mely két métermázsa után 80 krra számítható, ugy hogy ez az 1 frt 60 krral együtt 2 frt 40 krt tesz. A jelenleg fennálló vámtarifa szerint tehát a hazai gyártás minden egyes métermázsa finomított petróleum után 2 írt 40 krral hátrányosabb helyzetben van, mint gácsországi versenytársa. És ezen hátrányos helyzet még az által sem egyenlíttetik ki, hogy a gácsországi petróleumnak, ha be akarják hozni Magyarországra, na gyobb útja és drágább vitelbére lenne. Ezen két versenytárs találkozik Debreczenben, Nagyváradon és Budapesten. Legyen szabad ez érintkezési pontokra néhány jegyzetet közölnöm, mely mindkét petroleum-nemre vonatkozik s mely kimutatja, hogy a gácsországi petróleum vitelbére részint csak csekély mértékben nagyobb, részint sokkal csekélyebb a magyarországinál. Vegyük a számítás kiindulási pontjául a gácsországi petróleumra nézve a legnagyobb gácsországi gyárat Gribowot. Gribowtól Budapestig egy métermázsa vitelbére 1 frt 25 kr., Brassótól Budapestig 1 frt 14 kr., tehát 18 krral csekélyebb. Azonban vegyük ne Budapestet, mint elárúsítási helyet, hanem felső Magyarországot, mert ekkor tisztán áll a helyzet a tekintetben, hogy a gácsországi petróleum oda olcsóbban szállítható, mint Brassóból. Tehát még a szállítástételek sem enyhítik ezen hátrányos helyzetét a hazai gyártásnak szemben a gácsországival. A gyárosok ügyessége, fürgesége és mérsékelt igényei mellett, eddig kiállotta a hazai gyártás a versenyt. A versenyképesség nagy veszélynek volt kitéve azon tárgyalások és alkudozások alatt, a melyek alapján e törvényjavaslat benjnvjtatott. Nyilvános dolog, tehát nem árulok el titkot és nem követek el indiseretiót, ha azt hozom fel, hogy az osztrák pénzügyministernek az volt szándéka, hogy a jelen szakaszban 68 krra kikerekített vámtétel 1 frt 30 krig emeltessék fel. Nem akarok arra utalni, hogy az osztrák pénzügyminister véletlenül gácsországi; de meglehet, hogy ez is volt befolyással azon elhatározására. Tény, hogy a tendentia oda irányult, hogy a nyers anyag után fizetendő vám tetemes része 120°/°kal felemeltessék. Mi lett volna ennek hatása, ha csakugyan meghajolt volna-e kívánalom előtt a magyar kormány? Méltóztatnak tudni, hogy a beviteli vám nem a gácsországi gyárakat, hanem a hazai ipart sújtja és igy a vámemelés igen káros és hátrányos lett volna a hazai gyártmányok versenyképességére nézve, mert egy métermázsa hazai gyártású petróleum 4 írt 20 krral lett volna sújtva. Méltóztassanak figyelembe venni, hogy az árú maga csak igen csekély árral bir és hogy a hazai petróleum ára 14 frt per métermázsa. Már pedig 14 frtnyi értéknél 4 frt 20 krnyi előállítási különbség tönkre tette volna és kizárta volna a hazai gyártmány versenyképességét. A magyar kormányt illeti nézetem szerint azon negatív, de mégis meglevő érdem, hogy a contemplált vámfelemeléssel szemben határozottan és sikerrel védelmezte a hazai gyártás érdekeit. Ezért én a kormánynak köszönetemet fejezem ki. Minő lesz a jelenleg contemplált vámtételek mellett a hazai gyárak
