Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-78

78. orsságos ülés márczins 13* 1882, 181 csak meg kell említenem. Világos ebből tehát, hogy ha azon berendezések nagyrészben meg vannak és a nagy tőke folytán Anglia magát ilyesekkel később is olcsóbban láthatja el, a mihez hozzájárul, hogy Anglia jobban ért a gázkészítéshez és olcsóbb vámja van, mint nekünk és szemben viszont a kőolajvám meglehetősen nagy, sőt még bizonyos nemű petróleumra tilalom is áll fenn: világos — mondom — mindebből, hogy Angliában a petróleum használata nem oly jutányos, mint a gázfogyasztás. Ugy hiszem, most már nem lesz kifogása a t, képviselő urnak sem neheztelt állításom alapossága ellen. De ugyanezen adatokból más következtetést is vonok le, t. ház. Fräncziaországban sem oly nagy a kőolajfogyasztás, mint nálunk és az általam felhozott adatok egyrésze ezt is valószínűnek tünteti fel. Fräncziaországban a kétszer finomított repczeolaj fogyasztása különösen a jobb házakban, nagyon el van terjedve. E mellett természetesen a gáz is. Hogy ez igy van, arra nézve felvilágosítással szolgálhat bármelyik helybeli lämpaárús, a ki azt fogja bizonyítani, hogy ha a Francziaországból ideköltözött egyének lámpát akarnak venni nálunk, akkor rendesen moderateurlátnpát kérnek. De hiteles adatok is vannak kezemben e részben. Ugyancsak az osztrák pénzügyminister előterjesztése szerint a vám Fräncziaországban 37 frankot tesz. Ezen vámtétel m; ilett volt a lefolyt évek átlaga szerint Francziaország évi jövedelme 16 millió. Á 16 millió elosztása utján kiszámíthatjuk,, hogy 432,000 mázsa volt a szóban levő évben Francziaország átlagos kőolaj-behozatala, vagyis valamivel több, mint Magyarországé a múlt félév alatt. Nem lehet ennélfogva azt mondani, hogy a gazdag országok gazdagságuk arányában fogyasztják a petróleumot, mert a dolog természetéből foly, hogy az inkább a kevés tőkével rendelkező népek világító anyaga. Ennélfogva Magyarországon e czikk megvámolása nem esik ugyanazon tekintet alá, mint más országokban, hiába hivatkozik ezért valaki arra, hogy Fräncziaországban, vagy Olaszországban a vám milyen nagy, mert ennek, a viszonyok különböző volta miatt nagy nyomatéka nem lehet. De következik ebből még az is, hogy a kőolaj árára befolyással bírhat a vám, a mint ezt az említett két ország példájánál láttuk. A t. előadó ur ezt nem vonja ugyan egészen kétségbe, ő csak azt mondja, hogy a vámemelés csakis bizonyos tekintetben fog az árak alakulásánál érezhető lenni, de felemlíti, hogy 1871 óta az árak folyton hanyatlottak s reményli, hogy ezentúl is hanyatlani fognak. Erre t. ház egy pár megjegyzésem van. Először is én nem hiszem, hogy a petróleum áránál a hanyatlás határnélküli lehetne. Sőt hiszem, hogy e határhoz nem vagyunk már messze, mert a tapasztalat például azt bizonyítja, hogy a mily mértékben sújtották az államok ezen árúczikk fogyasztását Európában, azon mérvben a petróleum átalában rosszabb lett. Különben képtelenség is, hogy ugyanazon munkaértéket adhassa valaki sokkal kevesebbért. Szakértők véleménye szerint, mióta az adó Európában felemeltetett, Amerika sokkal nagyobb mértékben küld kevésbbé jól finomított árúkat oda. Azon robbanások és a kőolaj által elégések esetei, melyekről mindennap olvasni lehet a lapokban, nagyrészt a fogyasztás megterheltetésének természetes következményei. A nép t. i. az olcsót keresi és fogyasztja mindenütt, ha csak — mint Angliában — az állam nem gondoskodik róla és el nem tiltja az ily tűzveszélyes árúk behozatalát. Ez alakban tehát a vámemelésnek minden esetre volt hatása és ilynemű hatást attól tovább is várhatni. De fesz hatása a kiskereskedelemben is, a hol nem mázsánként, hanem kilogramm és literszámra szokták venni a kőolajat. A kereskedőnek itt a vámemelés következtében nagyobb üzlettőkére lévén szüksége, annak költségeit mindenesetre be akarja majd a fogyasztótól szedni. A törvényjavaslat ellen végre még azon kifogást teszem, hogy az az ásványolaj adót is vámvédelemmel meghonosítja. És e tekintetben tökéletesen egyetértek Wahrman Mór t. képviselő úrral, hogy a fogyasztási adónak e neme mindenesetre nehezíteni fogja a fogyasztási adók kérdésének a maga idején való czélszerü megoldását. De az a védvám, melyet az ásványolajadó behozatalánál a kormány állítólag a mi iparunk részére akar biztosítani, nézetem szerint czélját el fogja téveszteni, mert az oda hat, hogy az osztrák ipar, különösen a gácsországi ipar még nagyobb mértékben fejlődjék, a behozatal onnan még nagyobb legyen, mint eddig volt és ennél fogva a mi károsodásunk e részben is határozottabbá váljék. Itt az iparvédelemnél föl kell említenem azon különbséget, mely a magyarországi és a gácsországi ipar közt létezik. Magyarországban legalább eddig kiaknázott petróleum-források nincsenek, hanem a nyers anyagot Romániából kell behozni. Ellenben Grácsországban ha nem is nagyon kitűnő minőségű olajat szolgáltató, de bő források vannak. Ily körülmények közt az egyiknél az életképesség határozottan konstatálható, mig a másiknál ez az üzletemberek vállalkozási szellemétől és ügyességétől függ. Azt mondta a t. előadó ur, hogy korrektivumul fog szolgálni e tekintetben egy pár körülmény a gácsországi petróleum terjedésével szemben. Ilyen korrektivum nézete szerint először az, hogy a minőség sokkal