Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-78

78. országos ülés márczius 13. 1882. 179 A mi pénzügyi politikáikat röviden nem lehet más által jobban, találóbban jellemezni, mint ha azt mondjuk róla, hogy mellette az államháztartás szakasztott mása a Danaidák feneketlen hordójának. {Ügy van! a baloldalon.) Bőven kifejtetett a költségvetési általános vita folyamán e padokról, hogy miuő eljárást követ a t. kormány e tekintetben és én megvallom, az a két nagy elv, a melyet Wahrmann Mór t. képviselő e tekintetben épen az előbb felhozott, engem nem győzött meg a kormány pénzügyi politikájának helyességéről. Sőt állítom, hogy 1879 óta az általános pénzügyi politikából minden pénzügyi intézkedés ellen meríthető indok fokozott nyomatékkal bir előttem, mert azóta a helyzet a zárszámadások és az idén előttünk volt költségvetés tanúsága szerint rosszabb lett és mert a pénzügyi kormányzat felfogásában oly ingadozás észlelhető, a mely most még kevésbbé tartalmazza a kibontakozás biztosítékait, mint az előtt. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ezen általános indokon kivül felhozattak részünkről a törvényjavaslat szerkezetéből merített és ellene szóló érvek is- Ez indokokat én most is magaméivá teszem. Elismerem én, t. ház, hogy a petróleum bizonyos mérvű megadóztatást eltűr; de azt el nem ismerhetem, hogy a megadóztatásnak azon mérve, a mely most itt javasoltatik, oly igen csekély lenne. Hiszen a felemeltetni javasolt vám az eddigi vámnak 166%-át képezi. És tekintetben a t. előadó urnak a százalékos számítás ellen felhozott kifogásai nem szólhatnak nekem, meri én nem az értékre, hanem a régi vámra vonatkoztatom eme számítást. Ellenvetéseimet a törvényjavaslat ellen három pontban foglalom össze. (HalljvA!) Először is t. ház, én a törvényjavaslatot elvetendőuek tartom, mert a kőolajvám nagymérvű felemelése kétségkívül sokkal jobban fogja sújtani a szegényt, mint a gazdagot, (ügy van! baloldalon.) Másodszor ellenzem azt, mert ha a vámnak ily mérvű felemelése a létező fogyasztást észrevehetőleg nem fogja is csökkenteni, de mindenesetre nehezíteni alkalmas a világítás használatának szerintem nagyon khánaíos terjedését. Harmadszor ellene vagyok e javaslatnak, mert az ipar és különösen az osztrák ipar javára oly vécívámot létesít, mely az előttem szólott képviselő ur által kifejtett eredményekre fog vezetni. Első állításom alapos voltát kétségbe vonta mind a t. előadó ur, mind pedig "Wahrmann Mór t. képviselőtársam. Ok azon stereoíippé vált ellenvetéssel élnek, hogy bizonyos arányosság van a kőolaj-fogyasztásnál a szegények és gazdagok között. A legérdekesebben van ez az osztrák kormány előterjesztésében formulázva, a mely erre vonatkozólag a következőket mondja : „Nem szabad figyelmen kivül hagyni, hogy az ásványolaj fogyasztásának nagysága a fogyasztó jövedelméhez mérve bizonyos általános arányosságot tüntet fel, mivel a jómódú nagyon élénk világítást szerez magának és azért több ásványolajat fogyaszt, mint a nem jó módú, a kinek kis petróleumlámpája az ásványolaj nem nagyon magas tétellel való emelésénél csak csekély mérvű teherrel illettetik." Itt mindenekelőtt azon kérdés merül fel, hogy hát vájjon a vámnak 166°/

c-kal való emelése oly szerfelett csekély emelés-e ? Hiszen maga az osztrák pénzügyininister elismerte, hogy a legkisebb lámpánál a fogyasztási adó behozatala, illetőleg a vám emelése folytán egy frtnyi teherszaporulat fog beállani. A t. előadó ur a pénzügyi bizottság jelentésében mesés dolgokat tud beszélni nekünk az ásványolaj-világítás olcsóságáról. O e tekintetben azt mondja, hogy a kőolajjal való világítás egy óra alatt nem kerül többe, mint 0051 krba. Ezen számításnak értéke kimutatható, ha 3 órát veszünk fel minden napra és igy egy évre kerek számban ezer órát s az idézett számot ezzel szorozzuk, mert ekkor kitűnik, hogy a pénzügyi bizottság számítása szerint egy évre 51 krba kerülne egy kis lámpásban fogyasztott kőolaj. Hogy ez mennyire nem állhat, mutatja az osztrák pénzügymioister már említett számítása, a ki azt állítja, hogy a legkisebb lámpánál 1 forintnyi teherszaporulat fog beállani. A dolog egyébiránt a következőképen áll. (Halljuk!) Én is éltem szakértők tanácsával és tőlük tudtam meg, hogy a legújabb viszonyok közt mennyibe kerül a petróleummal történő világítás egy óra alatt. Ugyanaz a czég, a melyre a t. előadó ur hivatkozott és a melyre hivatkozik az osztrák pénzügyminister is előterjesztésében, legközelebb részemre kiszámította, hogy a kilogranmionkint 20 krba kerülő olajból egyegy órai világításnál — mert meg kell határozni, hogy milyen körülmények között történik a világítás, a mi azonban a pénzügyi bizottság jelentésében nem található fel, — egy 7 milliméter széles béllel ellátott 27 mm. hosszú és 24 mm. magas lángot adó lámpával került a kőolajjal világítás egy óra alatt 0'28 krajezárba, a mi egy év alatt 2 forint 80 krt tesz. Ha pedig azon óraszámot veszem, melyet az osztrák pénzügyminister is használt, t. i. ezerszáztiz órát évenkint, akkor kijön 3 forint 10 krajezár. Ennyibe kerül a legkisebb lámpánál a világítás. És ezzel szemben az egy frt teher-szaporulat nem olyan csekélység, mert méltóztassanak azt venni, hogy ez csupán az egység és a hány ily kis lámpa van az országban, annyi egy forinttal fog a szegény ember terhe ezúttal növekedni. És kérdem, mit lehet az ilyen 7 mm. széles 23*