Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.
Ülésnapok - 1881-77
77. országos ölés niárezius 11. 1882. 163 Elmondja a főváros, hogy az adókezelési rendszer, a legeslegutolsó azok között, a melyek a continens államaiban egyátalán előfordulnak. Elmondja, hogy igenis a főváros költségén, saját házi pénztárának terhein kezelteti az állam saját adóját. Ez olyan eredményekre vezet t. képviselőház, hogy ezen kezelési költségek évenként 213,940 frtba kerülnek és a tisztán a fővárost megillető adót 8 százalékkal érintik. De tovább megy a kérvény t. képviselőház: elítéli az egész adókezelési rendszert és ezért tartotn én ezen kérvényt különösen fontosnak. Kimutatja t. képviselőház, az ország fővárosa azt, hogy a mig Budapesten 9 millió frt adónak beszedése 213,490 frtba kerül, ugyanazon adónak a beszedése 30 millió frt erejéig Bécsben 191,652 forintba kerül. Kimutatja tehát t. képviselőház, hogy nálunk 9 millió frt adónak a beszedése sokkal többe kerül, mint 30 millió frt adónak beszedése Bécsben. ISío igen t. képviselőház, ha a tanulmányozásról akarunk beszélni, én nagyon sajnos jelenségnek tartanám, ha a í. pénzügyminister ur mai napig sem tanulmányozta volna ezen kérdést és nem foglalkozott volna i'yen, nemcsak az ország fővárosát, hanem valamennyi municipiumot egyaránt érdeklő életérdekekkel, (ügy van! a zzélsö baloldalon.) De igen t. képviselőház, megmondja a főváros azt is — és itt szó szerint akarom a kérvényt idézni — hogy „ A fővárosnak a viselt terhekfcel őt saját hatósága területén megillető önállósága nincs, ettől a főváros a behozott adónemek körüli intézkedések s az adófelügyelőségnek a főváros hatósága rovására teljhatalmúvá tételével megfosztatott; s a főváros az adóügyekben csak mint kivető gép és adóvégrehajtó közeg szerepel, a rendelkezési jog az adófelügyelőség kezébe tétetvén le." Hangos, méltó és hozzáteszem méltóságteljes elítélése egy oly intézménynek, a mely ebben az országban fájdalom! a legutóbbi évtized ajatt megho osult. Az adófelügyelőségi intézményről szólani fogok majd később. De igen t képviselőház, mit tárgyal a kérvénynek második része? Tárgyalja azt, hogy a betegápolási költségekkel a főváros mily jogtalanul terheltetik. Itt ismét kiemeli a főváros azt, hogy a főváros területén egyetlenegy kórház, egyetlenegy olyan betegápolás! intézet nem létezik, a mely az állam költségén tartatnék fenn. A continensen, Európa összes államaiban egyetlen fővárosban nincs rá példa, hogy az állam alattvalóival szemben oly mostoha volna, hogy még a betegápolásról sem gondoskodnék. Igenis a főváros saját költségén tart fenn 3 kórházat; azonkívül most legutóbb megszavazta 1 millió 2 százezer forinttal egy új kórház felállítását. Midőn ezen humanitárius intézkedések az ország pénzén gyümölcseiket megtermik, akkor az administrátiónál fogva ezen gyümölcsöket, ezen sikert érti a t. kormány saját előnyére kizsákmányolni. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) De t. képviselőház, a főváros jogos panaszt emel az igazságügyi administrátió ellen is. Kimutatja a főváros, hogy a kézbesítési intézmény, mely kétségkívül az államot kellene, hogy terhelje, 8,000 — mond — nyolezezer írtjába kerül évenként a fővárosnak. Ezt jogosnak, méltányosnak senki el nem fogadhatja. A közoktatási költségeknél kiemeli a főváros, hogy ő kilencz év alatt 300 ezer forintot meghaladó költségnövekedéssel tartja fenn az ipartanodákat, reáliskolákat, középiskolákats a tanintézetek fentartására közel 3 millió frtot fordított a legközelebbi múltban. Azért t. ház, a kormány egy bizonyos ideig segélyezte is a fővárost, dejcsakhamar megszüntette a segélyt, mi által most jogos panaszra szolgáltatott okot, ugy hogy most a főváros kéri, hogy legalább a reáliskolákra fordított 70,000 frt erejéig az állam őt segélyezze. Mert a t, ministerelnök ur fejével tagadólag int, felolvasom a következő passust, melyben a főváros szóról szóra ezeket mondja: „A főváros főreáltanodákat tart fenn, melyek, ha helyben nem léteznének, ilyeneket a kormánynak kellene mulhatlanul létesíteni és fentartani. Ezek fentartäsával a főváros törvényhatósága a kormány helyett teljesít a hazai ifjúság szakképeztetése czéljából mulaszthatlan kötelességet." Itt ismét áll az, hogy a kormány akkor, ha a közoktatási eredményekről van szó, tud azzal dicsekedni, de hozzájárulni az eredményhez nem hajlandó. (Ugy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Áttérek az utolsó tárgyra, t. i. az országos utak fentartására. (Halljuk!) Kirívóbb igazságtalanság valóban alig képzelhető t. ház, mint az, melyet kém T telen eltűrni Budapest fővárosa. Miről van itt szó? 1867-ig a főváros maga kezébe a közmunkaváltsági adót, de kénytelen volt azt az országos alapba beszállítani. Innen azután elérte azt, hogy ezen költségek neki megtéríttettek. 1867 utáa egy új alku jött létre, mely szerint nem volt köteles beszállítani az adót és csak a felesleget adía át. Most 1880 óta újabb stádiumba jutott az ügy. Budapest fővárosa ugyanis a közmunkaváltsági adót a közmunkák tanácsának rendelkezésére adja és ezáltal odajutott a főváros, hogy nemcsak ezen adó beszedése körüli költségeket viseli, hanem sajátságából fedezi az országos utak fentartására szükséges költséget, ugy hogy e czímen elkölt egy év alatt 212,161 frtot. A mit a főváros kér, az nem egyéb, mint az, hogy jog és méltányosság gyakoroltassák. Nincs egyetlen egy törvényhatósága sem az országnak, mely saját pénzén állami utakat tartana fenn. És kérdem t. ház, mi jogosítja fel 21*
