Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-73

110 73. országos ülés márczins 7. 1882. tudni, hogy magyar tüzérezredek és aknász­vagy utász-csapatok azelőtt egyáltalában nem léteztek. Az általános védkötelezettség behozatala óta, vagyis a védtörvény keretein beíül azon­ban, a rendes hadseregnél óriási haladás történt ezen a téren és nem hiszem, hogy a t. képviselő ur, a ki honvédtiszt volt —• mint szavaiból értettem — és talán most is az, a ki mint látom, foglalkozott is ezekkel a dolgokkal, ne tudná, hogy jelenleg vannak tüzérezredek, me­lyeknek a legénysége magyar és vannak utász­és aknász-osztály ok, melyek magyarok és vadász­zászlóaljak, a melyek szintén magyarokból állanak. Egyáltalában a rendes hadsereg keretén belül igen nagy haladás történt e tekintetben. És én hiszem, hogy a nemzetnek mindig meg­lesz ez óhajtása és fel fog szólalni sikerrel a jövőben is. Ha pedig egyszer a hadsereg con­tingense e részben ki lesz elégítve, követelni fogja, hogy azon egyének, a kik a hadseregben tüzérek, utászok, aknászok voltak, külön csapa­tokba, központosittassaoak a honvédségnél is. A mit a honvédség létszámára mondani mél­tóztatott, hogy t. i. nagy fogyatkozása fog tör­ténni 3 esztendő múlva, hogy 50,000-re fog leesni a létszám, az ily mérvben nem áll, hanem le fog esni körülbelül 140—160 ezerre. Akkor fog ugyanis a mostani védtörvény alapján a honvédséghez besorolt három korosztálybeli feles­leg-szolgálati ideje lejárni. így tehát nem a képviselő ur jóslata fog beteljesedni, mert a természetszerű contingens meglesz akkor is és 140 ezer körül lesz a létszám. {Ralijuk.') Egyébiránt hogy a honvédség, a nemzet büszkesége kifejlesztessék, hogy tisztekkel, mű­szaki csapatokkal látassék el az egy bizalmi kér­déssel áll szoros kapcsolatban. {Ralijuk!) Ha méltóz­tatnak olyan theoriát felállítani, hogy a hon­védség és a közös hadsereg, mint egészen külöü állók állítassanak fel egymással szemben, {Ellen­mondás a szélső baloldalon) akkor méltóztassanak elhinni, hogy azon czélt, melyet, ugy vélem, mind­ketten el akarunk érni, hogy tudniillik a honvéd­rendszer fejlesztésével a hadsereg költségei lejjebb szállíttassanak, annál későbben fogjuk elérhetni. Én azt hiszem, hogy nekünk a hon­védségre nincs is oly nagy szükségünk, mint arra, hogy a sorkatonaság is hasonló rendszer­ben szerveztessék, egyformán jó legyen mind­kettő és együtt küzdjön, győzzön vagy haljon meg a hazáért. Ha ezen bizalmat el fogjuk nyerni, nem lesz akadálya annak, hogy a honvédség töké­letesedjék. Elfogadom a költségvetést. [Élénk helyeslés a jobboldalon.) Lits Gyula: T. ház! Én szavaim félre­magyarázása miatt csak pár pillanatra kívánom a t. ház figyelmét igénybe venni. {Ralijuk!) Az előttem szólott Ivánka Imre t. képviselő ur a többek között engem gyanúsítással illetett, a mennyiben azt mondotta, hogy mi a honvéd­ségnek kész illetlensége felett azért jajdulunk fel, mert ha a honvédség készeu lenne, Ausztriának háborút üzennénk. Én ellenben azt mondottam, hogy én ebben látom ugy a trónnak, mint az alkotmánynak garantiáját, hogy abban találom az országnak ugy bel - mint külbiztonságát j azonkívül azt mondotta, hogy én a tiszti kart megbélyegzőleg zsoldosnak neveztem volna. En azonban kijelentem, hogy mind a két kar iránt elismeréssel vagyok. És zsoldosnak tartottam csupán azokat, a kik a közös hadseregből a honvédségbe lettek átléptetve a nélkül, hogy a magyar nyelvet értenék s a nélkül, hogy ma­gyar honpolgárok volnának. Ezeket tartottam szükségesnek kijelenteni szaraimnak félremagya­rázása miatt. (Helyeslés a baloldalon.) Ernuszt Kelemen: T. ház! Midőn a hon­védelmi ministerium költségvetéséhez általános­ságban néhány észrevételt teszek, teszem azt azért, hogy néhány előttem elmondottakra reflec­táljak. Azok egyébiránt nagyobb részt ismét­lései voltak azon nézeteknek, a melyek a hon­védelmi költségvetés tárgyalásánál minden évben a budgetvitánál hangoztattak. A tüzetesebb hozzászólásnak akkor lesz helye, mikor a véderő módosításról szóló törvény, mely a ház aszta­lára úgyis le van téve, tárgyalás alá kerül. Mindamellett engedje meg Lits Gyula képviselő­társam, hogy én nyilatkozataitól eltérőleg szó­lalok fel, mert az én kiindulásom és álláspon­tom inas, mint az övé, pártállásunk következ­tében. 0, ki a kiegyezési alapot nem fogadta el, természetesen az önálló magyar hadsereg álláspontján áll, én, ki mindenkor a kiegyezésnek hive voltam, e házban mindenkor a honvédség mellett küzdöttem, igen természetesen, mert ez a kieg}^ezési törvényeknek következménye. Egész czélzatom oda volt irányozva, azon törvény szellemének lehetőleg kellően érvényt szerezni és a honvédelmi intézményt agy fejleszteni, se­gíteni, a hogy azt hazánk érdekei kívánják. Nem kiesinylem én a honvédelmi intézményt s örömmel tapasztaljuk, hogy egyáltalán nem is kicsinylik többé, mert természetes, hogy midőn a levegő tele van harczias anyaggal és mindenütt ütjük, hogy gyűjtik az erőket a bekövet­kezhető összeütközésre s ez még a pénzügyi helyzetre is többé kevésbé sujtólag hat minden országban, ugy, hogy a mi pénziigyministerünk is az általános vitánál kénytelen volt kijelenteni, hogy tarthatlan ugyan ezen örökké való fegy­verkezési állapot, de a leszerelést nem lehet előbb eszközölni, mig az, a ki kezdeményezője volt, azt meg nem teszi; továbbá nemzetgazda­ságilag is látjuk, hogy minden osztályra, mond-

Next

/
Oldalképek
Tartalom