Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-73

108 73. országos ülés márczius 7. 1882. sereg zászlóját kibontva nem látom, a jelenlegi honvédséget, mint csupán a közös hadsereg arciére gárdájának költségvetését meg nem szavazhatom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ivánka Imre: T. ház! Én ellentétben az előttem szólott tisztelt képviselő úrral, a honvédelmi ministerium költségvetését megszavazom, mert nem látom azon dolgokat oly szinben, mint az igen t. képviselő ur, a ki körülbelül elfelejtette azt, hogy 1867-ben más értelmű törvény hozatott és a ki azon álláspontra helyezi magát, a melyen állottunk mi utoljára, azelőtt, hogy a kiegyezési törvények létrejöttek. Ha az volna a helyzet, a mit méltóztatott nagy pathossal és tűzzel elmondani, no már akkor beszéde végén azt gondoltam, hogy most csak az következhetik reá; hogy szereljük fel a honvédséget mindennel s akkor majd háborút vívunk az osztrák tartományokkal. Csak ez hibázott — semmi más. Én a törvény embere lévén, sok tekintetben nem ugy veszem és fogom fel a dolgokat, a mint egyben-másbai! talán óhajtanám, hanem ugy a mint a törvények korlátai közt azoknak életben kell lenniök és igy másként képzelem magamnak a honvédséget ideálban, mint a minőnek a mostani szervezet szerint kell lennie. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Az 1848-iki magyarországi hadsereg volt a honvédség és a sorkatonaságot, azon hadcsapatokat, a melyek nálunk az országban voltak, beosztottuk a honvédségbe s ez volt: „Magyarország összes hadserege." Egészen más a mostani hadsereg, melyben a sorkatonaság képezi a főrészt és az abban szolgáló férfiak épen ugy fiai ezen országnak és épen ngy ezen ország dicsőségéért és jogaiért küzdenek. (Zajos ellenmondások a, szélsőbalon.) A törvény korlátain belül és a törvény értelmében, a mostani honvédség hivatva van másod sorban, midőn az ország meg van támadva, helyt állani. Ezen alapeszme jellemzi a mostani honvédséget ellentétben azon hadsereggel, melyről igen szépen méltóztatott megemlékezni s a melynek dicsőség csillagát senki sem akarja kevésbé, mint én elhomályosítani. Ezeket megjegyezve, szabad legyen áttérnem egyes dolgokra, melyekre nézve nem vagyok ugyanazon nézetben, a mely a honvédelmi ministeriumban uralkodik és saját önálló nézeteim vannak, de azok korántsem azonosak a képviselő ur által mondottakkal. (Halljuk!) A t. képviselő ur azt mondotta, hogy azon tisztek egy része, melyek (Zajos felkiáltások a szélső baloldalon: Kik?) Tehát, kik a hadseregből a honvédségbe átlépnek, nem a honért lelkesülnek, nem a hont védik, hanem egyszerűen zsoldért harczobiak. Bocsánatot kérek, azon percztől, melyben az állam az általános védkötelezettséget törvényileg kimondotta, ezen hadseregben — egyes kivételekkel — nem szolgálhatnak ugy, mint ennek előtte minden országból jött különféle emberek, hanem benszülöttek. Ezen elnevezést „zsoldosok" el nem fogadhatom, mert azok mind az ország harczosai. (Igaz! Ugy van! jobb felől. Zajos ellenmondások a szélső baloldalon.) Azt méltóztatott mondani, hogy ime nem arra van hivatva a honvédség, hogy a tiszteknek a házasélet gyönyöreit megszerezze. Bocsánatot kérek, éti azon szabályzatot, a mely a honvédség tiszteinek házasodására nézve kilátás¬ ban van, károsnak tartom. Igen humánus azon szándék, mety a véderő bizottságot vezette, midőn azt mondja: hogy dolgoztassák ki egy szabályzat a honvédelmi ministerium ban, azon czélból, hogy a honvédség tisztjeinek a nősülés csakis házassági biztosíték mellett engedtessék meg, mi által azok özvegyeiről jobb gondoskodás történjék oly formán, mint a hadseregben tör¬ ténik, mert másrészt igen előnyösnek tartom, hogy igen jeles tisztek azok, a kik az ő va¬ gyoni viszonyaiknál fogva nem voltak képesek szívbeli kívánságukat teljesíteni, a honvédségbe átjöttek és itt családi életüket meg is alapíthat¬ ták és e mellett kitűnő erőket szolgáltattak a honvéd tisztikarnak. Én tehát azt, hogy e végett jöttek át sorhadbeli tisztek, nem tartom hibának, sőt ellenkezőleg igen előnyösnek. A tábornokokról is méltóztatott szólani. Ezek mindenütt és minden hadseregben egy testületet képeznek. Senki sem vitatta inkább, mint én annak idején, hogy épgn az osztrák hadseregben szükségesek a magyar tábornokok és hogy oda magyarokat tábornokoknak kell kinevezni, ezen követelés nem uj és ez áll most is. Ezen intézkedés azóta, hogy állandó hadsereg van a monarchiában — csakis azon rövid időszakban szűnt meg, a mely 48 után következett s miránk nézve ugyan elég hosszú volt, de a nemzet életében rövid •— mindig fennállott, mert a magyar ezredek ezredesei és a huszárezredek ezredesei a mint tábornokok lettek, magyar egyenruhát viseltek, ugy, mint jelenleg, de azért a hadsereg többi tábornokaival egy tábornoki testet képeztek. Igen sajátságos volna egy operáló hadseregben, hogy ha a főparancsnoktól azt kérdeznék, hogy vajjoü engedelmeskedjenek-e neki vagy nem, mert ez osztrák, az pedig magyar tábornok; vagy pedig azt méltóztatott kontemplálni, hogy a honvéd ezredesek vagy ne lépjenek soha előre, v&gy pedig állittassék fel egy külön honvéd tábornoki kar? Azon szempontból, melyet beszéde elején méltóztatott a képviselő ur kitüntetni, hogy a honvédséget önálló hadsereggé kellene alakítani, igaza volna, de miután ezen óhajtás egye-