Képviselőházi napló, 1881. IV. kötet • 1882. márczius 3–márczius 28.

Ülésnapok - 1881-73

73. országos ülés márcziüs 7. 1882 105 Raglan volt; vagy hogy a példát közelebbről vegyem, 1859-ben együtt küzdöttek a franezia sasok az olasz kereszttel és hogy az eredmény üdvös volt, ezt sajnos, a villafrancai békekötés kellőképen igazolta. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Nálunk sem volt tehát szükséges, hogy a honvédség a közös hadsereg elemeibe beolvasztassék. Én ezen tényből, őszintén megvallom, súlyos következményeket vonok, mindenek felett abban a bizalmatlanság magvát látom rejleni. (Ugy van! a szélső haloldalon.) Azonban még veszélyesebb engedményt látok megadva a törvény 3 ik szakaszában. Igaz ugyan, hogy az első bekezdés szerint a honvédség az országgyűlés beleegyezésével kivételesen az ország határain kivül is alkalmazható, de a törvényiek eme biztosítékát csakhamar desavouálja a második bekezdés, mely azt mondja, hogy az országgyűlés együtt nem létében ő Felsége rendeletére és a ministerium utólagos felelőssége mellett a honvédség bármikor a külföldön, az ország határain kivül is alkalmazható. Már engedelmet kérek, hogy ezen szakasz biztosítékát miképen lehet diplomatikus módon, azonban igen egyszerűen kijátszani, fényes példát mutat nekünk erre épen a bosniai occupátió története, a hová a ministerelüök urnak minden bombastikus biztosítása és tiltakozása daczára a közös hadsereg mégis betette a lábát és a honvédség is már-már mozgósítva volt ugyanoda. És történt mindez a törvénynek czége alatt. Minden adandó esetben tehát csak az országgyűlést keli szétoszlatni, nagy veszélyt proclamálni és a honvédséget el lehet küldeni Krivoscziába vagy akár Moszkvába is. (ügy van! a szélső baloldalon) E szerint az önmagunk alkotta törvény által készítettünk még egy haderőt, a mely kiválólag magyar azért, mert annak terheit és költségeit csak mi magunk viseljük, de viszjnt nem magyar azért, mert a lelett önállólag nem rendelkezünk, hanem született és él Ausztriának nagyobb dicsőségére. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha tehát helytelen volt az alappont, a melyből a honvédség felállításának eszméje kiindul, nézetem szerint ugy mértanilag, mint logicailag helytelennek kellett lenni az alaknak is, a melyet az következményeiben felmutathat. És ha mégis ily előzmények mellett volt valami a nemzetben a mi őt e zsenge intézmény iránt rokonszenvre hangolta, az azon örveäidetes tény volt, hogy a nemzet örömmel, a megnyugvás bizonyos nemével tekintette azt, hogy a honvédség körébe, a tisztikar kebelébe a 48-iki honvédtisztek is felvetettek, illetve tömegesen beléptek. Őszinte örömmel tekintette ezt a nemzet, mert ekként hitte, hogy e zsenge intézmény azoknak keze és szive által fog vezényeltedi, a kiknek uevéhez es múltjához egy-egy Szent-Tamás és Budavár KÉPVH. NAPLÓ. 1881 — 84. IV. KÖTET. emléke fűződik. Hiu remény! Vagy hihette valaki azt, hogy az ezen urakuak kezébe letett honvédség azzá lesz, a mivé azt a bécsi soldateska tenni kivánta: a közös hadsereg areiergárdájává, hiszen okot találtak eleget; csakhamar fedeztek fel ilyeneket részben a 48-iki tisztek magas korában, részben azon otromba és indokolatlan vádban, hogy a 48 iki tisztek a modern hadviselés és tudomány követelményeinek megfelelni nem tudnak, vagy nem akarnak és ebből kifolyólag rendszeresen elnyomták, nyugdíjazták, vagy egyébként mellőzték Őket az előléptetésnél akként, hogy Önérzetes, önbecset ismerő 48-as tiszt a honvédségben alig maradhatott, onnan szabadulni iparkodott és helyet adott azon kegyenczekoek, kik az egységes osztrák armadiában szerzett babéraik gyümölcseit ma a magyar honvédségnél szedik és kik adandó alkalommal elég garantiát nyújtanak ott fent arra nézve, hogy rájuk válságos esetekben bizton számítani lehet. {Ugy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Tudnék esetet mondani, í. ház, hogy vétettek át a honvédséghez oly egyének, kik még magyarul sem tudtak, volt eset, hogy vétettek át olyanok, kik nem is voltak magyar honpolgárok. Engedelmet kérek, lia az ily urak kezében én a magyar honvédséget az alkotmány garantiájának nem tekinthetem, mert ezek zsoldosok és nem honvédek a szó szoros értelmében, kik nem a hont, hanem azt szolgálják, ki őket jobban fizeti. {Ugy van! a. szélső baloldalon.) Tisztelet a nemes kivételeknek, készséggel elismerem s mint a honvédségnek egyik szerény tagja, tapasztaltam is, hogy vétettek át a hadseregből képzett, jeles magyar tisztek is. kik a magyar honvédségnek díszére válnak, sőt jogosultságát sem vonhatom kétségbe annak, hogy a közös hadseregből magyar emberek átvétessenek, de engedelmet kérek, ha ezekből pem instálok sokat, mert nem nagy bizalommal és rokonszenvvel viseltetem oly testület irányában, melynek fogalmai a hazáról és az alkotmányról az osztrák Dienstreglement-ben vannak letéve (Ugy van! a szélső haloldalon) és itt önkénytelenül eszembe jut egy typikus magyar embernek azon mondása, hogy a ki egyszer az osztrák prof untot megette, az azt megemészteni nem birja. (Derültség a szélső baloldalon.) De én ezen tömeges átvételeknél még egy sajátságos tapasztalatot is tettem t. ház. {Halljuk !) Azt t. i., hogy ezen urak nagy részét nem is annyira a honvédség iránti lelkesedés és nem is annyira a nemzeti zászló iránti vonzalom, mini inkább azon kényszerhelyzet vonzza, melybe gyakran szivviláguk utján jutottuk. (Halljuk! Halljuk!) Ugyais ezen urak nagy része vidéki állomásaikon az unalom és semmittevés közt el14